Kevés kedvenc színészem van, és még kevesebb, akit jószívvel szerény mennyiségű kedvenceim fölé tudok rangsorolni. Ő egyértelműen ilyen. De nem volt ez mindig így.
Számomra Colin Firth eleinte kifejezetten antipatikus személy volt, „egy tipikus szépfiú”, nem kedveltem őt, s emiatt sokáig nem is nagyon foglalkoztam vele, inkább csak elkerültem. Aztán, ahogy idősebb lettem, megint elém került az arca és érdekes módon már nem álltam hozzá olyan ellenségesen, elutasítóan. Bár ekkor sem lett a kedvencem, de azt elérte, hogy már ne haragudjak rá, csupán legyen – amolyan – semleges. Ezt követte a „nem is olyan rossz színész” megállapítás, aztán pedig az a páli fordulat, ami 2014 végén, de inkább 2015 februárjában következett be. Történt valami a derült égből, megtaláltuk egymást, és nekem ő azóta egy igazi kincs, akihez foggal-körömmel ragaszkodom. (Már amennyire lehet ezt, nyilván.) Néhány év alatt összegyűjtöttem és megnéztem minden filmjét – igen, mindegyiket.
Aztán meg gyűjtök is mindent, ami a munkásságához kötődik, beleértve a színházat és egyéb karriermozaikokat jelentő darabkákat is. Értékálló, de különleges tételekre vadászom. (És vannak tőle [eredeti] aláírásaim is, meg dedikált könyvem. Bizony!…)
Colin Firth szerintem elképesztően tehetséges művész, akinek zsigereiben van az élet. Igen, az élet. Direkt nem szakmát írtam, mert úgy gondolom, hogy ez az ember annyira mély érzésű és empatikus, annyira kíváncsi és nyitott a világra, hogy szivacsként szív magába mindent, ami folyamatosan táplálja az ő hatalmas szívét, s lelkét. Mindezt pedig kiválóan alkalmazza egy-egy szerep esetében, amivel megkínálják. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, mondhatni óriási szívfájdalmam, hogy ennyire beskatulyázta őt a közönség. (Darcy) Méltatlan hozzá, hogy csupán ilyen egysíkú legyen. Úgyhogy, mindig örülök, amikor olyan feladatot kap, amit még nem, vagy, ami ritkán találja meg. Igen, én szeretem őt negatív figuraként, és igen, imádom, amikor obszcén. El tud velem hitetni bármit, tudok tőle félni, tudom szánni, tudom utálni, és bele is tudok szeretni menthetetlenül. Fantasztikus egyéniség, akinek talán a legnagyobb hibája a jóhiszeműsége és férfiasan gyengéd naivitása. Ebbe most nem mennék bele, de szerintem lehet érteni, mire is gondolok itt…
A színészi alakításaiba megmondom őszintén, nem, vagy csak ritkán tudok belekötni, akkor viszont kegyetlenül megteszem. Nem tartom magam elfogultnak, hacsak nem annak okán, hogy pont ezért is vagyok vele kritikusabb, mint mások. Annyira megfigyeltem már, hogy szó szerint ismerem minden pici rezdülését, és tisztában vagyok a tipikus gesztusaival, avagy, a szerep mögé rejtőzött Colinnal is, s mindig ennek tudatában elemzem azt, amit végül kapok tőle / általa.
Számomra eddig a legügyetlenebb két filmben volt, az egyik ilyen A kaméliás hölgy, a másik pedig a Mamma Mia! – különös tekintettel a második részre. De amúgy… Nem igazán tudok neki semmit felróni, egy film minősége sosem rajta múlik. Ő az a típus, aki a szarból is aranyat…
És hát igen: i-má-dom a hangját. Szerintem gyönyörű. Éppen ezért sosem hagyom ki a filmjeit eredeti nyelven, ehhez az élményhez ragaszkodom. Ugyanakkor, ha magyarul kerül elém, akkor ami engem illet, én csakis Csankó Zoltánnal vagyok igazán kibékülve, mert annyira, de annyira hasonlít az orgánumuk, hogy bizony néha már-már olyan, mintha Colin folyékonyan lökné a sódert in Hungarian… :-)))