Frigy vagy nem frigy? (2000) 64% 14★

Hát nem nagyon győzött meg. Pláne, hogy most nem rég néztem az Easy Virtue-t és ahogy már mások is írták, arra emlékeztet, de az sokkalta jobb és szórakoztatóbb is. Elég rövidke a film, nem bontakozik ki így annyira a történet sem. Egy szappanopera paródiaként fogtam fel, a főszereplők azt jól játszották, de egyébként nem lettek szimpatikusak. Julie Andrewst viszont jó volt látni, olyan, mint mindig. :)

A mai gyönyörű Hamilton győzelem után (brit földön!) kedvem támadt valami igazán vidámra, amolyan angolosan. így esett a választásom a Relative Valuesra. Magyarul. Jaj, nem kellett volna! SOHA ne nézze meg senki szinkronosan. Parádésan borzalmas.
A film amúgy iszonyat limonádé, de én szeretem. Hasonlít az Easy Virtuera (nyilván, hisz' mindkettő Noël Coward tollából származik), de azért nálam még mindig amaz a nyerőbb.
Julie Andrews tüneményes. Elegánsan bohókás, természetes kisugárzása van, cseppet sem hat erőltetettnek egyetlen jópofa megjegyzése sem.
Sophie Thompson (Moxie) szerintem hatalmasat alakít itt. Én mindig nagyon szurkolok neki, csak azt nem értem, minek rá az az ocsmány szemüveg. :) Alapvetően a műfajjal nincs bajom – ha valaki szemüvegfétises, akkor én az vagyok, de… Ez a keret rémes. Ráadásul amikor végre kipofozzák a csajt, vissza is „csúfítják” ezzel a félresikerült választással. Ettől függetlenül végtelenül szórakoztató, és nagyon-nagyon szépek a szemei. :)
Colin Firth a maga „apróka” szerepével simán lejátssza a színről a két főfickót (Atterton és Baldwin). Nem tudom, de számomra egyik fazon se szimpatikus, egyiknek se tudok drukkolni, nem is nagyon van miért. :P Ez van, Miranda nekem semennyire nem lopta be magát a szívembe, a ruhatára viszont annál inkább. :D
Peter (Colin) a hülye fejeivel mindent visz; azok a nézések meg grimaszok… Meg se kell szólalnia, már visít az ember – a röhögéstől. Amikor meg még be is csiccsent, hát komolyan, de szeretnék akkor Moxie lenni az oldalán! :P spoiler Aranyos fickó, na. A leghálásabb (férfi)szerep határozottan az övé.
A másik meg a komornyiké, akit Stephen Fry kelt életre. Szinkronnal kicsit vérszegény lett a játéka, eredetiben sokkal szórakoztatóbb. :)

A sztori szerintem színpadon működik igazán, kár, hogy ott még nem volt hozzá szerencsém. Talán egyszer.

Azt hiszem megvan az új kedven Colin Firth filmem! :) Nagyon jól összeválogatott színészek és humoros párbeszédeké a főszerep. Egy kihívás miatt kezdtem el nézni, keresni Colin régebbi filmjeit, de azt hiszem ez volt az egyik legjobb dolog, ami csak történhetett velem. Máskülönben sohasem akadtam volna rá erre a gyöngyszemre. :) A kedvencem, egyértelműen Colin, de mellette Hawkins is nagyon jól alakítja a szerepét. (azok a burkolt monológok Don Lucas felé…alig bírtam abbahagyni a nevetést) :D Mindenkinek ajánlom! :)

Limonádé film. Nagyon az. Számomra kicsit túlzottan is az. A szinkronhangok borzalmasak. Egyedül Colin Firth miatt érdemes megnézni a filmet. Én is csak miatta néztem meg. Szerintem fantasztikusan játszott, de biztos vagyok benne, hogy a szinkronhangja nélkül még jobb lett volna.
Aki könnyed filmet szeretne megnézni, annak kiváló. Nem kapunk semmi mélyreható újdonságot, tanulságot a filmből.

Először nem tudtam mi az, ami zavar, de a zsigereim tiltakoztak az első negyedórában a film ellen. Aztán rájöttem: a szinkron. Firth és Baldwin esetében volt a legrosszabb, olyan színtelen és hangsúlytalan iszonyatot kaptunk, ami szinte elvett a színészi játék értékéből. De a többieknél is hiányzott a megfelelő dinamika, az akusztikus karakterépítés, szóval a hozzáadott érték.
Ezt felismerve már el tudtam vonatkoztatni és a filmre figyelni.
Üdítő vígjátékot kaptam, ami érdekesen ötvözi a P.G.Woodhouse könyvek és a Csengetett Milord világát, egyúttal bemutatva és kifigurázva a brit osztályharcot.
A lordok finom eleganciájának és a személyzet egyszerű gondolkodásának kontrasztját, a brit nemesség és az amerikai színészek kontrasztját, és mindezt a legkisebb jelentőség nélkül, komoly dráma teljes nélkülözésével. Egy szelet könnyű piskóta ez a film, az ötórai tea mellé.
A színészi játékok viszont nagyon tartalmassá válnak a film végére.
Colin játékát igazi élvezet nézni. Fry komornyikja tökéletesen eltalált, Andrews olyan méltósággal hozza a Ladyt, hogy az már fáj, és a szobalány, meg a két kutya nélkül valóban szegényebb lenne a film.
ui. Kár, hogy csak utólag olvasom el az értékeléseket, hogy elkerüljem a káros befolyást. Megkímélt vokna a szinkrontól.