Először is. Ki a túrónak volt az az ötlete, hogy az „Oké”-ból „Hát jó” lett?!
Tanulság magamnak: egyes filmeknél maradj most már az eredeti nyelvnél!

Kedves, szívet melengető és fájdító, legfőképp könyvhű szerelmi történet.

A főszereplők remekül hozták a karaktereket. Shailene Woodley egyszerű bájosságával még szerethetőbbé tette Hazel egyéniségét, Ansel Elgort pajkos mosolyától pedig olvadozni lehet. Van Houten itt is viszi a prímet és az a svéd hiphop szám… nevetségesen „fej-bólogatós” volt.

Az amszterdami tavaszi havat hiányoltam, de az étteremben lévő fénysorral díszített fák még elbűvölőbbé tették a romantikus jelenetet.

És, ahogy a könyvről alkotott értékelésemet kezdtem, most ugyanazzal zárnám a filmeset egy sóhaj kíséretében:

Édeseim…