A végső rítus (2025) 38% 4★

Azért adtam nyolcast a hetes helyett, hogy felhúzzam az átlagát.
Én lehet, hogy egészen más filmet néztem, mint a 3-4-esre értékelők, engem mindenesetre, még ateistaként is berántott és jócskán sírdogáltam a végén. Ha ezt a filmet hagyták volna vágatlanul, akkor ütött volna hatalmasat.
Szenzációsak a színészek, és nagyon szép, tömör a forgatókönyve. Bár a karakterek kidolgozatlansága és a casting – főleg az apácákat illetően – elég zavaró, de ez a film minden csak nem rossz, minden csak nem középszer.
Az operatőri munka gyengébb, de bőven kárpótol bennünket Emma Schmidt története és szenvedése, amely már-már a végsőkig felemészti az ember lelkét, ahogy nézi. Nem tudom kicsoda Abigail Cowen, de lenyűgöző a látványa és a szereplése, én szívesen néztem volna még.
Stevens alakítását sokan kimondottan sótlannak tartják – nos, ha ismerjük Stevens színészi képességeit, akkor pontosan látható, hogy a karaktere ostobaságra volt ítélve, az nem lett rendesen kiszínezve, felépítve. Ez pedig nem Stevens, mindinkább a rendező hibája.
A Holy Mother plasztikázott (felvarrt) arca és töltött szája sem tett jót a film egészének, ahogy azok a felvételek sem, amelyben a lényeg fele látszik a képernyőn, a másik felében, pedig valakinek belóg a karja, haja, keze és takarja a lényeget. Elvileg ez egy technika, itt én ezt vitatnám, szerintem ehhez a filmhez nem illett ez a fajta beállítás.
A film szerintem jó, és sokkal jobb is lehetett volna egy értő, alázatosabb rendező kezében.
Én mindenesetre javaslom vele tenni egy próbát, mert ahogy írtam, a fenntartásaim ellenére (nem mostanában láttam jó ördögűzős filmet), eddig nekem az elmúlt évek anyagából ez volt a legjobb megszállással foglalkozó film.
Az is lehet, hogy jókor néztem, az is lehet, hogy ilyen hangulatban vagyok, az is lehet, hogy Stevens miatt elfogult vagyok. De ez nem egy rossz film – az én olvasatomban legalábbis semmiképp sem.