Ördögűzés Emily Rose üdvéért (2005) 71% 87★

Szerintem ugyanolyan, mint az összes többi ördögűzéses, meg „igaz történet alapján” készült horror. Egynek elmegy, közben elrágcsálsz egy tál pattogatott kukoricát, de az ingerküszöböt nem igazán birizgálja és néha unalmas is. Semmi bajom nincs a témával, bár alapvetően dühít. Nézhető, viszont nagyon felejthető film.

Jennifer Carpenter elviselhetetlen pofija csak hab volt a tortán.

TVfilm élmény, semmi több, felejthető.

Igaz történet alapján. És tényleg: Anneliese Michel, egy német lány esete szolgáltatta az alapot ehhez a filmhez, ami kellően hihető és sötét egyszerre, míg végig azon gondolkodsz, hogy vajon ez a lány skizofrén, őrült, vagy valóban megszállott-e. (A kérdés a valóban létezett Michel esetén sem eldöntött.) Nagyon okos, és ügyes film, üdítő színfolt a száz liter zöld trutymót fröcskölő ördögűzős filmek sorában.

Nem vagyok elájulva tőle. Ahogy lejjebb már mondták: egy tévéfilm élményét nyújtotta, nem többet – számomra az sem tesz jobbá egy filmet, ha valós eseményeken alapul. Nagy csalódás volt mindazonáltal, mert sokat hallottam róla, de nem azt kaptam, amit vrtam azok alapján… :/

Csalódás volt a trailer után, de összességében nem olyan rossz. Ördögűzős filmben én még nem láttam igazán jót (kivéve Omen 1 gyerekként), és ez sem győzött meg h van a témában igazán jó darab. Félni nem féltem, nem is vitt el a film; igaz legalább nem volt annyira unalmas h a telómért nyúljak. Simán átugorható mozi.

Az első 20 percet untam, de azután… a hideg rázott. Zseniális film volt, főleg, hogy valóban igaz történet alapján készült… Döbbenet. Mondjuk én hiszek ezekben a dolgokban, hiszem, hogy kell lennie valaminek, valami erőnek, amit nevezhetünk szellemeknek vagy démonoknak. Szerintem baromi érdekes, megéri megnézni.

Igazából rendkívül nyomasztó volt ez a film. Továbbra is utálom a horrort, de a valós történet a háttérben, a hit kérdésének feszegetése és a gondolatébresztő ereje miatt választottam.

Nem tudom továbbra sem eldönteni, hogy kinek van igaza… Vagy inkább, hogy mi lehet a valós? Nem is feltétlenül ennek a szerencsétlen Anneliese-nek az élete, hanem amit tényleg felvet – annak a súlya az, ami nem hagy nyugodni… És igazából így tényleg nem volt értelmetlen a szenvedése, akár így, akár úgy, figyelmet követel.

Egy szinten szeretném elhinni, hogy nagyobb erők vigyáznak ránk – és ez magával vonzza az inverz formátumokat is, de rémiszt az a sivár magárahagyatottság, amit H.P. Lovecraft szokott tálcán nyújtani az írásaiban.

Az egész belső vihar a választás előtt így zajlik bennem is…
Szeretem az elgondolkodtató filmeket, az embereket, akiknek fáklyaként világít a hite, amit semmi nem olt ki, hiába tartja magasra orkán erejű szélben… Annyira tudom tisztelni, amikor valaki meggyőződéssel tud valami számára fontos és valós gondolat/eszme mellett vitorlát bontani. :) Ezekre az emberekre érdemes odafigyelni, akár osztozunk a nézeteikben, akár cáfoljuk, aki megoszt, aki állít, annak ereje van, építhet-pusztíthat. Vagy ami valószínűbb, irányt mutat és segédkezet nyújt. Úgyhogy bár borzongok a gondolatra is, örülök, hogy végül megnéztem.

A botrányok és bűnesetek kurzusomon ajánlotta az oktató, hogy szerinte ez a legjobb horror, amit látott, mert hogy milyen izgi ez az igaz történetes dolog. Szóval rettegésre készültem, ehhez képest kaptam egy érdekes, elgondolkodtató, de mégsem túl rémisztő filmet. Örültem, hogy nem volt alapvetően gusztustalan, és az alapkérdése valóban borzasztó érdekes. De nem félős film. Gondolkodós.