A boszorkány (2015) 70% 270★

Technikailag ez egy remek film; mindent megtesz (sikeresen), hogy egy baljós hangulatú történetet kapjunk, aminek a nézésétől átjár minket a frusztráció. Ez a szürke atmoszféra az, ami lényegében horrorrá teszi, illetve maga a vallás és a babonaság kőkemény, mégis egyszerű és puritán hite. Nagyon érdekes ez a 17. századbeli koncepció és bár nem feledhetetlen, azért a maga módján elgondolkodtató film. A megvalósítás mellett kiemelkedő még a színészi játék is; Anya Taylor-Joy mellett az apát alakító Ralph Ineson is kiválóan játszott, mégis, az én személyes kedvencem Harvey Scrimshaw lett. Aki ijesztgetős vagy vérben tocsogó horrorra vágyik, az messzire kerülje el, mert egészen más jellegű alkotásról van szó. Nehezen vettem rá magam, de teljesen beszippantott és rendesen lehozott az életről. A lezárással nem vagyok száz százalékosan elégedett, mert maradtak kérdéseim, de nekem nagyon tetszett a film.

Egy olyan horrorfilmről van szó, amit sokan valószínűleg nem tekintenek annak a mai mércék szerint. (nem véletlenül jelenik meg itt is az értékelésekben ez a vélemény) Itt nincs ijesztgetés, nincs jumpscare, nincs fröcsögő vér és belezés, sőt, valójában a film 95%-ában semmiféle félelmetes dolog nincsen.
Mert mit is várunk egy horrorfilmtől? A jó horrorfilm szerintem alapvető félelmeink valamelyikével foglalkozik. Mivel sokan sokfélék vagyunk, ezért lehet horrorfilmből is sokfélét csinálni, melyek ugyanolyan jól tudnak működni akár a slasher vonalon indulunk el, akár a földönkívüli lények jönnek, akár valamiféle Drakula/Frankenstein-féle klasszikus szörnyeteg feni ránk a fogát.
De az én igazi kedvenceim azok a filmek, amelyek az emberi lélek legbelső rétegeit, legmélyebb hiedelmeit és félelmeit tárják fel, és ez a film is ilyen.

Nagyon fontos az, hogy a film története a 17. században játszódik, és amerikai puritán telepesekről szól. Pontosabban egy családról, akiket valamely oknál fogva száműztek a közösségből, és ki kellett költözniük egy birtokra, amely messze esik a falutól, de legalábbis egy erdő biztosan van közben. Az erdőben él egy boszorkány, akitől jobb félni, mint megijedni.
Ez eddig jól hangzik szerintem mindenki számára, de ha hozzáteszem, hogy ezt a bizonyos boszit gyakorlatilag egyszer sem fogják (rendesen) mutatni a filmben, sőt, igazán létezéséről sem fogunk meggyőződni*, máris érthetővé válik, miért tartják egyesek unalmasnak ezt a filmet.

* Ez magánvélemény, lehet, hogy mások másképpen értelmezik a filmet. Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy valós-e.

Viszont azt mondom, hogy erre nincsen szükség. Aki egy kicsit is foglalkozott már a témával, az tudhatja, hogy a gyarmati Amerikában élő puritán közösségek számára mindennél fontosabb volt a vallás, és valamely számomra homályos okból kifolyólag valós félelem gyötörte őket az esetleges boszorkányok létezését illetően. (gondoljunk csak a hírhedt salemi boszorkányperekre) Amennyiben ennek tudatában vagyunk, amikor ezt a filmet nézzük, szerintem kizárólag megkapó műnek tekinthetjük, ami kiválóan mutatja be a kor szellemét, ezeknek az embereknek a gondolkodásmódját. spoiler De egyezzünk ki abban, hogy misztikus dráma, horrorral vegyítve.

A film egyébként nagyon szép, élvezet nézni. A kosztümök, a díszletek, a táj mind-mind nagyon tetszettek. Kiemelném továbbá Anna Taylor-Joy színészi alakítását. Őt idén láttam először a Széttörve című Shyamalan-moziban, de ebben a filmben sokkal meggyőzőbb volt.

Kiemelném még a korhoz alkalmazkodó régies nyelvezetet, melyet kiválóan adaptált a magyar szinkron is. Igazán jól sikerült, a filmet nem csak nézni, hallgatni is élvezet.

Mindent egybevetve nagyon érdekes műnek tartom ezt a filmet, de fogalmam sincs, hogy kinek ajánlhatnám. Nem elsősorban horrorrajongóknak, azt hiszem.

Erről a filmről csak annyit tudtam, hogy van benne egy gonosz kecske meg egy lány, akit az egész család utál. Nos a film megnézése után sem tudtam meg sokkal többet, de azért izgalmas volt a maga módján. Halloween-i kikapcsolódáshoz tökéletes volt egyszeri alkalomra.

Aki nagy ijesztgetésekre vagy trancsírozásra vágyik ne ezt a filmet nézze meg. Ez a film azoknak való, akik képesek végigülni a kissé vontatottabb történetet, érdekli őket a misztikum, nem vágynak nagy látványra és képesek beleélni magukat egy 1600-as évek beli család életébe.
Nagyon jó a hangulata a filmnek, teljesen korhűnek éreztem. Nem volt rémisztő (bár önmagában az erdő látványától frászt kaptam), inkább a családi dráma kapott benne fő szerepet. Mikor megmagyarázhatatlan események történnek és nem tudnak hinni egymásnak, mikor már a vallásba vetett hitük is meginog akkor a korábban megértésben és szeretetben együtt élő család tagjai egymás ellen fordulnak. Gyerekek próbálják saját testvérük ellen fordítani szüleiket, szülőket egymás ellen… ettől lesz igazán nyomasztó a film. Nem is beszélve a felbukkanó állatokról – azzal a nyúllal ne találkozzak sose!
Szerintem érdemes megnézni.

Egy igazán hangulatos misztikus horror, ami nem a hirtelen ijesztegetéssel és véres jelenetekkel kelt félemet, hanem bekúszik a bőröd alá és nem hagy nyugodni. A tempója lassú, igen, de ez teljesen renben van. A hangulata? Kitűnő. Remekül visszaadja az akkori kor embereinek bigottságát. Boszorkány él az erdőben? Az mellékes, az igazi veszedelem itt a két szülő, az apa a tesze-tosza vallásos okoskodásával, az anya meg az álszentségével.

Külön kiemelném a film végét, ami önállóan is megérne csont nélkül 10 pontot. ;)

Vizuálisan nagyon tetszett a film, a gyerekszínészek meglepően jók, de igazából senkivel se volt gond. Nem volt tele a horrorokra jellemző röhejes „kidüllesztett szemű ijedt emberek” jelenettel se. Leszámítva spoiler. Az elején féltem, hogy végig nyomasztó zene fog szólni teljesen hétköznapi jeleneteknél indokolatlanul (lásd az elején tűzrakáshoz valamiért raktak ilyen zenét), de szerencsére nem így lett és nem vitték túlzásba. 7/10

Ez a film semmi esetre sem horror, esetleg dráma. És nem jó. Sokáig nem tudtam, hogy mit szeretnének kihozni belőle a készítők, és sajnos a végére sem tudtam meg. Megint olyan érzésem volt, hogy nem tudták eldönteni, hogy most akkor mire is hegyezzék ki a filmet és mi legyen a mondanivaló. Szólt ez a túlzásba vitt vallásosságról, a szülő-gyerek kapcsolatokról, a szegénységről és a túlélésről, csak éppen a boszorkányról nem. Na a vége meg…. Hagyjuk.

Úgy volt bereklámozva ez a film, hogy „garantáltan nem fogsz tudni aludni utána”. Persze minden horrort hasonló, kritikákból csent idézetekkel igyekeznek eladni, de ennek az előzetese is nagyon meggyőző volt, így igencsak vártam, hogy megnézhessem.
Mondjuk, hogy csalódtam, de nem túl nagyot. Eléggé vontatott, főleg ahhoz képest, hogy horrorfilmről beszélünk. Továbbá nem mondanám ijesztőnek sem (most végeztem vele, éjjel 2-kor, de szerintem nem lesz probléma az alvással :D ).
Viszont sok szempontból kiváló alkotás. Odafigyeltek a készítők, hogy régies angolt halljon a néző, minthogy 1630-ban játszódik a történet. A hangulattal sikerült telibe találniuk: teljesen hihető, hogy az említett kort kísérjük figyelemmel; a kosztümök, a sminkek, a helyszínek, a kellékek, minden kiváló. Elképesztően szép a rendezés. A zene hátborzongató.
Összegezve: nem mondom, hogy nagyon jó horrorfilm, viszont nagyon jó film (azt már ki nem találom, hogy milyen műfajban remekelt.) És ha már nem ijesztő, azt azért ki merem jelenteni, hogy (igen, csupa nagybetűvel) BETEG.

Hát nekem ez a film nem jött be. Ez a család kész katasztrófa végig vontatott volt az egész. A családon kívül alig lehetett látni a boszorkányt azon a pár megjelenésén ami a filmben volt. Kicsit többet vártam volna tőle. Semmi hangulat se háttérzene ami figyelmeztetne a „gonoszra” semmi ilyesmi. Az a vége, spoiler borzalmas. Láttam már ennél sokkal ijesztőbbet is.

Nem is tudom milyen régóta vártam arra, hogy végre megnézhessem. Néha ugyan elbizonytalanodtam, hiszen sokan lehúzták, de állítólag, ami megmentette a filmet, az a látvány. Tény, hogy szeretem a szép filmeket, de a horroroknál abszolút nem az az első, amit nézek, hanem a félelemfaktor.
Ami nem tetszett:
# Az anya utálata. Nem éreztem jogosnak. Balesetek történnek, de nem kell élete végéig hibáztatni azért valakit, amit véletlenül tett vagy éppenséggel nem tett. Borzasztóan sajnáltam szegény lányt, hogy mindenért őt vonta felelősségre.
# A zenék. Hangosak, idegesítőek, és inkább bugyuták, mintsem ijesztőek.
# Túl sok vallás. Igen, tudom, hogy régen erről szólt minden, de borzasztóan idegesítő volt, hogy minden egyes percben felhozták Istent.
# Az ikrek. Nem tudom, hogy az édestestvérek hogyan vagy miért utálják egymást ennyire. Olyan gonoszak voltak Thomasin-nal, hogy már én éreztem szarul magam.
# Unalmas volt. Nem éreztem, hogy bármerre is haladna a film.
# A vége. MI VAN? EZ MI VOLT? Az egésznek nincs semmi értelme.
Ami tetszett:
# A nyelvezet. Örülök, hogy nem modernizálták a dolgokat és hűek maradtak az akkori szokásokhoz és beszédhez.
# A szinkron. Az esetek 90%-ban utálom a magyar hangokat, de most tényleg jóra sikerültek.
# A helyszín. Tényleg gyönyörű volt. Nem nagyon érdekelt, de nem lehetett nem észrevenni.
# Thomasin. Az egyetlen normális karakter volt. Nagyon kedveltem és borzasztóan szurkoltam neki, hogy ép bőrrel megússza az egész játékidőt.