Antikrisztus (2009) 92

Antichrist
108' · francia, német, olasz, svéd, dán, lengyel · dráma, horror 18

2 díj · 3 jelölés

A középkorú házaspár életét, kapcsolatát alapjaiban rengeti meg kisgyermekük halála. Miközben szeretkeztek, a kicsi a másik szobában kizuhant az ablakon, és halálra zúzta magát. A feleség kórházba kerül, de a terapeuta férj kihozza őt, azt remélve, hogy segíteni tud rajta. Hogy szembesítse az… [tovább]

Képek 5

Szereposztás

Willem DafoeFérj
Charlotte GainsbourgFeleség
Storm Acheche SahlstrømGyerek
Hirdetés

Kedvencelte 17

Várólistára tette 84


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Ha jól emlékszem, akkor Lars von Triert a Melankólia után kedvenceltem, és írtam be az életem meghatározó filmes alakjai közé. Illetve, elnézést, Ő maga gondoskodott róla, hogy engem megvegyen kilóra és csak tisztelettel adózzam innentől magának az embernek, aki ezeket a remekműveket készíti, mint az Antikrisztus (is). Mr. Trier egyetlen filmje, amit az elejétől a végéig értettem, nyugodtan és hihetetlenül higgadtan, csendben és hirtelen nagyon magányosan vajúdtam keresztül.
Szinte leírhatatlanul őrjítő az az érzés, ami most eluralkodott rajtam, mikor azt írom, hogy végletesen irigylem azokat az embereket, nagyon őszintén, vágyódó lélekkel, akik nem értik ezt a filmet. (Az érzésre visszatérve: nagyon magányos, nagyon rideg, nagyon fájdalmas, nagyon könyörtelen – és eszembe juttatja Mácsai Páltól elhangzó, a Terápiában szereplő mondatot, ami szintén elkísér az egyszerűségével életem végéig: egyedül vagyunk, mint a fűszál.) Ez számomra azt jelenti, hogy az író/rendező és a filmet értők és a nem értők között az a sarkalatos különbség, hogy többeknél még nem volt szükség a számvetésre, hogy valószínűleg pozitívan, könnyed(ebb)en, a haláltól és annak kegyetlen valósága nélkül élik az életüket. A legfájdalmasabb – és ezt könnyek között írom – hogy sajnos nincs választási lehetőségük nekik sem, csak időt loptak abból a fukarul szabott idő-hordóból ők is, mert előbb-utóbb sajnos senkit sem kerül el. Ez nem jóslat vagy légből kapott miazmás mellébeszéd: sajnos az élet legnagyobb félelme, a fogantatás pillanatában a hátunkra pakolt súlyos és végletes teher, a halál, ami mindenkiért, igazságosan, kegyetlenül megérkezik, egyszercsak.
Ez a film határtalanul fáj – fáj mindenkinek, aki érti a szimbolikát. Borzalmas, ijesztő, úttalan és főleg kiúttalan, mivel nincs menekvés előle. Az a tény, hogy nincs választási lehetőséged, az őrületbe kerget és még tovább: belekerget magába a Halálba majd. Ez a körforgás valahol gyönyörű és valahol a legborzasztóbb, maga az Antikrisztus. spoiler. Ennél igazabb, fájdalmasabb tényt nem nagyon találni a Föld kerekén (és még a végtelenben sem), ha belegondolunk: az örök körforgás elmaradhatatlan eleme, és a lehető legfélelmetesebb arcával jelenik meg olykor, nem válogat, könyörtelen és kegyetlen, valós, húsba,- és idegbetépő. Mély és maradandó sebeket okozó, zsigerileg rettegett entitás, ami nem kézzelfogható, ésszel (emberi) nem felfogható, idegen, nem befogadható és mégis örök. Trier ezt az elvet követve egészen a kezdő pillanattól felhasználta a szexualitást, mint a legelemibb, legősibb ösztönt arra, hogy felvezesse: a Világnak és a körforgásnak minden a része, így nyersen spoiler, az emberi természet és ösztön, az Élet alapja és az Élet „oka” maga a nemiség. Majd ezt azonnal (ahogy az Életben is így van: egyszer fent, egyszer lent-ként megfogalmazva az egyszerűség kedvéért) mellé „dobja” a Halált, hogy érezd, tudd, félj: ez ott, Te vagy, és ez vár rád is. Vágy + szexualitás, mint emberi cselekményhalmaz, alapösztönből táplálkozik. Mivel a szexualitást, mint teremtő rítust is lehet szemlélni, ajándékul megkapod: választási lehetőség nélkül a Halált. Ha más halálát kapod, akkor pedig még nagyobb bűnhődésben lesz részed: megkapod vele az öledbe csomagként a gyászt és ezzel együtt az Életben maradás szenvedését, az Életben maradtak magányát és ambivalens módon a hirtelen mindent elborító vágyat arra, hogy vágyd a Halált.
Nagyon-nagyon kegyetlen film. És ezt nem a kivitelezésére, hanem az átadott gondolatok és érzések milliárdjaira mondom, amit bennem/nekem okozott. Sokszor meg fogom még nézni, talán az eddig látott Trier filmek legdurvábbja. Nagyon sikerült vele azonosulnom, a szimbolika alapján ugyanúgy gondolkodom a Halálról, mint maga a rendező, és ahogy az ember egyre közelebb kerül az élete végpontjához, egyre jobban érzi is ezt, nem csak érti majd. Borzalmas, csodálatos, magasztos és pokoli egyszerre. Pont olyan, mint a Halál.

A szimbolikáját szeretném a saját szemszögemből leírni, szigorúan véve csak és kizárólag az én agyszüleményem (nem olvastam utána, önző módon megtartom magamnak a jogot, hogy én dönthessem el, mit gondolok :)), tehát csak saját felelősségre olvasd el légyszi. Csapongani fogok, a szimbólumok nem időrendben lesznek felsorolva, hanem, ahogy eszembe jutnak.
„Az élet káosz”. spoiler spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Maradandó, sajnos.

Annamarie

Életem legnyomasztóbb filmje volt. De ettől függetlenül hatalmas alkotás.

zeana 

Ez egy nagyszerű film! Minden cseppje kincs. Imádom a szimbólum-rendszerét, a képi megvalósítást, minden a helyén van. Nagyon erős mozi, imádom.

Pistee66 

Aberrált film tele sok felesleges kegyetlen jelenettel! Trier a Táncos a sötétben című filmjétől, ami jó volt sajnos idáig jutott, hogy kénytelen a film történetét figyelfelkeltő és tök felesleges brutalitással pótolni. Csak erős idegzetüeknek ajánlott!

8 hozzászólás
Drucocu

Nehéz szavakba önteni az ezzel a filmmel kapcsolatos érzéseimet. Egyrészről nagyon, mondhatni túl durva, másrészről mégiscsak van benne valami, ami megfogott.
Nem is annyira horrorisztikus (vagyis nyilván vannak benne olyan részek, amik nagyon is azok), hanem inkább nyomasztó az egész. Nincsenek benne annyira ijesztő dolgok (itt is inkább azt lehetne írni, hogy finoman bánnak az ijesztgetéssel), mégis az egész kellemetlen, ami egyrészt köszönhető a témának, másrészt a cselekménynek, harmadrészt a kivitelezésnek:
A téma megbotránkoztató. Tény, hogy ilyennel még nem találkoztam, bár lehet, hogy jobb lett volna nekem, ha nem is találkozom. Ezen kívül nemhogy szabadon kezeli a nemiséget, hanem még romokba is dönti, bár ez a témából adódik.
A cselekmény ködös. Nem tudom, hogy indulunk-e valahonnan és eljutunk-e valahova. Látszólag egyes részek egyáltalán nem illenek a képbe, de végül mégis mintha összekapcsolódnának. Inkább olyan, mintha minden állna. Ez persze köszönhető a lassításoknak is, amiről a mai gif-mánia jutott eszembe (bár ez annyira nem illik ide, hogy azt elmondani nem lehet). De végül is így van. Olyan, mintha a film egy része csupán képekből állna, melyek mégiscsak mozognak, de úgy, hogy az szinte észrevehetetlen.
Tehát a kivitelezés mesteri. Olyan technikákat alkalmaztak, amelyeket én még soha nem vagy nem így tapasztaltam: a torzításoktól kezdve a felvillanó, éppenhogycsak látszó képeken át a hátborzongató áttűnésekig. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes képkocka fontos információt hordoz magában. Sokszor vissza kellett tekernem a filmet és megállítanom a képet, hogy jól megnézzem, biztos azt láttam-e, amit láttam: aprócska snittek jelennek meg, melyek nem a lényegre fókuszálnak, ezért először nem is a lényegre irányítódik a figyelem. Csak miután már egy másik képkockát látsz, akkor kezd el derengeni, hogy mintha valami mást is láttál volna az előzőn.
Szóval lehet mondani, hogy ez egy művészfilm. Abból is a legdurvább, amit valaha láttam.

fayakezdet 

Hezitáltam hogy végül hány pontot adjak rá, de megadom a maximális pontszámot. Most láttam másodszor, ezelőtt körülbelül két éve, viszont azt akkor úgy néztem meg hogy előtte évekig hezitáltam rajta. Mindig csak belenéztem és úgy éreztem erre még nem vagyok felkészülve, aztán amikor először megnéztem, éreztem hogy jogosan.. viszont tudtam, hogy újra fogom nézni valamikor. Ennek az oka az, hogy szerintem érezhetően kimagaslik a thriller filmek közül. Sok filmnél éreztem már hogy nagy hatással van rám, hangulatilag, de ennél különösen. Néha kifejezetten kellemetlen nézni, de ez esetben ez egy hatalmas nagy dicséret. Megtehetném hogy csak kilenc pontot adok rá, mert van amikor ellaposodik, vontatott, de mivel alapból nem egy pörgős cselekményű sztoriról van szó, hanem fokozatosan építkezik fel a végkifejlet felé, ezért nem. Szerencsére a végét se rontották el, szerintem elég kerek film lett. 10/10

Nadja_Blue

Tényleg nagyon akartam szeretni ezt a filmet annak ellenére, hogy elég sok rosszat hallottam róla. Annyira tetszett a Táncos a sötétben, hogy meggyőztem magam, ha nem is lesz olyan jó, mint az all time kedvenc filmem, azért így is élvezetes lesz. Hát nem volt az.
Volt ugyan benne néhány szép kép és jó ötlet, mint az egyes fejezetek elnevezése, de nagyjából ennyi. Nem tudom, hogy sikerült elérnie ilyen témával, mert az alapötlet szerintem igen is jó, de ez egyszerűen untatott – leszámítva az legelejét és a végét. Összességében elég nagy csalódás volt.
Oh, és senki ne kezdje el nézni buszon. Tapasztalat.

2 hozzászólás
Alex 

Elég régóta halogattam ezt a filmet és nem véletlenül. Alig vártam, hogy vége legyen.
A képi világ, a zene és Willem Dafoe jó volt.
Amit eddig láttam a rendezőtől ez tetszett a legkevésbé…

Olah_Rita

Wááááá! Egy szörnyű film, aminek semmi értelme nem volt. Hogy, mi miért történik?????????? Stb. ÁÁÁÁÁÁ


Népszerű idézetek

Drucocu

Nem a nők uralják saját testüket, hanem a természet.

Drucocu

Nem félhetek csak úgy, meghatározott ok nélkül?

Drucocu

A fa törzse vastag. Mintha lassú lenne a gyökere. Mintha saját személyisége lenne.

Dorki

A crying woman is a scheming woman. False in legs, and false in thighs … – false in breast, teeth, hair and eyes.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján