Az egészség ellenszere (2016) 68% 264★

Első reakciók a film után: (1) nem megyünk többet wellnes-ezni, (2) nem megyünk Svájcba, (3) na jó, Svájcba megyünk, de kastélyokat nem nézünk meg :D

Tetszett a film. Eléggé nyomasztó volt a sztori, és a hangulata is. De a csavarok jók voltak, bár a kígyós részek undorítóak voltak, főleg az spoiler A szereplők viszont jók voltak, szegény gazdagok nem tudták mibe vágják a fejszéjüket, pihenni akartak regenerálódni, erre ezt kapták… Bírtam Lockhartot, hamar átlátott az egész piszkos dolgaikon. És eléggé szép helyen volt a kastély, nekem az nagyon bejött.

Elég nyomasztó, és elég erős benne a cronenbergi hatás, de mindent amit látunk okkal történik. A látvány nem a mai stílust idézi, nincs teletolva undorítóságokkal meg effektekkel, de így tökéletes. Inkább csak a hangulatot erősíti a hogy a zenéje is. A hangulat miatt válik horrorrá ez a film, és a nyomozás egésze alatt érezhető, hogy a végkifejlet minden lesz, csak hétköznapi nem. A színészek is remekek, a legapróbb mellékszereplők is megtöltik a filmet.
Nem rövid az tény, de megérte a megnézést.

Lélektépő lesz számomra –
visszaemlékezni erre a kábulatra.

Pár nappal ezelőtt láttam, de csak most jutottam el odáig, hogy érdemben véleményt tudjak alkotni róla.
Első körben hirtelen: Dane DeHaan hol volt eddig? Én miért nem ismertem ezt az apró kincset a filmvászonra vetítve?!
Második körben komolyan: mélységesen felbőszít, mikor a Viharszigethez hasonlítják ezt a kifinomult lélekfilmet (arcátlanul pusztán művészfilmnek hívni nem lehet). A Viharsziget elvarr minden szálat, úgy áll fel a néző a moziból, hogy pár percet még gondolkodik a miérteken és hogyanokon, amíg elrágja a maradék pattogatott kukoricáját kifelé kullogva a teremtől, de ez… ó, édes istenem!
Ezt a filmet látni kell, de nem elég csak a szemmel, mert akkor kidobott két óra lesz az értékes nézői életből. A vászonra vitt dupla dimenzió komplexitása már eleve fejtörést okoz, az pedig külön bája, hogy két idővel is játszik, nem csak a kettőzött térrel. A koktélcseresznye a tortán mégis csak az, hogy két szálon vezeti a történetet, egyet meghagy kizárólag a főszereplőnek, a másikon pedig a nézőt vezeti, majd a végén ahelyett, hogy összecsomózná ezt a két – egyrészt fiktív, mert film, másrészt valós, mert bevonja a nézőt – szálat, ránt rajta egy hatalmasat, és megcsavarja egy kis misztikummal. Az idő- és történethurkok itt már fejfájósan kuszák, de gyönyörűen felvezetettek, csak venni kell egy nagy lélegzetet, és azonosulni a főszereplő bizonytalanságával és bomlottságával, ugyanakkor elfogadni azt is, hogy te, mint néző, csupán kívülálló lehetsz annak ellenére is, hogy neked is szőttek egy történetsodronyt.
Ez a kettősség valahol nagyon ijesztő, a komor hangulat, a bomlott kábulat, a bizonytalanság, a steril környezet összemosása a múlttal (hopp, újabb történetszál!), pontosan olyan lelkiállapotba vágja az embert, mint amilyenre Lockhart szerepét is megírták.
Összességében: ez művészfilm, lélekig csepegő celluloidvillanás, szürreális és bizarr, nagyon sötét, nagyon borús, amit jó ideig képtelenség megemészteni.
Az ilyen nem mindenkinek való, nagyon vékony rétegnek készült ez a film a szimbolikája és komplexitása, no meg lassúsága és a tér- meg idősíkok hurokcsomója miatt, de aki szereti tönkretenni magát az ilyennel, annak a kedvencek között fog landolni ez az alkotás.
Mint nekem.
Tökéletes.

Vasárnap megnéztem a filmet és hétfőn reggel úgy ébredtem, hogy beteg vagyok. Ezt a véletlent… Szerencsére engem senki nem akart elvinni ebbe a wellnesbe, hogy meggyógyuljak.
Sokáig nem néztem meg ezt a filmet. Nem is tudom mit vártam. Maga a film tetszett ahogy a környezet is. Lockhart nagyon jó karakter volt.
Igazából Celia Imrie miatt néztem meg. spoiler
Ennyi, mert nem találok szavakat a látottakra, talán majd egyszer.

Régen láttam ennyire jó filmet, ami lekötött és brutálisan csavarva volt az utolsó pillanatig.
Remek, 10/10

Dane DeHaan alakítása zseniális volt. Nagyon tetszett, ahogy hozzáállt a szituációkhoz, teljesen élethű alakítás, olyannyira, hogy az ember minden kis részletet átérez vele. Imádtam.

A valóban tehetséges Gore Verbinski valódi tehetsége ezúttal mindössze annyiban nyilvánul meg, hogy legalább egy órán keresztül képes elhitetni a nézővel, hogy ebből a zavaros katyvaszból még kikerekedhet valami értelmes. Legkésőbb az utolsó 20 percben ezzel az illúzióval mindenki leszámolhat magában – engem még így is meghökkentett, hogy képes volt ezzel az arcpirítóan ostoba befejezéssel előhozakodni. A látvány technikailag kiváló, egyébként a „mindent a szemnek” tipikus esete, ennélfogva érdektelen.

Ez a film remek! Sok kritika lehúzta, pedig nagyon igényes és stílusos munkával állunk szemben. A műfaját tekintve egyedi, nem lehet ráfogni, hogy más filmek koppintása. Persze azért hasonló elemek akadnak, de hol nem?
A képi világ fantasztikus, megtartja a film cselekményéhez illő hideg, borzongós és tiszta érzést ez szintén sokat dob a film hangulatán. A zene Benjamin Wallfisch jóvoltából szintén nem sorolható az átlagos kategóriába, a film folytogató és taszító érzését kelti az emberben; konkrétan kínozza a nézőt belülről, sokféle érzést tud kiváltani. A visszatérő zenerészletek a történtekhez van igazítva, már a zene is tudna mesélni ebben a filmben. A Spliff milyen jó választás volt a kocsmás jelenetben! :D
A szereplőgárda szerintem olyan szempontból is jó, hogy nem világsztárokat vonultatott fel, így a néző számára is egyedibb karaktereket kaptunk. A megformálások pedig abszolút jók voltak, kifinomult őrület az egész. A történet tök klassz, csak főszereplőnk lassan reagál a dolgokra, miközben a néző már rég levágta, hogy mi van. Bár lehet ez volt Verbinski célja, azt akarta, hogy lassan és fokozatossan jussunk el a végkifejletig. A film legvége is jó, nem sablonos, mint a legtöbb hollywoody happyendes filmben.Mondjuk én egy másféle befejezést képzeltem el. Összességében tetszik a film, számomra nem csalódás. A Karib tenger kalózaihoz hasonlóan ez is üt, Verbinski nagyon tehetséges rendező :)
Látvány 10/10
Történet 8/10
Szereplők 9/10
Zene 10/10

jajj szegény film nem kapott egy rendes plakátot se, minkettő olyan randa :P

Imádom az ilyen hangulatú, különleges filmeket.

Amit leszűrtem a filmből, hogy be nem teszem a lábam efféle hotelekbe, vagy gyógyfürdőkbe. Nincs az az isten. Emellett abban is biztos vagyok, hogy ez számomra moziban élvezhetetlenül sok és hosszú lett volna. Az viszont tagadhatatlan, hogy egy hátborzongatóan beteg alkotás lett, (Az angolnás jelenetektől a hideg rázott…) bár a végső fordulattól sajnos nem dobtam hátast, ami szintén elég sokat levon az értékéből. Dane alakítása amúgy kiemelkedő, ahogy Jason Isaacs-et is nehéz lesz ezután csillaghajó kapitányként (Star Trek: Discovery) elfogadni. Ezeken felül az aláfestő zenékért is jár a plusz, de az elnyújtottságot, illetve a lapos csavart ez sem orvosolja, (Ha-ha.) pedig lehetett volna ebből kult-film, ha jobban rágyúrnak. Kár érte.