Amikor napi szinten használtam a snittet, egy menekülés volt, hiszen munka után, alvás helyett fantáziabirodalomba menekültem. Akkor ezt még nem láttam, nem éreztem, természetesnek fogtam fel, hogy itt élek, véleményezek, közösségi életet élek, kihívásozok, lefoglalom magam.
A mollyal nem foglalkoztam, hiszen egy könyv elolvasása nem másfél-két óra, így kevesebb gyakorisággal kapok azonnali reakciót (~akár a lájkvadászat, igen)
Most minden téren rendeződött az életem, az utolsó kis mozaikdarab is a helyére került. Ebből kifolyólag nemes egyszerűséggel elfelejtettem, hogy létezik ez az oldal, holott nézek filmeket (bár nem olyan gyakran), csak nem jut eszembe ezeket dokumentálni.
Ezekkel a dolgokkal szembe kellett néznem, rá kellett jönnöm, hogy a kinti világ sokkal jobb, mint a filmek. Nem vagyok teljesen rendben, a tökéletes nem létezik, máig gyomorgörccsel megyek ki az utcára, vagy indok nélkül bőgöm tele a párnámat, érzem magam mocsárban, egészen mélyen.
De úton vagyok. Most jó minden, hiába a néhai fellegek, látom az összeállt képet, aminek eddig csak a darabkáit láttam, és el nem tudtam képzelbi, mit ábrázolhat.
Szóval bocsánat a kihívások érintetteitől, remélem sikerült örökbe adni őket és jó kezekbe kerültek. Néha felnézek ide, de azt hiszem, szigorúan csak, mint hobbi, ahogy mindig is kellett volna.