Twin Peaks (1990–1991) 87% 242★

Velem mondjuk lehet nézetni akár a kannibál holokausztól kezdve a nem tudom milyen extra félelmetes horrorig mindent de ha megkérdezik melyik az a film/sorozat amitől máig besz-rok az a Twin Peaks. Csak eszembe jut Bob meg a törpe és már nem alszom éjszaka :D Tudom, tudom sokan nem bírják ezt a sokak által értelmetlennek bélyegzett művet (apám akitől mindig megkapom az ízléskritikát egy mondatban lerendezte, hogy ez a sorozat baromi unalmas és kaki….úgy, hogy látott fél órát a sorozatból) de miután én imádok hülye szimbolikát, rejtett tartalmat és mondanivalót keresni minden egyes filmben,sorozatban,zenében,könyvben nekem a Twin Peaks igazi kincses láda volt. Aztán utána olvastam annak, hogy mi miért is történt és hát amúgy ha az ember bele gondol akkor a sorozatban nem egyszer a képedbe mondják, hogy ki a gyilkos csak olyan módon, hogy le nem esik ha nem nézed meg hatszor egymás után. De ha csak random dolgokat sűrítettek volna össze ráfogva, hogy na akkor ez most szürrealizmus akkor is a sztori atmoszférája annyira egyedi, hogy szerintem én akkor is imádnám. Persze pont az a legjobb az egészben, hogy nem random jönnek a dolgok hanem majdnem mindennek ami történik értelme van és utalás egy későbbi vagy egy már megtörtént eseményre. Jó mondjuk én azt is megértem aki nem szereti de kár lenne kihagyni egy ilyen élményt mint a Twin Peaks. Ja és úgy félek az új évadtól, hogy azt nem lehet elmondani. Megint az lesz mint minden jó sorozatnál, annyira magas lesz a léc, hogy a végén az egész egy izzadság szagú izé lesz. Mellékesen megjegyezve még mindig nagyon bízom Lynch egyediségében és a régi castban is (annyira de annyira de annyira remélem, hogy mostanában aktív vagy híres színészek is kapnak kisebb-nagyobb szerepeket, hogy az elmondhatatlan) :D

Belenéztem a tükörbe és Bobot láttam visszamosolyogni. Meghívnám őt és David Lynchet egy kanna teára.

Hát ez jó volt, és izgalmas, rejtélyes egy sorozat, de nekem tetszett. Akit nagyon bírtam az elejétől fogva az Dale Cooper. :-D Imádtam a pasi viselkedését, és beszólásait, irtó jó pofa volt, és tök cuki. :-D A többi szereplő is jó volt, habár sokszor úgy vettem észre, hogy majdnem mindenki kavart már egymással a 2 évad alatt. :-D Voltak sejtéseim ki lehet a gyilkos, spoiler Izgalmas volt, szórakoztató, olykor egész vicces is, párszor jót nevettem. Voltak jó részek és jelenetek, mind a két évadban. Andyt is nagyon bírtam, Harryt is, Lucyt is, és Sólyom is klassz volt. :-D A második évad is jó volt, izgi. Gordont bírtam és Denise-t, amikor felbukkantak. David Duchovny irtó viccesen nézett ki abban a szerelésben, jól állt neki. :-D De a végét nem így képzeltem volna, hogy spoiler Még néztem volna, hogy mi történik a többiekkel, de így is jó volt. :-) spoiler Másodszorra kezdtem neki az első évadnak, mert először nem fejeztem be, jó volt újranézni. Kíváncsi leszek a harmadik évadra, hogy az milyen. :-)

David Lynch munkáiból eddig nem ismertem egyet sem, most már látom, hogy ez hatalmas hiba volt! Magáról a sorozatról nálam sokkal hozzáértőbb emberek tudnának rettentő hosszú mélyelemzést készíteni, úgyhogy erre most nem is vállalkozom :) Inkább jöjjenek az érzések és a benyomások.

A Twin Peaks volt az a sorozat, amiről nagyon sokat hallottam már, mégsem tudta senki megmondani, hogy miről is szól valójában. Nos ha nekem kellene pár mondatban összefoglalni, akkor annyit mondanék, hogy kétféle módon érdemes közelíteni felé. Ha valaki csak az első 8 részt nézi meg, akkor egy gyilkosság utáni nyomozást láthat egy világvégi kisvárosban, ahol mindenki rettentő beteg, minden borzasztóan nyomasztó és végül semmi sem derül ki. Aki folytatja a második évaddal, az ennél sokkal többet kaphat, de azt hiszem nehezebben is lehet megemészteni a látottakat.

Érzésem szerint a rendező megálmodott egy kb 20 perces rövidfilmet egy vörös szobáról, melyben nem érvényes semmilyen szabály, egy óriás, egy törpe, halottak és élők próbálják megfejteni, hogy legyőzhető-e a gonosz, miért érdemes élnünk és miért érdemes meghalnunk. Amennyire indokolatlan, annyira gyönyörű is. Viszont ez a 20 perc nem jutott volna el túl sok emberhez, így írni kellett köré egy sorozatot is, mely továbbra is erről szól csupán, de így már milliók próbálják értelmezni a látottakat.

Angelo Badalamenti remek zenéje igen sokat hozzátett a látottakhoz, így a borzasztó hangulat nagyban az ő érdeme is. Sokan nem értik, hogy a Twin Peaks-t miért tartják ennyire ijesztőnek, nos nyilván nem a belezős-horror módon félelmetes, hanem inkább olyan tudat alatti feloldhatatlan konfliktusokat mutat be, amiket igen nehéz magunkban elrendezni. spoiler

Hogy ajánlanám-e megnézésre? Aki szeret gondolkodni a látottakon és nem szereti a kész válaszokat, annak mindenképpen. Én kicsit féltem, hogy egy velem egyidős sorozat mennyire fog lekötni, de minden amit bemutat teljesen időtálló és érvényes még a mai napig is. Nem mindennapi élmény, de azért jobb felkészülni, hogy a záró képsorok után még jó sokáig igen kellemetlenül érezzük majd magunkat miatta.

Egy igazi klasszikus, de alighanem David Lynch nevéből is sejthető, hogy nem lehet csak úgy simán leülni elé. A történet ugyan kellemesen lassú, ámde mindemellett is nagyon nehezen követhető, tele van szimbólumokkal, rémisztő természetfeletti eseményekkel és fura álomképekkel. Nagyjából emiatt volt saját korában olyan formabontó és népszerű. A cselekmény eleinte elég egyszerű: gyilkosság történik a városban, és emiatt a kissé fura, de szimpatikus Cooper FBI-ügynököt küldik a helyszínre. Persze hamar kiderül, hogy a városban roppant furcsa dolgok történnek és majdnem mindenki legalább egy kicsit kattant. Mégsem lehet detektívdrámának nevezni, elvégre sokkal inkább a gyilkosságból eredő lelki folyamatokra, na meg az egyre nagyobb számban felbukkanó, mégis csak finoman megjelenő horrorelemekre fókuszál a cselekmény.
A történet mindenképp jó, noha voltaképp a szürrealizmusa miatt igazából nincs olyan jól láthatóan összekötve, de másfelől egyrészt így is nagyon profin összefügg minden mindennel, másfelől pedig ha ennél is lazább bemutatások lennének, akkor is teljesen átjöhetne az élmény, de mindemellett ez pont így tökéletes. A második évadban nyilván nagyon megnő a szálak száma, a legtöbb szereplőről sokat megtudhatunk, igaz, nem mindig láthatjuk tisztán a dolgokat. Aztán persze ott van Bob karaktere, szerintem aki anno követte ezt a művet, arra ő tette a legnagyobb benyomást :D Ez, meg a törpés álom és a legvége, amit tényleg rossz nézni és alig várja az ember, mi lesz belőle.
Nehéz róla beszélni. Ha valaki szereti Lynch munkásságát, azonnal nézze meg, aki meg nem, szerintem mindenképp tegyen vele egy próbát.

Az első évad vitán felül a legjobb. A második évaddal kicsit meggyűlt a bajom, mert főleg az évad második fele tele van felesleges szálakkal, amik véleményem szerint csak időhúzásra jók, na de a vége! Zseniális és hátborzongató! Kimondhatatlanul örülök annak, hogy idén jön a következő évad, és nem kell rá várnom mondjuk 25 évet. ;)
Pár megjegyzés:
– a Twin Peaks titkos történetét érdemes elolvasni a sorozat megnézése után
– Dale Cooper <3 nem tudom, hogy kell olyan kis szívecskét csinálni
– nagy álmom egyszer körbeutazni az Egyesült Államokat, amennyiben ez összejön az biztos, hogy Oregon és Washington államokba be nem teszem a lábam

Roppant különös hangulatú film. Nemrég belenéztem újra, és feltűnt, hogy mindenki suttog. Iszonytatóan tovább fokozza az izgalmakat!

Első nézésre, középiskolás fejjel természetesen nagyon tetszett. Az az izgalom, a misztikusság és azok a figurák tejóég! Tavaly aztán elhatároztam, hogy megpróbálok nem elfogult lenni és megnézem megint, hogy a végére járjak tényleg olyan nagy szám-e. Az. Persze könnyen lehet, hogy egy örökös, mindenható elfogultság beszél belőlem, de ám legyen, vállalom. Imádom. (Persze abba lehetett volna hagyni a második évad felénél, de ez talán csak ízlés dolga.)
Angelo Badalamenti pedig egy zseni.

Zseniális alkotás, a zenék, a színészek, a sztori. Egyszerre végtelenül vicces, hátborzongató, misztikus, elgondolkodtató, érthetetlen, teljesen kiszámíthatatlan sorozat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, nagyon nem akartam elkezdeni, a barátom beszélt rá. De milyen jól tette!

A szereplőket nagyon szerettem, sok kedvencem volt.
Imádtam Dale Cooper-t, Hawk-t, a David Linch alakította Gordon Cole-t, Audrey-t, na meg, ugyan először nem ismertem fel, Hank Moody-t Denise Bryson-t.
Kiégtem Log Lady-n, a törpén és Giant-en, meg igazából majdnem mindenkin. :DD
Bob halálra rémisztett, nem mertem sötétben kimenni a szobából egyedül miatta, de nem ő volt az egyetlen félelmetes alak.

ELSŐ ÉVAD

Az első résztől kezdve megfogott, annyira minőségi az egész. Lefogadom, hogy ha ma debütálna, akkor is mindenki rá lenne kattanva, a 90-es években meg minimum kiégethette az emberek agyát. Nem semmi, hogy mennyire a helyén van minden: a színészi játék, a zene, a fényképezés, na meg a folyamatos műfajváltások, krimiből horrorba, vígjátékból szatírába, oda-vissza, egy részen belül többször is. Tökéletes :).

MÁSODIK ÉVAD

Az első kilenc rész simán képes hozni az első évad szintjét, aztán olyan lejtmenet jön, amihez foghatóhoz nekem sorozatban még nem volt szerencsém (nagyjából a 10-16. részről van szó, bár a 14. a jobbak közé tartozik). Rossz nézni, hogy kreatív alkotók nélkül pontról pontra válik egyre érdektelenebbé az egész, nincs se markáns forgatókönyv, se rendezés, csak borzasztó debil és unalmas jelenetek, semerre se tartó mellékszálakkal. A fináléra szépen összeszedi magát, egyre izgalmasabb minden (Gordon Cole és Shelly jelenetei… :D), a zárás pedig érthetetlen, hátborzongató és mesteri egyben. Nem nyűgözött le rögtön, de azóta is ezen kattog az agyam. Elképzelni se tudom, hogy anno ez hogy csapódhatott le… én ugyan elég sok helyről hallottam, hogy mennyire őrült lesz az utolsó rész, de még így is megütött :D. Lynchék nagyjából senkit és semmit se tiszteltek, és szerintem nagyon jól tették.