Umineko no Naku Koro ni (2009–2009) 9

When Seagulls Cry / When They Cry 3 · うみねこのなく頃に
23' · japán · akció, animációs, dráma, romantikus, vígjáték, fantasy, sorozat, thriller, horror, krimi, rejtély, anime 18 !
1 évad · 26 rész

A történetünk 1986 októberében kezdődik egy Rokenjima nevű szigeten, ami a dúsgazdag Ushiromiya család tulajdona. Minden évben egyszer összegyűlnek, hogy megbeszéljék a velük történteket, de ebben az évben több is van a háttérben, mint puszta családi összejövetel, a családfő, Kinzo ugyanis… [tovább]

Szereposztás

Ohara SayakaBeatrice (hang)
Ono DaisukeUshiromiya Battler (hang)
Horie YuiUshiromiya Maria (hang)
Satou RinaUshiromiya Ange (hang)
Kobayashi YuuKanon (hang)
Inoue MarinaUshiromiya Jessica (hang)
Kugimiya RieShannon (hang)
Suzumura KenichiUshiromiya George (hang)
Kitamura EriChiester 410 (hang)
Hirota ShionChiester 00 (hang)

További szereplők

Umineko no Naku Koro ni (2009–2009)
Alkotó
Rendező
Forgatókönyvíró
Zeneszerző

További stábtagok

Gyártó
Studio Deen

Várólistára tette 29


Kiemelt értékelések

Nihilchan 

Már a legelején elronthattam a dolgokat, ugyanis annak ellenére, hogy az Umineko a Higurashi széria harmadik darabjaként is értelmezhető (bár a történet nem kapcsolódik hozzá), ráadásul visual novel feldolgozás, nem láttam az előzményeket és nem volt szerencsém a VN-hez sem. Mindezek ellenére egy kellemes, nyomozgatós, boszorkányos, véres darabot vártam, mely kellően megdolgoztatja az agytekervényeimet. Sajnos azonban nagyot csalódtam; bár az alapötletet remeknek tartom, úgy vélem, túlzásokba estek és lényegesen túlbonyolították a cselekményeket, nagyon éreztem, hogy VN adaptáció, a karakterek nem voltak élethűek és a tizenharmadik epizód vége felé az érdeklődésem is lecsappant.

Kicsit lassan indul be a történet, bár már az első epizódokban elkezdődik a mészárlás. Egy darabig egyszerű krimiként is felfogható az anime, melynek lényege, hogy ki ölhette meg a családtagokat. A Beatrice és Battler közötti elmebeteg játék lényege ugyanez, így jó ideig semmi más nem történik, mint válogatott módszerekkel újra és újra meghalnak a szereplők, hogy Battler új teóriákat gyárthasson. Kicsit hajaz a sztori Agatha Christie Tíz kicsi néger című írására, de bevallom, hogy én a cselekmény ezen részét élveztem.

A bonyodalmak később következnek be, amikor más boszorkányok is bekapcsolódnak a történésbe és össze-vissza ugrálni kezdünk időben és térben. Egy valami biztos, ha nem szeretnénk elveszíteni a fonalat érdemes tágra nyitott szemmel és hatalmas fülekkel figyelni, mert ha egyszer elgurult a fonal, szinte bizonyos, hogy nem sikerül felgömbölyíteni. Mint említettem, botor módon nem foglalkoztam az előzményekkel, így sok minden esetében a sötétben tapogatóztam, ami egy ideig zavart, majd arra késztetett, hogy a figyelmem és az érdeklődésem is lanyhuljon. A vége felé már azt sem tudtam, mi is ennek az egésznek a lényege, a szereplők és a cselekmények háromnegyedét feleslegesnek és unalmasnak tartottam, arról nem is beszélve, hogy Beatrice hangulatváltozásainál jobban csak Maria sipítozása és Ange puszta léte irritált jobban.

A szépen megrajzolt, de sekélyes és egysíkú szereplők esetében jellemfejlődésről nem beszélhetünk. Többségük bosszantó, ez leginkább az önmagukat bútoroknak tituláló cselédségre vonatkozik, de a felnőttek és a gyerekek egyaránt zavartak. A megmozdulásaikban semmi emberi nincs, ez legjobban talán Battlerre jellemző.

Valószínűnek tartom, hogy visual novel formájában érdekesebb lehet, hiszen ott nekünk kell gondolkodni és nem adnak mindent a szánkba, alkalomadtán szívesen megismerkednék vele. Bár az elején nagy reményeket fűztem az animéhez, akkor csalódtam igazán, amikor rájöttem, hogy ennek az egésznek se eleje, sem pedig vége nincs, és az egész akkora katyvasz, amiből nehéz lenne kimászni. Elég véres darab, ezért gyenge idegzetűeknek és gyomrúaknak nem ajánlom, bár érdemesnek tartom megjegyezni, hogy szerintem ez nem jó horror, hanem egyszerű trancsír. Én legalábbis semmi félelmeteset vagy ijesztőt nem találtam benne, ugyanakkor néha hányingerem támadt a kegyetlen halálmódoktól és azok vér- és belsőségdús ábrázolásától.

Ez eddig nem hangzott túl pozitívan, és bár a történet igen sok helyen, elég erősen sántít, akadnak jó dolgok is. Egyik ilyen a zene, mely szerintem hangulatában és minőségében is kiváló, mind az opening, mind az ending tekintetében, illetve a szinkronszínészekkel sem volt probléma.

Személy szerint igen sok lehetőséget láttam az animében, de a megvalósítással nem vagyok kibékülve és bebizonyosodott az is, hogy a kevesebb néha több. A borzalmas befejezés végeztével azt mondhatom, ennek az égvilágon semmi, de semmi értelme nem volt, marhaság az egész, aminek még értelme sincs. A VN rendelkezik ugyan folytatással, ami ráférne az animére is, hiszen pont annyira vagyunk távol a céltól, mint a történet legelején. Mivel azonban 2009-ben készült ez a „remekmű” és jelenleg 2021-et írunk, kétlem, hogy a nézők elé kerülne a folytatás. Úgyhogy aki szeretné tudni, mi lesz a rejtvénnyel, Betaricével és Battlerrel, az kezdjen neki a visual novelnek minél hamarabb. Talán, ha egyszer sok időm lesz, én is így teszek majd.

Kiknek ajánlom: A Higurashi sorozat szerelmeseinek, a visual novel ismerőinek meg azoknak, akik szeretik a tekervényes, ne-hidd-el-amit-látsz animéket.

6 hozzászólás
Rab_Csenge 

Hát… Nekem nem annyira jött be ez az egész. A rajzolása és a zenék elmentek. A történet… Hmm… Nem is tudom mit mondjak, az első néhány rész alapján nem tetszett, később már jobb lett, bár voltak számomra zavaros részek. spoiler Azt hittem hogy legalább jobban lezárják, de függőben hagyták az egész történetet és ha jól tudom nincs folytatása sem nagy esélyel nem is lesz már A szereplők is elmentek, volt néhány aki tetszett, voltak olyanok akiket nem.
Összességében nem az én animém volt az biztos :D


Hasonló filmek címkék alapján