Yami no Matsuei (2000–2000) 78% 9★

A történet négy sztoriból állt össze, 3-3-3-4 rész eloszlásban. Az első dokkban megismertük a szereplőket, fény derült egy gyilkosságra, de igazándiból Hisoka múltján volt a hangsúly. A második hármas amolyan Paganini-történetet mutatott be egy fiatal fiúról, akit igen érdekes módon kísértett meg az ördög. Az utolsó hármas tagolás részeiben egy hajóra vitte dolguk a főszereplőket, ahol állítólag egy szellem kísértett és öldökölt. Az utolsó négy részben Tsuzuki tragikus múltjáról hullott le a lepel.

Az nem zavart, hogy négyes tagolású az anime, de azt, ahogy felépítették a sztorikat, nem szerettem. Mindig az utolsó tíz percben volt a nagy akció, addig gyakorlatilag unatkoztam. A grafika nem tetszett. Ennek az érának nagy jelensége a csótánycsápos-frizura, amit én nem bírok elviselni, de persze megszokható. Azonban az arcok, a mimikák ábrázolása sem tetszett. Cserébe szépek voltak a szemszínek. Elméletileg horror, gyakorlatilag nem éreztem túlzottan annak.

Szerettem viszont azt a pár „romantikus” jelenetet, hiszen azért kezdtem el nézni, mert címkéje szerint shounen ai alkotás. És ami a kedvencem volt: az opening. Annyira L'Arc~en~Ciel stílusú, annyira kellemes hangulatú és csodás zenéjű, hogy minden alkalommal meghallgattam és pozitív értelemben futkosott tőle a hátamon a hideg.

A mangát nem ismerem és sajnos nem is kaptam kedvet hozzá, az anime viszont nekem egyszernézős, felejthető mű lett.