Yami no Matsuei (2000–2000) 80% 11★

A történet négy sztoriból állt össze, 3-3-3-4 rész eloszlásban. Az első dokkban megismertük a szereplőket, fény derült egy gyilkosságra, de igazándiból Hisoka múltján volt a hangsúly. A második hármas amolyan Paganini-történetet mutatott be egy fiatal fiúról, akit igen érdekes módon kísértett meg az ördög. Az utolsó hármas tagolás részeiben egy hajóra vitte dolguk a főszereplőket, ahol állítólag egy szellem kísértett és öldökölt. Az utolsó négy részben Tsuzuki tragikus múltjáról hullott le a lepel.

Az nem zavart, hogy négyes tagolású az anime, de azt, ahogy felépítették a sztorikat, nem szerettem. Mindig az utolsó tíz percben volt a nagy akció, addig gyakorlatilag unatkoztam. A grafika nem tetszett. Ennek az érának nagy jelensége a csótánycsápos-frizura, amit én nem bírok elviselni, de persze megszokható. Azonban az arcok, a mimikák ábrázolása sem tetszett. Cserébe szépek voltak a szemszínek. Elméletileg horror, gyakorlatilag nem éreztem túlzottan annak.

Szerettem viszont azt a pár „romantikus” jelenetet, hiszen azért kezdtem el nézni, mert címkéje szerint shounen ai alkotás. És ami a kedvencem volt: az opening. Annyira L'Arc~en~Ciel stílusú, annyira kellemes hangulatú és csodás zenéjű, hogy minden alkalommal meghallgattam és pozitív értelemben futkosott tőle a hátamon a hideg.

A mangát nem ismerem és sajnos nem is kaptam kedvet hozzá, az anime viszont nekem egyszernézős, felejthető mű lett.

Először is meg kell említenem, hogy egyszerűen meseszép színt választottak Tsuzuki szemének, de komolyan! Mindig is szerettem, hogy az animék főszereplőinek a szeme és a haja mindig extrán színes volt, de eddig csak egy karakter színe ragadott meg ennyire, még anno Vash zöldes-kékes szeme. Most pedig a második Tsuzukié!
Emellett pedig egyszerűen nem tudtam nem imádni a karakterét sem. Egyik pillanatban még bohókás, lököttke, csak kajálni akar, a másikban pedig kőkemény védelmező lesz, mintha lehullna róla a lökött lepel, és ilyenkor meglátnánk az igazi énjét. Fantasztikus volt a karakter kettőssége, no meg a képességei, egyszerűen borzongott tőle a hátam!
Hisokától néha fejfájást kaptam, de ahogy lassan összemelegedtek Tsuzukival, az ő személyisége is kellemesebb lett.
Murakit meg már csak azért is megfojtottam volna egy kanál vízben, amit Hisokával tett, majd Tsuzukival.
A csipet-csapat többi tagját is nagyon bírtam, ahogy az akciókat is, a színek kavalkádját (főleg, ahogy az első részekben kiemelték a vér hangsúlyos pirosát, gyönyörű volt), a grafika meg végképp fantasztikus volt! Nálam nagyon nyert az anime.

Első normális animéim közt volt. 2001 körül lett internetünk, igaz, betárcsázós, sípolós, űrbéli-zaj hangú csatlakozással, hozzá DC++, úgyhogy ennél az animénél is kiírta a klasszikus 124852320év van hátra előrejelzést… :) Igazából megérte!
Mindig is mangás voltam, mindig mindent azzal kezdtem, és aztán kerestem az animére, itt is így történt. Képes voltam angol feliratot guberálni rá, amit aztán rendes, fizikai szótárból értelmeztem. Azért becsülettel végignéztem :) A manga jobb, de ez örök alapigazság, szinte minden adaptációnál ez van, viszont a zenéje, a seiyuuk munkája, a hangulata, stílusa és a story is tetszett :)
A romantikus szál kedves volt, igaz, az artbookjaiban jobban elengedte magát a mangaka, azért a 2000-es évek elején örültünk ennyinek is :))))