Shingeki no Kyojin (Attack on Titan - anime 1.) (2013–2013) 88% 202★

Én kicsit féltem ettől az animétől, mert az olyan vérengzős dolgokat nem szeretem, de aztán összeszedtem a bátorságomat, no és mert éjszakás műszakban el kellett ütni az időt valamivel, elkezdtem nézni. Aztán gyorsan rászoktam, és le is daráltam az egész évadot néhány nap alatt. A történet nagyon érdekes, az opening és az ending különleges, szép, kidolgozott. A zene is fantasztikus. A karakterek némelyikével azonban nehezen tudtam megbarátkozni, és épp a főhős, Eren idegesített a legjobban a belső monológjaival, és hogy folyton őt kell pátyolgatni. (jajj, mi lesz, ha ezt megteszem… jajj, mi lesz, hogyha nem… jajj, ha megtettem volna azonnal…) Az abszolút kedvencem Mikasa, Levi és Zoe :) Armint megszerettem, bár az elején ő is idegesített. Ymir is jó fej, tetszik a nyers őszintesége, és hogy Christa mellett képes feloldódni igazán. Kár, hogy ilyen keveset szerepel, velük szívesen megnéznék egy spin-offot is :) A történet pörgős, tele érdekes és izgalmas fordulattal. Ami nem tetszett, hogy néhol valóban elég gyomorforgató, és ehhez nem vagyok hozzászokva, főleg nem animáció esetében. Ettől eltekintve valóban nagyon jó anime, és nem bántam meg, hogy megnéztem.

Odáig meg vissza! Minden egyes momentumát nem dicsérném végig. De csak, hogy egyet kiemeljek, aminek mellesleg semmi köze a sztorihoz… Az opening (1)… Valami kegyetlen jó!
Gyanútlanul elkezdtem nézni. Felcsendült a dallam és már lúdbőröztem. És szerencsére ez után a történet sem hagyott cserben.

Fantasztikus volt, bár az elején voltak fenntartásaim. Kissé YA hangulatúnak éreztem az óriásos poszt-apokaliptikát és a tinédzser főhősöket, de öt rész alatt annyira feltornázta magát, hogy szinte egyhuzamban daráltam végig az egészet. Ha nem is Death Note, vagy Death Parade szinten, de mindenképpen imádtam, a karakterek fantasztikusak, a történet izgalmas, és a rengeteg akció mellett sem nélkülözi az erkölcsi mondanivalót, ami leginkább a bajtársi hűségről, és a katonák közti barátságról szól (és leginkább Levi és Jean karakterén keresztül persze a vezető szerepéről is, avagy melyik helyzetben hozható meg a döntés, hogy az ember valakit hátrahagy a többiek megmentése érdekében?). És persze mindenképp várom a második évadot, látszik, hogy messze nincs még vége…
Kiegészítés: Az első évadról elkészült az elemzés, bár időközben olvastam a mangákat is, valószínűleg az elkövetkezendő eseményeket inkább a második évaddal elemzem majd.
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/attack-on-tita… Az elemzés végén írok egy keveset a Live Action filmekről is, de összességében inkább az animére, és az OVA epizódokra fókuszáltam.

Harmadjára is ugyan olyan élményt nyújt mint legelsőnek. A hideg is ráz egyes jeleneteknél. Nem akarom az egekbe magasztalni, de azzal mindent elmondok, hogy szerintem az egyik legjobb animék/mangák között van. A rejtély ami belengi az egész atmoszféráját a történetnek, az egyik legjobb benne.

Már nem először látom az első évadot, de még mindig elképesztően imádom. Sokadjára is ugyanolyan érdekes és izgalmas volt. Hihetetlen, hogy egy ilyen összetett világot tudtak létrehozni ennyi különböző szereplővel, eseménnyel és fordulattal. Szerintem lehetetlen nem ledarálni, mert minden rész még jobb, mint az előző.
Érdekes, hogy a főszereplőket nem kedvelem, de mégis ennyire élvezhető számomra is.
Egyébként ez volt életem első animéje, úgyhogy ezáltal szerettem meg ezt az egész új világot.

Zseniális anime, ha akarnék se tudnék hibát találni benne. Vannak megválaszolatlan kérdések, de mivel a manga még fut és már kijött a második évad is, ezekre gondolom választ fogunk majd kapni, szóval tényleg nincs kivetnivaló benne. :)

A történet néha kiszámítható volt, de azért tudott meglepetéseket okozni. A harcjeleneteknél mindig a körmeimet rágtam, mert már az első részből kiderült, hogy ez az anime nem kíméli a szereplőket. Voltak durva halálok, illetve csak olyanok voltak, de ez nem ment az anime rovására, sőt! Tetszett a világfelépítés, mondjuk az óriásokat és az egész helyzetet illetően rengeteg kérdésem van, de sok lehetőség van benne. Örültem, hogy ennyire reálisan mutatták be az emberiséget, világvége ide vagy oda, az ember természete nem változik, mindig lesznek olyanok akiket csak a hatalom és pénz motivál, de olyanok is akik azért felül tudnak kerekedni ezen, és megpróbálják jobbá tenni a világot. Jean ezért is vált kedvenccé, mert ő fejlődött a legtöbbet a történet folyamán. De a többieket is bírtam, bár félek megszeretni a szereplőket, még ha eddig a fontosabbakat kímélték is.

A zenéről csak áradozni lehet, az első op a legkedvencebb openingemmé vált, kár hogy lecserélték. A betétdalokat nagyon eltalálták, nagyon sokat hozzátettek az animéhez.
A rajzolás először furcsa volt, de aztán az is megtetszett, a vége felé már egyenesen gyönyörűnek találtam. :D Nagyon illet a történethez, és úgy be tudta mutatni a szereplők érzelmeit, hogy sokszor csak azért könnyeztem meg egy-egy szereplő arcát, mert teljesen át tudtam érezni a társaik fájdalmát. Az is tetszett, hogy a bajtársiasságon volt a hangsúly, és nem a szerelmen, ahogy sok animében.

Az tény, hogy kell hozzá egy erősebb idegzet, de attól még ajánlom mindenkinek, mert szerintem tényleg egy kiemelkedő alkotás! :)

Nem most láttam először, de mivel a megjelenésekor követtem, most pedig szeretném a többi évadot is látni, úgy éreztem, fel kell frissítenem az emlékeimet. Meglepődtem azon, hogy sok minden eszembe jutott, bár néha eltévedtem a történésekben, mert a mangát tovább olvastam. Mindenesetre most jobban tetszett, mint régen.

Az biztos, hogy nagyon különlegesnek tartom a történetet; sablonosnak egyáltalán nem nevezhető, érdekfeszítő és izgalmas is. A grafika nekem nagyon tetszik, ugyanakkor a szimpla óriások többségét viccesnek tartom, vagy az ábrázatuk vagy a mozgásuk miatt. Az első opening mára már klasszikusnak számít, a másodikat viszont nem kedvelem.

A szereplők közül jobban érdekelnek a mellékszálak, én Erent irritálónak tartom, Mikasát pedig szimplán nem kedvelem. A többiekkel nincs gondom. Bár ez a huszonöt rész végig nagyon izgalmas, bőven van még a sztoriban, szóval örülök, hogy most már folytathatom is a második évaddal.

Voltak benne megrázó és drámai részek, ezek valószínűleg azért nem hatottak meg, mert fel voltam rájuk készülve. Kíváncsi vagyok, meddig tart a mangás ismeretem és hol ér utol az anime, Tudom, hogy sokak szerint nagyobb a füstje, mint a lángja, de én őszintén tudom szeretni ezt az animét.

Az anime 2013-ban jött ki, de én csak egy évvel később láttam magát az animét egy forró nyári héten. Nagyon tetszett akkor, s nagyon jól is esik nosztalgiázni. Visszagondolva, hogy akkor voltam kezdő animés, és direkt mellőztem a nagyon felhypolt animéket, hogy minden hatalmas elvárás nélkül nézhessem meg az animét magát.
Akkoriban jól is tettem, mivel így, hogy már kissé lement rajta a fanság és mindenki odavan érte, agyra-főre nézi stb. Így már jobb volt. Emlékszem, akkoriban nekem is hatalmas élmény volt megnézni, s nagyon is elgondolkodtatott, főleg a ténye, ahogy a manga megalkotta a történetet. A tudta, hogy az motiválta a manga megrajzolódását s írását, hogy van egy emberi lény, aki ugyúgy néz ki, mint mi, de nem tudunk vele úgy kommunikálni, ahogy lehet.
Ez kinőtte magát, s egyre bonyolúltabb és komplikáltabb lett a történet. Viszont most, hogy jön a finale season jobb, ha felfrissítem az emlékeimet. Teljesen máshogy emlékeztem az egészre. Véresre, durvára… hát akkor lehet alacsonyabban volt az inger küszöböm, mint most. Egyáltalán nem tartom túlságosan durvának. Legalábbis mai fejjel. Annak idején, 6 évvel ez előtt – úristen, 16 éves voltam – sokkalta többet takartam el a szememet, mondván, az nem akarom látni. Utoljára a live action résznél fordult fel a gyomrom és f*stam össze magam, de most újranézve az animét csak annyi jár a fejemben, hogy miért is féltem ennyire.

Amikor olyan négy éve először szerettem meg az animét, ez volt a nagy kedvencem. Most úgy úgy kb. 3 évig szinte egyáltalán nem animéztem, viszont azóta folytatták, és gondoltam, akkor illene újra megnéznem, tekintve, hogy nagyjából semmire nem emlékeztem belőle. Jó kis évad volt, bár már korántsem lesz szerintem akkora kedvencem az SnK, mint régen, de ha mást nem, legalább nosztalgiázhattam picit. Az évek során a történettel is jól lemaradtam, úgyhogy kíváncsi leszek arra, amikor megoldódik a sok rejtély. Az animáció egyébként rendkívül jó, nagyon meglepődtem, amikor megláttam, hogy 2013-ban jött ki. :O Alapvetően élveztem, jó volt nézni.

Az egyik legjobb anime! Nem egy bonyolult alkotás. Nem is igazán kiemelkedő. De odab.sz. Rendesen!