Tokyo Ghoul (Tokyo Ghoul 2.) (2014–2014) 79% 135★

Végre rászántam magam, hogy írjak róla egy értékelést. Az első évad után egy ideig túl friss volt az élmény, hogy kezdjek vele valamit, így azt hiszem, csak most jött el az ideje.
Először is, brutális volt. Ezt jobb, ha kiemelem, nagyon, nagyon véres, és néhol ez már több volt, mint amit az én gyomrom még be tud venni. Ez egyébként nem feltétlen gond, az Attack on Titan bebizonyította, hogy létezik egy határmezsgye a brutalitás, az akció és a mély mondanivaló határán, amelyen hibátlanul el lehet lavírozni, és meg lehet találni azt az arany középutat, ahol a néző elfelejtkezik a kiakasztó mennyiségű vérről, és csak a következő epizóddal törődik. A Tokyo Ghoul eleinte úgy tűnt, megtalálja ezt a határmezsgyét, és maga is elkezd lavírozni rajta, talán fent is marad, de végül, nagy bánatomra csúnyán átesett a brutalitás és az akció oldalára a mély mondanivalóéról. Még szépíthet, időközben elkezdtem olvasni a mangát, és kezdem úgy érezni, hogy tényleg csak az az egy jelenet ütötte ki ennyire a mércét, de sajnos az nagyon rossz pontokat hozott.
Ami a szereplőgárdát illeti, nagyon sokféle, nagyon különleges karakter van, Tsukiyama kivételével mindenkiben találtam valami szerethetőt. Ő annyira idegesített, hogy az ismét egy új mércét igényel, de szerencsére nem szerepelt annyira sokat. Kaneki, mint főhős eleinte esetlen, teljesen elveszett a világban, de pont ez tette szerethetővé. Ha bármilyen átlagemberből lenne egyik napról a másikra ilyen hibrid, nem állna neki hirtelen megváltani a világot, meg lenne rémülve, és keresné az okát, hogy miért történt ez vele, pont, mint Kaneki. A másik személyisége, Rize pedig az avatar univerzum Azuláját juttatta eszembe, stílusa, megszólalásai is nagyon hasonlítottak.
Touka teljes mértékben szerethető figura, nagyon tetszett, hogy milyen áldozatokra volt képes azért, hogy barátságokat köthessen az emberekkel, és beilleszkedjen közéjük. A mellékszereplők, Uta, Yomo, Hide, Nishiki teljesen egyediek és szerethetőek, a CCG-ből pedig egyedül Mado nem volt szimpatikus. Amon is teljesen megérthető, és nehéz helyzetű figura, Suzuya pedig az egyik kedvencem, hiába néz ki úgy, mintha lány lenne, és hiába érzem azt, hogy nem egy kereke hiányzik, hanem mind a négy.
Összességében nyolcast merek rá adni. Kell a két csillag levonás, mert nem találta meg azt a remek középutat, de nem szeretném jobban lehúzni, mert ettől függetlenül megragadó a világ, izgalmas a történet, sok pillanatban gyönyörű az animáció (a kevésbé véres pillanatokban), és benne rejlik a lehetőség, hogy még foglalkozzon a rengeteg kérdéssel, amit feldobott. Ha kiolvastam a mangát, mindenképpen folytatom majd.

Ennek az animének nagyobb a füstje, mint a lángja. Őszintén, a tizenkettedik epizód tetszett a legjobban, meg a Pinto OVA, a többi meg nézette magát, de nem hozott lázba. A cselekmény izgalmas ugyan, de az első évad mondjuk elég semmitmondó lett, ráadásul a legizgalmasabb résznél fejezték be. Nagyon sok szereplőt vonultatott fel és pont azokkal nem kezdett sok mindent eddig, akik engem érdekeltek volna. Én Kaneki Kentől rosszul vagyok, kifejezetten utálom a hozzá hasonló, mindenen siránkozó és drámázó, túl jóhiszemű (vagyis tipikus) főszereplőket. Az utolsó részben mondjuk epic volt, szóval azt azért élveztem. A másik karakter, akitől falnak megyek, az Touka-chan. Tehát nem szeretem a két főszereplőt, ami elég nagy szívás.
Úgy érzem, hogy a sztorit igazából elvitte a brutalitás és a vér és nem voltak jól kihasználva a lehetőségek. (Bár a hentelés helyett engem alapból jobban érdekelt a pszichés rész.) Mondjuk hátra van még pár évad, szóval akármi lehet. Nézette magát, de nem a cselekmény miatt; én a karakterekre voltam kíváncsi. Nem igazán tudom, mit gondoljak róla, mert jó volt ugyan, de messze nem a legjobb horror anime, amit valaha láttam. Látványos meg minden, de számomra nem az igazi, sajnos. Bár lehet, hogy sokkal jobban tudnám kedvelni az egész sztorit, ha nem Kaneki és Touka lennének a középpontban.
A legpozitívabb dolog egyébként az évadban a kegyetlenül menő, hangulatos opening és a kiváló seiyuu gárda.

Jahjj kár hogy ez eddig kimaradt az életemből :D Na meg persze a hypeot is megérdemli maga körül ami leginkább a baráti körömben jelen volt és már ezért is de meg kellett néznem. Hmm Kaneki nagy érdekes és meglepetéseket nyújtó karakter nagyon megszerettem meg Hidet is :3 Touka az a megvan a saját világa szereplő de mégis érdekes ahogy kb a többi szereplő is mondjuk Tsut kivéve :P és igen ehhez hasonló storyt nem láttam még és hát mi nem jobb egy újdonságnál?? :DD Na meg ezt az op-t sem feledem ^^

Már rég meg kellett volna néznem ezt az animèt.
Kaneki karakterével nem igazán tudtam megbarátkozni,de az utolsó részben nagyon király volt, remélem a folytatásban is ilyen marad.
Touka volt még akire kíváncsi lettem. Tetszett a karaktere.
A történet érdekes és elég beteg (bár ez nem meglepő). És hát poén volt Jason karaktere, főleg amikor maszkban volt.

Nem hittem, hogy nekem ez be fog jönni, mert a dráma és a horror címke is rajta van az animén, az előbbivel pedig elég rossz kapcsolatom van, az utóbbit pedig akárhányszor nézni akartam, valahogy nem ment.
Ez az anime ennek ellenére is felkerült a kedvenceim listájára, hiszen minden percét élveztem, és az a húsz perc részenként elég rövidnek tűnt.
A vége viszont kiakasztó, remélem azért folytatni fogják.
Említenem sem kell, hogy a mangát már olvasom. :D

Nem a legjobb, de mégis nézeti magát. Érdekes az alapsztori, a téma és kellően véres is – talán még túlzottan is kicsit- egy horror animéhez. Kanekivel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nem szeretem, ahogy szenved, de egyben meg is értem őt. Nem könnyű feldolgozni azt, ami történt vele. Ennek ellenére nem lett a kedvenc szereplőm, ahogy sokan mások sem. Talán Nishikit, Ayatot és Amon-t tudtam jobban megkedvelni.
Az anime nem volt rossz, de nem is várom tűkön ülve a folytatást. Anno mikor először néztem akkor sem vártam, és most sem érzek késztetést rá, hogy azonnal nekiüljek és folytassam, csak a kihívás miatt szorít az idő xD

Kap egy erős négyest.
Nagyon véres és durva, néha már irreálisan sok vér folyik benne. Az alapötlet egyébként nagyon jó, rengeteg morális kérdést felvet és erős a sorozatnak a társadalomkritikája, mivel ez az alternatív valóság elég sok mindenre reflektálhat.
A szereplők személyisége jól ki lett dolgozva. Senkinek sincs könnyű helyzete, néhányan pedig mentális problémákkal is küzdenek közülük.
A rajzok és az animáció nagyon szépek, amikor éppen nem valakinek a belét tépik ki, az opening illik a történethez is. Voltak benne szép és felemelő, érzelmesebb pillanatok is ( a kedvencem Hinami olvasásórái voltak, meg a gyerekkori flashbackek), de onnantól, hogy Kaneki éhes lett, szinte az egész vérbe fulladt és néha fárasztónak is találtam, pedig két nap alatt ledaráltam (szünet van szerencsére).
Lehet, hogy folytatom, de a vége már több volt a sok(k)nál, szerintem ennél sokkal-sokkal többet ki lehetett volna hozni, de így se rossz.
Szigorúan 18 év fölött, nem véletlen a korhatár….

Nekem ez egy nem volt…
Pedig az anime világában nagy híre van. Lehet, hogy ez végett nagy volt az elvárásom és azért csalódtam nagyot.
Újat mutattak, de nem ámultam el. Unalmas is volt idegesítő karakterekkel és először történt az meg, hogy egy animében idegesített egy gyerek karakter. Mit tudom én mi a neve kiscsaj nem fogott meg még a szomorú története ellenére sem. Minden egyes jelenet, ahol az érzelmei végett nyercogott vagy sivalkodott, egy görcs tört rám.
Ez amúgy a főszereplőre is mondható. Eléggé nyercogós volt ő is.

Hogyhogy nem lett még ez az anime a Starbucks reklámarca? Vagy hogyhogy nem jelent meg egyszer sem itt a franchise? Rendben, hogy az alkotás inkább az evés körül forog, de szerintem át kéne gondolniuk az együttműködést. :D

Nem egyedi a történet, ilyet már sokszor láthattunk: a természetfeletti és az emberi világ keveredése, „a szörnyek köztünk járnak", átalakulás, bosszúvágy stb. stb., de a kivitelezésnek köszönhetően ez számomra nem vont le az élvezeti értékéből.
Adott tehát egy viszonylag egyszerű, de érdekfeszítő történet, amin sokat dobott a filozófiai töltet, hiszen sok elgondolkodtató kérdést vetett fel spoiler, emellett új perspektívába helyezte a „Valójában sehova sem tartozom" esetet, ami szintén gyakori elem a természetfeletti karaktereknél.
Tetszett továbbá a ghoulok világa, ahogy bemutatták, miként asszimilálódnak az emberi világba, a drámák (az egyiknél megjelent a toxikus kapcsolat is), illetve Kaneki, a főhős belső szörnyeteges vívódása, ami bizonyos shounen darabokra (pl. Bleach) hajazott. A végén jól sikerült Kaneki karakterfejlődése, emiatt különösen érdekel a folytatás.

Egyedül a CCG szál nem fogott meg, illetve nem tudom, hogy a Netflixre egy cenzúrázott verzió került-e fel, de enyhének éreztem a brutalitást, amiről itt sokan beszélnek. Amennyiben így van, akkor gratulálok a streamingnek az újabb észszerűtlen és indokolatlan döntéséhez.

Ha már az anime nagy része az „étel” körül forog, hadd értékeljem én is egy kajás hasonlattal.
A Tokyo Ghoul olyan, mint egy középszerűen elkészített sütemény. Megvannak a hozzávalók, amiktől isteni finom lehetne, de végül túl kevés benne a cukor, a kakaó, a tojás..és még a sütésnél ki is szárították, így aztán kissé nyögvenyelősen eszi az ember.

Szóval ilyen ez a sorozat. Az alapötlet nagyon jó, de „elvérzik” a karaktereken (a legtöbbjük annyira semmilyen), a nonstop drámázáson és hogy olyan fantáziátlanul, unalmasan alakítják a sztorit. Nekem a csihi-puhi és a hókuszpókusz is kissé soknak tűnt. A horror részek rendben vannak.

Egyébként nézhető sorozat, de nekem nem mutatott semmi kiemelkedőt ez az első évad. (A mangáját is olvastam egy darabig, az se hozott lázba különösebben.)

4 csillagot adnék rá szívem szerint, de megadom az 5 csillagot, mert azért voltak benne nagyon jó momentumok. Az első rész építési területes jelenetsora nagyon jó volt, tetszett a piperkőc, véres szalvétára izguló elmebeteg és a szemüveges, köcsög felsőbb éves kis titka is. spoiler Az nagyon cuki volt. :D