Shiki (Shiki 1.) (2010–2010) 82% 45★

Bizonyos okokból megérdemelné a több csillagot, de a negatívumok annyira erősen hatottak rám, hogy ennél többre nem tudom értékelni ezt az animét. A történetben klasszikus vámpírok vannak, illetve rengeteg és még annál is több vér, szóval aki nem kedveli az ilyesmit, az óvatosan essen neki.

A sztori elég érdekes, főleg az indokok és a vezérszálak miatt; erkölcsi kérdések tekintetében sokat lehet elmélkedni a szereplők motivációin és azon, vajon kinek és milyen mértékben van igaza, mi lenne a helyes vagy inkább tűrhető(bb) megoldás. Nagyon sok szereplő tűnik fel, ki hosszabb, ki pedig rövidebb ideig, de ennyi karakter mellett gyakorlatilag a főszereplőket sem lehetett igazán azoknak nevezni. Ami érdekes, hogy lényegében senkit sem kedveltem, ugyanakkor az anime végére pár szereplővel megbarátkoztam és ami fontosabb; megértettem az indokait. Kifejezetten tetszett, hogy ahhoz képest, amit vártam a Shikitől magamra nézve, annak gyakorlatilag az ellenkezője valósult meg; de ez így volt jó, mert ez tartotta számomra életben az egészet. Az első openinget pedig imádtam.

És akkor a negatívumok: a rajzolás borzalmas. Az elejétől a legvégéig nem sikerült megszokni a furcsa szemeket és a frizurákat, amikre a lehető legabszurdabb módon hatott vagy éppen nem hatott a gravitáció. Egyes karakterek öltözeteiről nem is beszélve. És a sokkal rosszabb dolog; fele ennyi részből megoldhatták volna szépen ezt az egészet. Az eleje annyira semmitmondóan pocsék, hogy kicsit sem keltette fel az érdeklődésem; azt hiszem, ennél unalmasabb 3-4 bevezető epizódot még nem láttam. Úgyhogy kellett a türelem és a kitartás. A közepén pedig szintén nagyon leült az egész, mindezt úgy, hogy folyamatos volt a cselekmény, tehát nem fillerekkel ütötték el az időt. Valahogy az egész történetvezetés nem volt egyensúlyban önmagával, amit nagyon sajnálok.

A végére azt kaptam, amit vártam, de másként reagáltam rá, mint képzeltem. Nekem ez az élmény tetszett. Érdekes anime volt, aminek a horror mivolta nem igazán az ijesztgetésből, hanem a töménytelen mennyiségű vérből és brutalitásból adódott. Akinek bírja a gyomra, az nézze meg és ne adja fel pár rész után.

Most, hogy elkészültem az elemzéssel, rájöttem, hogy nem elég egyszerűen csak kipofozni az első értékelésemet, teljesen újra kell írnom – mert a Shiki határozottan az az anime, amit nem lehet első benyomásra megítélni, emészteni, gondolkodni rajta, hagyni, hogy hasson.
Amellett továbbra is kitartok, hogy igényes, borzongató vámpírhorror… időközben rájöttem arra is, hogy nem manga, hanem regényadaptáció, egy azonos címen futó, öt kötetes regénysorozatból készült (amit én tegnap kezdtem el olvasni). Ez kifejezetten klasszikus, pszichológiai elemekkel tűzdelt vámpírhorrornak készült, nem shounen mangának, és a hatás látszik is a sorozaton. Az atmoszféra iszonyúan erős, a zene kiváló, az opening megragadó, és nekem személy szerint az animációval sem volt bajom: lehet, hogy nem a legszebb, de rendkívül kifejező, a karakterek arcáról süt, hogy milyen emberek. Seishin a nagy íriszeivel, a fehér hajával egészen ártatlannak hat, Toshio vonásai élesebbek, borostás, cigizik, állandóan karikás a szeme, Masao a lebiggyedt szájával, az elnagyolt vonásaival tökéletesen adja át a hisztis kamasz hangulatot, Megumi az élénk rózsaszín hajával, a ruháival mindenhonnan kilóg.
A történet elég sokrétű, nagyon sok erkölcsi kérdést boncolgat, és elég bátran teszi fel ezeket, de a válaszokat ezer réteg mögé rejti. A karakterek szinte mind megérthetőek, mindegyiküknek vannak indokai, de sokan hibáznak. Számomra már az egy érdekes elem, hogy a dokit még mindig nem utálom: iszonyúan problémás, nem csak szürkeárnyalatos, hanem inkább sötétszürke zónában mozgó antihős, aki egyértelműen lemegy olyan erkölcsi mélységekbe, ahol már nem sokkal jobb a vámpíroknál… de közben nagyon jól felépítették a motivációit, és racionálisan zavaróan jól indokolhatók a legszörnyűbb tettei is. De ugyanígy, ott van Seishin, akinek néhány döntésén fogtam a fejem, mégsem tudtam teljesen elítélni, valamint a teljes vámpírgárda – hiába érzékeltem úgy, hogy az emberek a túlélésért harcolnak, ezért sokszor nincs választás, mégis, nem tudtam nem megszánni őket. Talán az egyetlen karakter, akinél viszonylag egyértelműbb a helyzet, az Yuuki, de még az ő státuszát is elég nehéz helyretenni, és sokat kell töprengeni rajta.
Vér van, de mondjuk a Juuni Taisenhez, vagy a Tokyo Ghoulhoz képest nem tartom olyan szélsőségesnek – egy vámpírhorrorban értelemszerűen lesz vér és brutalitás, de nem az, ami igazán megrázza benne az embert.
Én mindenképp ajánlom, hogy adjatok neki egy esélyt, és hagyjatok neki időt is. Töprengjetek rajta, érjen bennetek az egész, mert igazából akkor tárul fel, hogy mennyire jó sorozat ez.
Az elemzésem linkje: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/08/shiki-elemzes.html

Már nem is emlékszem pontosan, mire számítottam, amikor belekezdtem ebbe az animébe – de, egyszerre kaptam meg azt, illetve, valami egészen mást.
Az biztos, hogy ha az első néhány, kissé unalmasabb részen átesik az ember, utána már nagyon nehéz leállni vele. Mindenesetre, aki nem bírja a fröcsögő vért, az inkább bele se kezdjen.
Habár, ugyan én csípem a gore-t, mégsem attól voltam igazán rosszul időnként. Mert, ugyan kapunk bőven véres harci jeleneteket, főképp a vége felé, emellett egy olyan kaotikus helyzet bontakozik ki, amiben iszonyat nehéz eldönteni, ki mellé álljon az ember.
Az elején még viszonylag egyszerűnek tűnik: sorra esnek áldozatul az ártatlanok, egyértelmű, hogy a néző azt mondja: spoiler Na igen, csak aztán az anime gondol egyet, behoz egy brutálisan nagy csavart, és immár nehéz eldönteni, ki a gyilkos, és ki az áldozat spoiler
Másfelől meg, kicsit amolyan a saját farkába harapó kígyó esete ez: spoiler azt állítják, azért teszik mindezt, mert élni akarnak – az emberek ugyanúgy azt mondják, azért hozzák meg ezeket a döntéseket, mert élni akarnak spoiler. Ennek tulajdonképp sosem lehet vége, amíg mind a két faj létezik. Mert – ahogy a Harry Potterben is megjósolták –, nem élhetnek meg egymás mellett: nem élhet az egyik, amíg él a másik.
Habár az nagyon érdekelt volna, akkor mit léptek volna spoiler
Másfelől, az egész shiki-lét engem a diktatúrára emlékeztetett: egyik áldozat sem kérte, hogy ez legyen belőle, amikor pedig mégis megtörtént, továbbra is kényszerhelyzetben tartották: vagy azt az utat követi, amit mutatnak neki, vagy meghal. Sokaknak persze eleve tetszett is ez a helyzet, vagy épp (mint Tooru), azzal nyugtatták a lelkiismeretüket, hogy nincs más választásuk, és homokba dugták a fejüket. Ricchan karaktere ebből a szempontból (ahogy azt már a részhez írt értékelésemben is írtam), nagyon érdekes és sokatmondó: ő testesítette meg a szabadságot és önálló akaratot, egy olyan helyzetben, ahol mindenképp meg akarnak törni.
A kedvenc karaktereim egyébként Yuuki és Toshio voltak. Előbbinél kiemelném, valamilyen okból én nagyon bírom az ilyen, kissé indokolatlanul életunt, flegma karaktereket. Idővel azért azt is megmutatta, hogy vannak érzései, valamint, hogy nagyon éles eszű spoiler. Aranyos volt Kaorival és Akirával – utóbbiaknál kiemelném spoiler
Toshio… Ő nehéz eset: nem mondom, hogy nem értettem meg a döntéseit, de tény, hogy időnként iszonyatosan kegyetlennek hatottak.
Seishin furcsa figura volt, személy szerint én nem is igazán fogtam fel, miért épp így határozott.
Megumit és Masaót utáltam: sok szempontból egyébként hasonlóak is. Mindketten a végletekig önző, beképzelt, hisztis tinik, akik nem képesek felfogni a döntéseik súlyát, és saját magukat leszámítva, tulajdonképpen senkivel sem törődnek (na jó, Megumi talán Yuukival igen). Masao pedig, ahogy már azt korábban is pedzegettem, szerintem pszichiátriai eset: én nárcisztikus személyiségzavarra gyanakszom, de ha nem is az, az biztos, hogy mentálisan valami nem stimmelt vele – emiatt pedig, bár reálisan nézve nem hibáztatható, attól még nagyon nehéz volt elviselni, minden alkalommal, amikor szerepelt.
Érdekes, ahogy belekevertek amolyan „félvér” karaktereket is (itt vérfarkasnak nevezték őket). Ez többek közt magyarázatot adott arra is, hogy spoiler
A látványról még nem beszéltem: szerintem rendben volt. Talán nem a legszebb, amit valaha láttam, de elment.
Az első openinget egyébként imádtam, a Kuchizuke BUCK-TICK-et már rongyosra hallgattam: a Death Note első openingje után ez a másik, amit egyszer sem tekertem át. Aztán, ahogy annál is, a második már nem tetszett, így inkább átugrottam.
Mindent összevetve: rám nagyon nagy hatással volt. Sokszor elgondoltatott, és arra is akadt példa, nem is egyszer, hogy leesett az állam, mialatt követtem az események alakulását.
Én személy szerint ajánlani tudom, de tény, hogy kell hozzá egy erősebb idegrendszer is.

Érdekesen kezdődött, először konkrétan nem is hittem, hogy be fogom majd tudni fejezni…
A grafikája nekem nagyon nem tetszett, nagyon idegesített is egy-két helyen, viszont ettől eltekintve próbáltam a történet értékeire koncentrálni.
A sztori az egyébként szerintem nem vészes, bár a vámpíros cuccok nem az én stílusomba tartoznak, és eddig még egy darab sem nyerte el igazán a tetszésemet…De ez egy másik dolog. Én több borzongást vártam ettől az animétől, ugyanis mindenhol nagyon tolják, hogy ez nagyon megviseli az embert meg minden, de nekem egyáltalán nem jött át ez a feeling…Bár az utolsó részekre azért oda pakoltak egy-két durvább jelenetete, azok nagyon jól meg voltak viszont csinálva.
Az openingek meg az endingek egyik esetben sem jöttek be, bár a soundtrack-ak eléggé jók voltak meglátásom szerint.
Szerintem akik nagyon szeretik a vámpíros animéket, azoknak tetszeni fog, ha a grafika nem zavarja őket.

Kicsit át kellett gondoljam, milyennek is értékeljem ezt a sorozatot.
Egyrészt nagyon jó volt, érdekes és izgalmas. Másrészt pedig, nem kevés részen át szinte unalmas. Mert bár egy igen gagyi első résszel indít, de ha itt nem megy el a kedvünk tőle, akkor aztán szépen, fokozatosan egyre komolyabbá és félelmetesebbé válik. Újra és újra, minden rész után egyre kíváncsibb lettem a folytatásra. Aztán jól leül a történet, részeken át mindenki csak szenved. Ettől majdnem megőrültem, mert nem tudtam elhinni, hogy csupa tesze-tosza, nem gondolkodó ember lakja ezt a falut. Hogy lehet, hogy ilyen remek karakterek (férfiak), nem képesek talpra állni? Aztán csak megérkezett (nagy nehezen) amire vártam, minden és mindenki a helyére kerül, nagy vérfröcsögések közepette. Megfogalmazódhatnak bennünk nagy kérdések, amire ha akarjuk választ is találhatunk, de inkább érdemes csak élvezni a befejezést.
Szóval, nem volt rossz, egyszer érdemes azért megnézni.

A Shiki egyedül a látványban hozott kiemelkedőt, arra 10/10-et adok, a zenék is passzoltak. De más pozitívumot nem tudok mondani róla. Rengeteg idegesítő, irracionális döntést hoznak a szereplők, ami nincs rendesen megmagyarázva. A történetet fele annyi részből is el lehetett volna mesélni. Üres, tartalmatlan, csak dobálózik nagy szavakkal, amik mögött sejteni lehet a mélyebb mondanivalót, bár keresni felesleges. Coelhótól egy fokkal több, ennyi, de többre ne számítsunk. Összességében elég középszintű sorozat.