Pokoli lány (Jigoku Shoujo 1.) (2005–2006) 80% 48★

Jó volt, főleg a nagyon sötét téma és az elég mélyre ható érzelmi események miatt. Az elején epizodikus, később kap egy lazább történetet, ami azonban azt is jelenti, hogy maguk az események is komplexebbek lesznek.

Annak idején még az ősidőkben láttam először az animét egy kiírt CD-n és már akkor is tetszett. Valahogy különleges hangulata van és horror mivolta ellenére sem tocsog a vérben és erőszakban. Inkább a lelki dolgokra megy rá, hogy vajon milyen különböző okok miatt akarnak az emberek másokon bosszút állni.
Maga Ai karaktere is jó ideig csupa titkozatosság, míg ki nem derül a nem túl vidám múltja. Én nagyon megszerettem, ahogy a kísérőit is. A történet eleinte nem túl érdekfeszítő, de amikor Hajime és Tsugumi belépnek a képbe, minden sokkal összetettebbé válik és az egész anime kap egy újfajta színezetet. Tetszett, hogy nemcsak Aira, a kísérőire és az ügyekre koncentrálnak, hanem Hajime és Tsugumi apa-lánya kapcsolata is erősen előtérbe kerül.
Egyébként maga Ai is összetett személyiség, aki nem tud mindent. Pont ezért kutat mind a leendő áldozatok, mind pedig az őket megátkozandó személyek után. Hiszen kíváncsi az okokra és ettől maga a karakter is emberibbé válik.
A grafika nagyon szép szerintem és a zenék is gyönyörűek. Megérte újranézni.

1. évad
Nagyon jó volt. Erdekes, és hangulatos. Egy két túlzás volt, de megbocsájtható. Megnézem majd a következő évadot is.

Nagyon durva ez az anime. Mikor regen lattam az Animax-en nagyon ijesztonek talaltam, 26 evesen nem annyira erzem annak. Ideje volt hogy elolrol nezzem. Szerintem erdekes,hogy mindenki mashogy tud gyulolni es kulonbozo embereket, akar meg a legjoszivubb embert is. Orultem, hogy kiderult Enma Ai miert teszi ezt, mert volt olyan resz ahol lattam rajta hogy nem valami boldog hogy lassa masok szenvedeset. Az utolso ket resz nagyon sziven utott.

Összességében nekem tetszett. Anno, amikor Animaxon adták, néha elkaptam az előzetest, de nem láttam, viszont utólag kevertem a Death Note-al, miközben mostanra olyannak érzem, mint egy kifordított magical girl-ös cuccot. A közepéig simán csak kemény dráma, sok pszichológiával, és viszonylag fekete-fehéren ábrázolt szituációkkal, mindig mást, de szinte ugyanaz a helyzet: Meghúzzák a zsinórt, Ai elviszi a bosszú tárgyát a pokolba, és finish. Aztán megjelentek Shibatáék, és a nagyon repetitív minta felborult, mert ott volt Tsugumi, aki kapcsolatba került a leányzóval és hirtelen sokkal komplikáltabb (és reálisabb) helyzetek kerültek elő, nekem a második fele sokkal jobban bejött.
A zene nagyon hangulatos, a rajzolás (főleg az illuziókban és Ai rétegénél) nagyon szép, a főszereplőket pedig szerettem, a segítők közül Wanyuudoo volt a kedvencem, Ai teljesen megérthető, és ha lehet ilyet mondani ő a legszimpatikusabb gonosz,akit valaha animében láttam (bár szerintem nem lehet gonosznak nevezni, mert kényszerből csinálja…)
A csillag levonás csak azért van, mert az első részek nagyon repetitívek, de egy nagyon hangulatos, elgondolkodtató anime, nem érzem különösebben horrorisztikusnak, viszont nagyon komoly érzelmi problémákat boncolgat és megéri végignézni. A folytatásokat mindenképpen meg fogom nézni.