Death Note – A halállista (2006–2007) 88% 343★

Hű. Legszívesebben elfelejteném a kételyeimet és a fennmaradó kérdéseimet az utolsó rész után, de ami ott van, az ott van. (spoiler) Nem vagyok a műfaj legnagyobb rajongója, de elismerem, hogy érdekes ágazat, eme anime felülmúlóját pedig mai napig keresem. Mert zseniális. Zseniális a két fő karakter, akik leírhatatlanul megmagyarázhatatlanok és ebben a pillanatban nem is tudom, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant.

A sztori az egekben, hiszen mekkora ötlet már ez! Kinek jutna eszébe ilyesmi? Biztosan nem az író volt az egyetlen. Mindenki egy jobb világot akar. Még sem jött még el, nem fura?

Elgondolkodtató sok dologban, belső, metaforikus értelmezésben, de szerintem külsőleg vagy filmileg is meglehetősen jól megragadott mű lett, igazán jó ábrázolással.

A zene fenomenális, bár azért a második opening a 20. résztől khm, szóval… Kissé eltér a megszokottól. A magyar szinkron egy kicsit fordul olyan száznyolcvanat, és Near kap egy férfi hangot a női hangjával cserében. Sok-sok kérdőjel.

Legszívesebben újrakezdeném, és megint és megint. Valamint teljes határozottsággal ajánlom. Ennek szüksége van a nézettségre, egy másfajta értelemben.

Furcsa, kissé elborult ötlet, ami teljesen függővé változtatott. Elemzés természetesen várható belőle, mert ezt nem lehet röviden értékelni. Lightot az első résztől utálom, és csak nagy ritkán tudtam megérteni a szemléletét, L viszont abszolút kedvenc lett, és nem csak ebből az animéből, hanem úgy nagyjából mindenből. Nagyon szerethető, nagyon furcsa, és nagyon mély karakter. Nem vagyok nagy animés, de ez a sorozat lenyűgözött.
Magyar szinkronért nem vagyok oda túlságosan, szerintem csak Light szinkronja sikerült értékelhetőre (Kolovratnik Krisztián nagyon odatette magát), de pl. Viczián Ottó hangján egyáltalán nem hallani, hogy autistát szinkronizál, pedig mind Yamaguchi Kappei, mind Alessandro Juliani tökéletesen visszaadták a saját nyelvükön.
Kiegészítés: És elkészült az elemzés is:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/death-note-hal…
Asztrológiai archetípusok: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/05/archetipusozzu…

Amikor belekezdtem, nem hittem, hogy ennyire le fog venni a lábamról ez az anime.
Az első pár rész unalmas volt úgy, hogy tudtam, mi fog történni a manga miatt, viszont miután belecsöppentünk abba a részekbe, ahol már nem tudtam a cselekményt, nem telt el úgy perc, hogy unatkoztam volna.
Imádtam a karaktereket, különösen L-t, így értelemszerű, hogy spoiler.
A sok csavart, a kiszámíthatatlan történetet is imádtam. spoiler
Összességében az egészet imádtam, és biztos, hogy valamikor még újranézős lesz.

Huuh nem tudom mit gondoljak. Beletelt jó 2 hónapba (?) amire be sikerült fejeznem, mert bevallom őszintén, nem mindig kötött le. Ez az első animém, amit a végéig megnéztem. Annyira nem vagyok csalódott, de inkább maradok az élőszereplős sorozatoknál.. Az elején faltam a részeket, aztán spoiler és utána szenvedés volt jónéhány részen keresztül, és csak azért néztem végig, hogy végre megtudjam mi lesz a vége. Nem bántam meg egyáltalán, de azért nem nézném meg mégegyszer. :D

Nagy hullámvasút volt az egész, de teljesen megérte. Szerintem egy próbát mindenképp érdemes tenni vele!
L.-t sikerült a legjobban megszeretnem, illetve maga Light is csak a vége fele ment el olyan irányba, ami nekem nem tetszett.
Szerettem a nyomozást, a macska-egér játékot, és az egész hangulatát. A halálisteneket is sikerült valamilyen szinten megkedvelnem.
Örültem az új szereplőknek, Mikami és Misa is hozzám nőtt egy kicsit ellenben Melloval és Nearrel. Ők sajnos nálam a sorozat legalja.
Összességében egyáltalán nem bántam meg, egy próbát tényleg adjatok neki.

Kezdetben féltem ettől az animétől, mert nem vagyok nagy anime fan, csak néha jól esik megnézni egyet-egyet és általában olyankor a romantikus, vicces kategóriából választok. Ez pedig nagyon nem ilyen. Az első résznél nem is igazán tudtam eldönteni, hogy fog-e ez nekem egyáltalán tetszeni. De nem szeretek egy rész alapján ítélni, meg félbehagyni bármit is, úgyhogy néztem tovább. És nagyon megszerettem. A hangulata, a képi világa, a szereplők levettek a lábamról. A kedvenc karakterem L lett, akit kezdetben nagyon furcsának találtam, de általában szeretni szoktam az ilyen típusú karaktereket, úgyhogy nála is egyszer csak azt vettem észre, hogy ahogy haladtunk előre a történetben, egyre jobban megszerettem. Light-tal kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Egyáltalán nem értek egyet azzal, amit csinált, mégis jó karakternek tartom és igazából a kettősük L-el az, ami a leginkább megfogott. spoiler Izgalmas, nyomozós, agyalós sorozat és minden résznek úgy van vége, hogy akard a következő részt nézni. Azonnal. :)

Volt egy gyorsan jövő és utána ugyanolyan gyorsan el is múló animés korszakom, amikor jó pár animét ledaráltam, persze nyilván a legnépszerűbbek jutottak el hozzám. Tulajdonképpen a Méz és lóhere mellett a Death Note volt az egyetlen maradandó ezekből, ez utóbbi olyannyira, hogy még a mangát is elolvastam belőle.

Az önbíráskodó figurák mindig érdekesek (főleg amíg csak fikciós formában kell velük foglalkozni), mert nagyon alkalmasak önismereti kérdések feszegetésére: én mit tennék a helyében? Én kivel értek egyet? Valóban jó az, amit csinál vagy elítélendő? Szerintem a Death Note egyik titka is ebben rejlik: a sorozat végéig szinte egyenrangú módon mutatja be mindkét felet (azért diszkrét eszközökkel rendesen manipulál, de ezt ne rójuk fel neki), a nézőn nyugszik a döntés felelőssége, kivel is ért egyet.

Ez egy nagyon jó játék, tényleg sokat lehet rajta gondolkodni, akár vitatkozni róla.

A másik titka nyilván a karakterek kidolgozottsága és dinamikájuk. Lightot és L-t is nagyon lehet imádni, előbbit utálni is, fúúú, de még mennyire. Amikor először láttam az animét, akkor még nem ismerkedtem meg közelebbről Sherlock Holmes figurájával, de most már látom, hogy L abszolút Sherlock Holmes-i karakter, ami egyértelműen hozzátesz a vonzóságához. A szociálisan visszamaradt, bogaras zseni, nem tudunk neki ellenállni. :)) Nekem is ő a kedvencem, Light pedig, az a pszichopata állat, előkelő helyet foglal el a legutáltabb karaktereim képzeletbeli listáján…

Misa is nagyon érdekes szereplő, egyszerre szubmisszív és kontrolláló, nem is tudom, láttam-e hozzá hasonló női karaktert máshol.

És hát persze a nagy stratégák logikai játékai, macska-egér harc, taktikázások… nagyon sodró és a nézőt azonnal behúzó hangulatot ad. spoiler
Nem tökéletes, néha nem is értettem, hogy L vagy Light bizonyos lépése hogyan következik az előzőekből, bele lehetne kötni egy-két dologba, de olyan gyorsan pörögnek az események, hogy ezek a kis logikai bakik szinte észrevétlenek maradnak.

Bár én is azok közé tartozom, akiknek spoiler egyértelműen megcsappant a motivációja a sorozat nézéséhez, de én egyébként kedveltem spoiler. Őszintén szólva, egy nagy motivációm volt a továbbiakhoz: spoiler

Magyar szinkronnal néztem a sorozatot, és hozzá kell tennem, hogy mind L (Viczián Ottó), mind Light (Kolorvatnik Krisztián) szinkronhangja sokat dobott az élményen. :) A fordítás néha elég magyartalan, a hangsúlyozások néha iszonyúan pontatlanok, arról nem is beszélve, hogy két szereplő is ellentétes nemű szinkronhangot kapott (ebből az egyiket később korrigálták). Ezekből az igénytelenségekből arra következtetek, hogy valószínűleg tele van fordítási hibával az egész. Ennek ellenére a két főszereplő szinkronszínész munkája mégis hozzátesz az atmoszférához nekem.

Annyira nehéz megfogalmaznom, a véleményem ezzel az animével kapcsolatban, pedig annyi minden forog a fejemben róla.
Először is rettentően érdekes és egyedi történet, rengeteg utalással, tele morális kérdésekkel, zseniális karakterekkel. Nagyon kevés az üresjárat, talán 1-2 rész van a mi ugy nem igazán volt ütős.
Az én kedvencem minden tette ellenére Yagami Light. Tett nagyon gonosz dolgokat, amiket nem kellett volna, de mégis, ha egy karaktert kellene választanom akkor ő lenne az. A másik nagy kedvencem L. spoiler

Ui: A magyar szinkron nem rossz, de ez a 2 rész után Near hangja nőiről férfira változik, kicsit kicsapta a biztosítékot. Ha már döntöttek egy hang mellett akkor azt tartsák is meg végig.

Ez a történet nagyon szépen megmutatja, milyen más célokra lehet használni a talpraesettséget, L miatt pedig különösen bánom, hogy nem lehet kedvenc karaktert jelölni itt Snitten…

Azt hiszem, ez az, amit amúgy sem kell senkinek bemutatni. A horror jellegű alaptéma ellenére nem is feltétlenül nevezném annak, inkább egyfajta komolyabb társadalmi dráma és romlástörténet, elvégre a természetfeletti mag körül nagyon is emberi konfliktusok alakulnak ki. Ahogy majdnem mindenkinek, nekem is a történet első fele tetszett főleg, nagyon intelligens alkotás volt, rengeteg belső szimbolizmussal, elgondolkoztató kérdéssel és feszültséggel. De szerintem a sokat szidott második fele is nagyszerű volt, így kellett kinéznie, elvégre rendesen le kellett zárni és máshogy nem lehetett volna felépíteni a végét. Bár a világa nagyon sötét, belefér egy kis humor is, habár ez nem is feltétlenül szándékos, elvégre nagy része abból építkezik, hogy mi, nézők jobban értjük, mi a helyzet, mint a sorozat világának random emberei, és így tudunk nevetni is a kialakuló abszurdabb helyzeteken.
Végső soron mindenkinek lehet ajánlani, kevés ilyen jól megcsinált alkotás van. De itt nagyon muszáj azt mondanom, hogy eredeti nyelven és ha kell, felirattal.