Death Note (2017) 31% 93★

Abba a fanatikus generációba tartozom, akik még anno általánosban ilyen netes petíciókat írtak alá, hogy ne legyen USA remake. :D Good old times. Sajnos csak elodázni sikerült a katasztrófát.

Ez a film olyan sok sebből vérzik, hogy egy Kill Bill 3-at lehetne forgatni belőle. L-nek kb. 80-as az iq-ja, Misamisa szociopata gyilkológép lett, Watari saolinmester, az eredeti sztorinak a gerincét gyilkolták le. Egy doktori disszertációt lehetne írni abból, hogy mi minden szar ebben a filmben, kis túlzással minden képkockában találtam valamit, ami színtiszta szentségtörés, úgyhogy nem is részletezném nagyon, nem tudom van-e itt max karakterszám.
Egészen elképesztő mélységeket járt meg ez az izé. Azt hittem, felkészültem a legrosszabbra, de ilyen borzalomra a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.

És azt SOHA nem fogom megbocsátani, hogy az őrült zseni Light Yagami szerepét odaadták ennek a zsömlefejű hülyegyereknek, akiben annyi karizma van, mint kecsesség egy vízilóban. Az animének az egyik legfontosabb eleme, hogy Lightért bomlanak a nők és a puszta jelenlétével megvesz kilóra mindenkit, ez az anyucikedvence Nat Wolff ennek a szöges ellentéte, gondolom anyuapu Hollywoodban dolgozik, mert másképp el nem tudom képzelni, hogy kaphat ez a szerencsétlen bármiben is főszerepet.

Amúgy nem vagyok ellene az Ázsia-Hollywood remake-eknek, van, hogy az új jobban tetszik, mint az eredeti mondjuk most egy példa sem jut eszembe. Szóval lehetett volna ez jó is.
– Pl. kiegyeztem volna egy teljesen új történettel, hogy kikerüljük ezeket az esetlen Light TURNER meg Mia Sutton atyaég dolgokat.
– Nem értettem a 93 perces tiszta műsoridőt sem. Ha 2 óra körülire lövik be, akkor talán nem lett volna így elkapkodva az egész. Habár ebből a fostengerből másfél óra is sok volt.
– Vagy ha már Netflix, akkor minisorozat anyone? Az eredeti anime pont 13 órás.
Vagy a legjobb az lett volna, ha meg se csinálják a filmet és az arra szánt pénzt átutalják valami éhező etióp alapítványnak.

Senkinek sem ajánlom a filmet. Aki ismeri az eredetit, annak azért nem, mert ez az egész egy jólirányzott középsőujj a rajongóknak, aki nem ismeri az eredetit az meg nézze inkább azt, vagy nézze a japán live actionöket, ennél még azok is sokkal jobbak.

Indokolatlan sötétség.
Indokolatlan vér.
Indokolatlan meztelenség.
Indokolatlan plusz szabályok a listában.
Indokolatlan kivétele egy halom jó karakternek.
Indokolatlan létezése egy filmnek.
Reggel van, szóval friss aggyal kezdtem neki ennek a „remekműnek”. És én akartam neki adni egy esélyt, mert a trailerek alapján úgy voltam vele, hogyha nem adaptációként értékelem, egészen jó lehet. De ez…
Na jó, Ryuk jó volt, és a zene sem lett volna rossz, ha nem ehhez a sztorihoz szól. És mostantól fekete leves.
James Turner, alias Yagami Soichiro alacsony költségvetésen. Lehetett volna jó karakter, de a fiával a kapcsolata egy vicc, L-el a kapcsolata egy vicc, és maximum favicc.
Mi(s)a. Ez a lány nem normális, de azon túl, hogy nem normális, még köze sincs a karakteréhez. Majdhogynem aktívabban tevékenykedik mint Light, nulla trauma, nulla ok, hogy legalább megszánjam, ha megkedvelni nem is sikerülne.
L. Tekintsünk el attól, hogy a színész fekete, mert ez igazából lényegtelen. Nem tudták, mit akarnak vele kezdeni. Néhol hozza az autisztikus vonásokat, de a következő pillanatban üvölt (az animében konkrétan egyszer sem emelte fel ennyire a hangját), kifordul magából, kiáll nyilvánosság elé beszédet tartani, spoiler
És Light. Hiába nem vagyok oda a karakteréért, el kell ismernem, hogy remekül kitalált figura, akit tökéletesen elszúrtak. Nat Wolff nem éppen jóképű, és én ezt alapvetően nem rónám fel neki, de: Light egy olyan srác, akinek komoly karizmája, jó kiállása volt, akiről sütött az intelligencia, volt egy alapvető eleganciája, nem véletlenül bomlottak utána a csajok. Itt egyik sincs. Nincs státusza az iskolában, nincs karizmája, igazából Mi(s)ának sincs semmi oka, hogy szerelmes legyen belé, hiszen trauma nélkül az animés indokai is hiányoznak. És roppant kellemetlen a sikítása. Mármint tényleg, azon a jeleneten én hangosan nevettem, mert annyira furán sikít a színész, hogy az már vicces.
Természetesen a macska-egér játék le van butítva. Nincs úgy kiélezve, nem kapunk igazán intelligens párbajt. Helyette van tiniszerelem. Meg bál. Meg suli. Yay! *szarkazmus* Természetesen barát-ellenség dilemma sincs, az ebből fakadó kellemes, finom humor, és erős dráma is hiányzik, és isten ments, hogy bibliai párhuzamok és szimbolizmus esetleg belekerüljön a sztoriba. Az bőven túl sok lenne, nem igaz?
Helyette van egy adag indokolatlan dolog. Akiket érdekel, hogy néz ki egy indokolatlanul létező adaptáció, annak bátran ajánlom a Netflix Death Note-ját. Iskolapélda rá.
Részletek a blogomon:
https://todaywiggin.blogspot.com/2020/06/a-death-note-e…

Szerintem azon kevesek közt voltam, akik komolyan hittek abban, hogy ez jó lehet. De ez a film nemcsak remake-nek bukás, hanem önálló filmnek is és most itt ülök csalódottan, mert ez olyan vacak volt, hogy börtönbe kéne vágni mindenkit, akinek ehhez köze volt.

Kezdjük azzal, hogy a film szörnyű feldolgozás. Mikor ezt realizáltam, úgy döntöttem, hogy önálló filmnek fogom fel. Aztán azt is realizálnom kellett, hogy annak is pocsék. Összedobott, kibontatlan, az eredeti sztori teljes lemészárlása, emellett a színészi játék is érne egy misét. Amikor Light és Ryuk elsőnek találkoznak, akkor Nat Wolff olyan színészi alakítást dob, hogy érdekelne mikor lesz belőle meme. (Update, 2 nappal később: más is meglátta a potenciált https://www.youtube.com/watch…)

A sztoriról nagyjából annyit kell elmondani, hogy köze nincs az eredetihez. Annak az alapját a macska-egér játék adja, a nagy elmék játszadozása, a morális kérdések és az emberismeret. Itt kérem szépen kapunk gimis szerelmet, gimis problémákat meg egy néha használt death note-ot és valamiért slasher horrorokra emlékeztető halálokat.

És akkor a szereplők. Gondolom nem lesz nagy meglepi, ha azt mondom ők is béna karakterek. Az eredeti Light okos, karizmatikus és vannak érvei. Ez a Light Dark meg buta, szerencsétlen és halálosan szerelmes (???). L-t sem bírtam, az ő karakteréből is annyit tartottak meg, hogy sok cukrot eszik (nyilván ez L karakterének az alapja, jól megfogták a dolgot), de Stanfield legalább nem béna színész Wolff-fal ellentétben. Mia meg önző, akaratos és ellene megy Light/Darknak. Itt is alapjában kaptuk el Misát, aki kb. úgy futott az animében Light után, mint egy kiskacsa. Mondjuk ez után a Light után én se futnék. Egyébként olyan szereplőkre, mint Rem, Near, a nyomozó csapat vagy Light anyja (:,DD) ne is számítsatok. Meg egyébként semmi jóra ne számítsatok, mert ez rossz.

Összességében akkor ajánlom, ha alacsony a vérnyomásod és fel szeretnéd nyomni valamivel, mert ez csak arra jó.

A zene jó volt.

Én ahhoz a kisebbséghez tartozom, akik annak idején igenis akartak egy amerikai remaket. Szerettem volna, hogy a kiváló alapanyagból készítenek egy filmet, ami gyönyörű operatőri munkával rendelkezik, jó színészekkel, beszippantó hangulattal és még sorolhatnám. Hogy meg tudjam mutatni az olyan ismerőseimnek, akiket riasztanak a japán filmek, az animék és mangák… És őszintén szólva szerettem volna amerikai színészekkel eljátszva is látni.
Nos itt az eredménye, hogy milyen naiv voltam. Azoknak lett igaza, akik szerint az amerikai remake egy lebutított, akciójelenetekkel túltolt film lesz… Csalódott is vagyok, de inkább dühös.
Ez a film nem a színészeken bukott el, ahogy sokan várták, ó nem, ők mindent megtettek. Mert oké, Nat Wolff nem egy kiköpött Light, sőt, de nem rajta ment el a film, a színészkedésére nem lehet sok panaszom. Az, hogy egy jellemileg gyenge, befolyásolható, sikongató valamit csináltak Lightból és neki azt kellett eljátszania, arról ő nem tehet :"D Keith Stanfieldre se panaszkodok, ők mindent megtettek. És persze Willem Dafoe tökéletes volt. Na de a rendezés! A forgatókönyv! Te jó ég! Annyira jó az alap, hogy nem tudom elhinni, hogy mit tettek vele. A szereplők jelleméért sírok. Lightot lebutították, ahogy L-t is. Nem hogy nem zseniálisak, de még okosnak se mondhatók. Azt se értem, hogy miért lett ennyire „tinis” az egész film, tele szerelmi picsogással… És Ryuk is úgy el lett rontva, hogy azt kifejezni se tudom.
Még ha attól el is tekintek, hogy adaptációnak pocsék, különálló filmnek se állja meg a helyét.
Ó és a nevetséges halálokról nem is beszéltem :"D Hát ezek mik voltak? Bár ez még Mia horror imádatához passzolt is (a horrorfilm nézés, illetve American Horror Storys kép a szekrényén), az el-elmenő áram szintén xD Ezzel akarták komolyabbá tenné a sztorit, hogy mindenki véres halált halt? Eléggé mellélőtték.
Értelmetlen, logikai hibáktól hemzsegő film lett és volt egy olyan jelenet, ahol annyira nevettem, hogy meg kellett állítanom. Igen, ez a drámai tetőponton történt meg, az óriáskerék jelenetnél :"D
Najó, nem szaporítom tovább a szót, összességében rossz film lett és csak mazohistáknak ajánlom. A 3 csillagomban benne van, hogy ismerem az eredetit és tudom, hogy mit lehetett volna kihozni belőle, de szerintem e tudásom nélkül is maximum 5 csillag lenne.

Én megpróbáltam élvezni…

Kíváncsi vagyok, hogyan hatna ez olyasvalakire, aki egyáltalán nem ismeri az animét, mert akárhogy nézem, ez egy tonális katyvasz – nem csak adaptációként, de önmagában filmként is rossz. Szupervéres végsőállomásos jelenetek. Pár percnyi morális dilemma. Összecsapott tinirománc. Jelenetek, amikről nehéz eldönteni, hogy direkt vagy akaratlanul viccesek, de sem így, sem úgy nem működnek.

Light karakterét a népszerű, sikeres mintadiákból átvitték a lúzer, csicskáztatott iskolai lövöldöző-palánta irányba. Érthető, Amerikában a „középiskolás tömeggyilkos tinifiú” mégiscsak egy történelmileg terhelt dolog. Ebből lehetett is volna valami érdekes, de nem igazán győzött meg, hogy ennek a srácnak miért kellett Death Note ahhoz, hogy elkezdje lenyírni az osztálytársait, amikor apu fegyverével is megtehette volna. Ez az erkölcsi romlás lenne a történet lényege, és ebből semmi nem érződik.

És még csak csipszet sem evett dramatikusan.

L olyan karakter, akit nem igazán lehet átadni élőszereplős filmben, Lakeith Stanfield az elején egyértelműen utánozta az animebéli L gesztusait, aztán egy ponton szétesett és folyamatosan úgy nézett ki, mint aki sírógörcs és dühroham között jár félúton, ez legalább szórakoztató volt, de közben arra gondoltam, hogy miért viselkedne így L?

A két egymásnak feszülő zseniből túlérzékeny tinit csináltak, a macska-egér játékból, ami a történet legjobb része, semmi nem jött át, ehelyett szó szerint felfegyverkezve szaladgáltak egymás után. Maximum úgy működött volna az adaptáció, ha nem akarják átvenni a karaktereket, hanem szimplán arról szól, hogy a Death Note lezuhan egy átlag amerikai városkában, ahol nem Light találja meg, hanem mittudomén, Cody vagy Brandon.

Az egyetlen, ami tetszett, az esős-éjszakai-színes neonfényes környezet, ez az Adam Wingard afféle teszkós Nicolas Winding Refn, ezt már a The Guestben is figyeltem, aminek hasonló esztétikája volt, de jézusom, a végén olyan nyolcvanas évekbeli zenékbe nyúlt bele, hogy az a kétezres évek végének „….while I play unfitting music” youtube mémjeit juttatta eszembe (lásd: https://www.youtube.com/watch…) Tuti azt az effektet akarta elérni, mint mikor Refn belerakta a Pet Shop Boystól az It's a Sint a Bronsonba, de azután én hetekig Pet Shop Boyst hallgattam, itt meg kínomban röhögtem.

Feleslegesen írtam ennyit, mert nem tudok olyan brutális kritikát megfogalmazni, mint az a barátnőm, akivel vagy tíz éve közösen néztük meg az animét. Megkérdeztem tőle cseten, mit érzett a filmmel kapcsolatban, idézem:
nem éreztem semmit
az egész film alatt csak ürességet
még a csalódásig sem jutottam el

Fél órát sem néztem belőre és már most utálom. Láttam egy fanmade videot arról hogy az igazi Kira mit csinált volna a netflixes sorozat láttán és teljes mértékben egyetértek, hogy tényleg ezt tenné. És egyetértenék vele.

Kezdem belátni, hogy rendezőként animékhez és mangákhoz nyúlni egyet jelent a bukással, ugyanis ami ezekben működik, az nem biztos, hogy élőszereplős filmekben is olyan jól fog kinézni…

Bővebben a blogos értékelésben: https://coffee-and-manga.blogspot.hu/2017/08/death-note…

Most ugye van az hogy megvan minden összetevő ahhoz hogy összedobjunk valami még jobbat. Kiváló történet,érdekes karakterek, viszont ezt most szegény Netflix kicsit eltolta :D kicsit de nem annyira