Kuroshitsuji (Kuroshitsuji 1.) (2008–2009) 85% 73★

Még nem végeztem vele, de mindenképpen be fogom fejezni. Hihetetlenül érdekes az alapkoncepció, a már megszokott, klasszikus Faust-Mefisztó archetípusokat alkalmazza a történet, csak teljesen kicsavarva, átdolgozva, ami zseniális.
Ciel karakterét én nagyon nem akarom kedvelni, reméltem, hogy taszítani fog, hiszen mégis eladta a lelkét, és nálam az elég ritkán jó pont egy karakternél. Lightnál kifejezetten megvetendőnek tartottam ezt a lépését, itt viszont lassan elkezdtem megbocsátani a karakternek. Látható, hogy nem a gyenge jelleméből fakadt ez a lépése, és teljesen fejlődőképes figura. Kár, hogy a helyzetből nehezen jöhet ki jól. Emellett pedig rendkívül intelligens, koravén karakterről van szó, és ez remek alapot jelentett, hogy megértsem.
Sebastiannal nem tudok mit kezdeni. Igen, Mefisztó archetípus, érdekes figura, de nem tudom, hogy hogy viszonyuljak hozzá, hogy ő hogy viszonyul másokhoz, és ez néha kimondottan idegesít. Kíváncsian várom, hová fog kifutni a története, mert eddig tényleg nem tudom hová tenni.
Grell teljesen zakkant, a mellékszereplő gárda nagy része komolytalan, aminek láthatóan szerepe van, ha minden rész minden percében a főszereplőkön lenne a fókusz, akkor egy elképesztően komor, és nyomasztó történet kerekedne ki belőle, így ezt oldják valamennyire, ám nem a legjobban sül el, leginkább ennek köszönhetőek a levont csillagok. Hiba egy ennyire komoly alaphelyzetbe, ilyen kidolgozás mellé komolytalan karaktereket zsúfolni. Vannak figurák, akik tökéletesen a helyükön lettek kezelve (pl. Madame Red szála az abortuszos nőkkel nagyon izgalmas és nagyon nyomasztó volt, ráadásul bele lehetett látni ilyen elemekbe, mint pl. hogy Sebastian nem mehet be a templomokba… az ilyen apróságok tették teljesen működőképessé a történetet), de sajnos a személyzet felét gondolkodás nélkül kidobnám a szereplőgárdából. Elizabeth-et pedig meg sem említem, azt hittem, Misa túlszárnyalhatatlanul idegesítő, aztán a Death Parade és az Attack on Titan lassan visszaépítették a hitemet az animék női karaktereiben… hogy aztán a Black Butler porig rombolja, mert Lizzie minden feltűnésekor számoltam a másodperceket, hogy vajon még mennyi időt kell elviselnem úgy, hogy a képernyőn látom…
Összességében nálam erős nyolcasra vizsgázott ez az anime, de ha sokkal kevesebbet foglalkozna a mellék, és sokkal többet a főszereplőkkel, akkor simán lehetne tízes is. Megkapó a hangulata, elgondolkoztatóak a helyzetek, szórakoztató a történet.

Yes my LORD….
Örökre bennragad a fejemben ez a pár szó meg persze ahogyan Sebastian kiejti.
A történet tökéletes, tetszett, hogy a 19 századi Angliát mutatja be, persze a sötét és természet feletti részét. Ciel egy igai lord volt a kora ellenére és tényleg sugárzott belőle az az arisztokratikus vibráció. Sebastian meg jesszusom de elképesztő volt. Pokolian jó komornyik. spoiler
A négy plusz alkalmazott szintén szimpatikus volt. A kis butus Meyrin spoiler, a teszek mindenre és robbantgatós Baldroy spoiler és a cuki és szende Finnian spoiler, meg a titokzatos
Tanaka. Ez a csapat a kastélyban remekelt. Ja és ne felejtsem el Plutót is. spoiler

Lényegében egy gyenge Hellsing (2001–2002) koppintás, csak itt a csaj főnök helyett egy kisfiút kapunk, az őt segítő természetfeletti képességekkel bíró lény pedig nem vámpír, hanem démon. Mindkét történet Nagy-Britanniában játszódik, ahol a főszereplők a királynő segítői, a rend őrzői. Viszont, míg a Hellsingben vannak karizmatikus szereplők, ahol a tetteknek és szavaknak súlya van, a természetfeletti képességeknél pedig érződik a monumentalitás. Ehhez képest a Black Butlerre a „cirkusz” a megfelelő kifejezés. Bár a főszereplő párosnak igyekeztek mélységet, traumatizált sorsot adni, sajnos a mellékszereplők idióta viselkedése elvonja a figyelmet és kizökkent az élményből.
Komolyabb bajom volt még a démon képességeivel és úgy általában a forgatókönyvvel. Egyre inkább azt éreztem, hogy mindez egy eszköz csupán azért, hogy kevesebbet kelljen előre terveznie, ügyeskednie a főszereplőnek (és ezzel együtt persze az alkotóknak is kényelmesebb dolguk legyen). Valahogy mindig mindenre kapott megoldást, segítséget, helyette dolgoztak… A démonunk pedig egyik pillanatról a másikra vált halottból szuperhőssé. Nem szeretem az ilyet, mert annyira súlytalan. És ha már több epizódban is ellövik ezt a taktikát, akkor a végére nincs min izgulni. Nem is volt… Nem ajánlom.

Egy dolgot viszont nagyon eltaláltak: kimagaslóan jó volt a zeneválasztás minden epizódban.

+1: az Undertaker karaktere a szinkronnal együtt hatalmas. Szerintem pont ennél a karakternél találták meg azt az egyensúlyt, aki még megtartja az anime komorságát, sötétségét, de közben egy-egy jelenet erejéig lazít a hangulaton, mivel nem viszi túlzásba az ökörködést és ripacskodást.

A történet szerint egy japánul beszélő angol lord a viktoriánus Angliában eladja a lelkét egy démonnak, hogy megbosszulja szülei halálát. Ha az ember szereti a sötét, morbid, gótikus témát, akkor ez abszolút neki való. És hello, én pont ilyen vagyok. Szinte minden részletét imádtam (Elizabeth a kivétel még): humor, árulás, nyomozás, tragédia, nagy rejtély. És a karakterek! Mindenki összetett. Kegyetlenek, ridegek a főszereplők, ezt pedig szépen kiegyensúlyozza a sok szerethető mellékszereplő. Remekül megírt anime, nem volt egyetlen epizód sem, ami ne tetszett volna. Azt hiszem ez eddig a kedvencem azok közül, amiket láttam.

Első évad benyomása:
Először kicsit kétkedve kezdtem neki, mivel elég darkosnak indult. Végig belengte egy erős melankolikus szomorkás érzés, mégis volt benne jó pár vicces jelenet is:) Szépen balanszba került a dráma/vígjáték rész. spoiler a szolgákat imádtam, főleg a végén mikor kiderült miért is olyan bénák:) Puru-puru imádni való volt:) és hát a vége… a szívem szakadt meg, de gyönyörű vége volt:) Egyetlen nagy kérdőjelet az hagyott bennem, hogy tudom van második évad és ezzel a véggel, mégis hogy folytatják…:) de mindjárt ki is derítem;)
Értékelés Update várható második évad után:P
Update: spoiler

Én régen bírtam, de ha már itt tartunk, a Death Psradise évezredekkel jobb ennél a pedofil franckarikánál…