Egy halálisten végezhet bárkivel – ha látja áldozata arcát, és leírja a nevét egy különleges füzetbe, a Halállistába. Egy napon Ryuk, megunva a halálistenek egyhangú életét, ledob egy ilyet az emberi világba.
A füzet a kitűnő tanuló Yagami Lightnál köt ki, akit elszomorít a világ és a társadalom állapota, így úgy dönt, leírja egy bűnöző nevét… a kísérlet sikerén megdöbbenve pedig hamar rájön, mekkora hatalom birtokába jutott. Elhatározza, hogy megteremt egy új világot, ahol nincs bűnözés, az emberek pedig őt tisztelik istenként.
A rendőrség természetesen a sorozatgyilkos nyomába ered, ám hamar rádöbbennek, képtelenek megtalálni. Végső megoldásként a világhírűvé vált, fiatal és zárkózott nyomozó segítségét kérik, akit a közvélemény csak L néven ismer.
dontpanic értékelése
Volt egy gyorsan jövő és utána ugyanolyan gyorsan el is múló animés korszakom, amikor jó pár animét ledaráltam, persze nyilván a legnépszerűbbek jutottak el hozzám. Tulajdonképpen a Méz és lóhere mellett a Death Note volt az egyetlen maradandó ezekből, ez utóbbi olyannyira, hogy még a mangát is elolvastam belőle.
Az önbíráskodó figurák mindig érdekesek (főleg amíg csak fikciós formában kell velük foglalkozni), mert nagyon alkalmasak önismereti kérdések feszegetésére: én mit tennék a helyében? Én kivel értek egyet? Valóban jó az, amit csinál vagy elítélendő? Szerintem a Death Note egyik titka is ebben rejlik: a sorozat végéig szinte egyenrangú módon mutatja be mindkét felet (azért diszkrét eszközökkel rendesen manipulál, de ezt ne rójuk fel neki), a nézőn nyugszik a döntés felelőssége, kivel is ért egyet.
Ez egy nagyon jó játék, tényleg sokat lehet rajta gondolkodni, akár vitatkozni róla.
A másik titka nyilván a karakterek kidolgozottsága és dinamikájuk. Lightot és L-t is nagyon lehet imádni, előbbit utálni is, fúúú, de még mennyire. Amikor először láttam az animét, akkor még nem ismerkedtem meg közelebbről Sherlock Holmes figurájával, de most már látom, hogy L abszolút Sherlock Holmes-i karakter, ami egyértelműen hozzátesz a vonzóságához. A szociálisan visszamaradt, bogaras zseni, nem tudunk neki ellenállni. :)) Nekem is ő a kedvencem, Light pedig, az a pszichopata állat, előkelő helyet foglal el a legutáltabb karaktereim képzeletbeli listáján…
Misa is nagyon érdekes szereplő, egyszerre szubmisszív és kontrolláló, nem is tudom, láttam-e hozzá hasonló női karaktert máshol.
És hát persze a nagy stratégák logikai játékai, macska-egér harc, taktikázások… nagyon sodró és a nézőt azonnal behúzó hangulatot ad. spoiler
Nem tökéletes, néha nem is értettem, hogy L vagy Light bizonyos lépése hogyan következik az előzőekből, bele lehetne kötni egy-két dologba, de olyan gyorsan pörögnek az események, hogy ezek a kis logikai bakik szinte észrevétlenek maradnak.
Bár én is azok közé tartozom, akiknek spoiler egyértelműen megcsappant a motivációja a sorozat nézéséhez, de én egyébként kedveltem spoiler. Őszintén szólva, egy nagy motivációm volt a továbbiakhoz: spoiler
Magyar szinkronnal néztem a sorozatot, és hozzá kell tennem, hogy mind L (Viczián Ottó), mind Light (Kolorvatnik Krisztián) szinkronhangja sokat dobott az élményen. :) A fordítás néha elég magyartalan, a hangsúlyozások néha iszonyúan pontatlanok, arról nem is beszélve, hogy két szereplő is ellentétes nemű szinkronhangot kapott (ebből az egyiket később korrigálták). Ezekből az igénytelenségekből arra következtetek, hogy valószínűleg tele van fordítási hibával az egész. Ennek ellenére a két főszereplő szinkronszínész munkája mégis hozzátesz az atmoszférához nekem.
Death Note – A halállista (2006–2007) 88%
