Death Note (2015–2015) 79% 21★

Az igazság az, hogy mikor kihívásra elkezdtem az újranézést, tudtam, hogy újra kell majd írnom az értékelést is. Őszintén, arra számítottam, hogy javítani fogom a csillagozást is, mert ha elolvastam a régi értékelésemet, egyszerűen sütött róla, hogy éppen imádtam a Death Note-ot abban a szakaszban, mikor megírtam. Egy rajongó teljesen szubjektív véleménye volt, aki úgy érezte, hogy szétkapták a karaktereket, akiket kedvelt. De láttam itt jó kritikákat róla, azóta megnéztem a 2017-es verziót, ami tényleg kritikán aluli, és visszatekintve valahogy egyre csökkent az az intenzív negatív benyomás róla, amit eredetileg az írásom tükrözött. Úgyhogy ha már jött egy feldolgozásokról szóló kihívás, gondoltam, adok még egy esélyt, nyitottabb próbálok lenni, nem száz százalékban a Death Note-ot várom vissza, hanem hagyom, hogy új perspektívát nyisson meg előttem a sorozat.
És egy kicsit szíven ütött, mikor ezzel a szemlélettel ültem le elé, és részről részre fogott el az az érzés, hogy új esély ide vagy oda, ez zavarbaejtően gyenge, és nem mint Death Note adaptáció, hanem mint sorozat. A karaktereket most épphogy említeni fogom, mert igen, mások, mint az eredetiben, de nem az velük a legnagyobb baj, hogy megváltoztak személyiségileg. Ha egyszerűen lebontjuk, hogy ez a sorozat elméletileg micsoda, akkor rájövünk, hogy lényegében három fontos aspektusa lenne: egyrészt, krimi. Egy gyilkosságsorozatot és annak felderítését kísérjük figyelemmel, részben a bűntény elkövetője, részben a nyomozó(k) szemszögéből. Másrészt, misztikus történet. Egy finoman jelenlévő, alapvető titokzatosságot adó thriller-horror elemeket bevonzó fantasy szál is kíséri. Harmadrészt pedig dráma, emberi érzelmekről, kapcsolatokról, azok tönkremeneteléről szól.
Krimiként látványosat bukik. Egy jól vezetett krimiben a néző nem tudhat túl sokat. Itt eleve nehézséget jelent, hogy a gyilkos személyét és céljait is ismerjük, éppen ezért nagyon ügyelni kell arra, hogy végig érezzük, a nyomozó miért tapogatózik sötétben. A helyébe képzelve magunkat nem szabad, hogy azt lássuk, pofon egyszerű lenne összekötni a szálakat, a gyilkosnak egy lépéssel előtte kell maradnia, hogy ne essen szét az egész. Ennél a sorozatnál az első öt epizódban egy-egy lépésben bármikor lebuktatható lett volna a gyilkos – nem a világ elvileg legjobb nyomozójának zseniális elméjével, és szinte kimeríthetetlen pénzügyi és információs forrásaival, hanem egy nagyobbacska rendőri akciócsoport által. Innentől kezdve a krimi rész egyszerűen komikus volt, a plot armor annyira látványosan védte a főszereplőt, hogy néha csak a fejemet fogtam – és ennek semmi köze ahhoz, hogy ez egy Death Note adaptáció.
De nézzünk rá a misztikus vonulatra. Ez alapvetően többé-kevésbé helyén van. A halálistenek korrektül néznek ki, a halállista mint gyilkolási mód durva és hátborzongató. A gond az, hogy a misztikum, mint olyan, nem mutat sehová. Ryukot nem látjuk kísértő vagy fenyegető figuraként, Rem gyakorlatilag biodíszlet, nem mutat érzelmeket… megteremtenek egy világképet általuk, amit azonban nem használnak semmi másra, minthogy meglegyen az az alaphelyzet, hogy „ebben a világban vannak füzetek, amikkel ölni lehet”. Nem bukott meg teljesen misztikus sorozatként, de messze nem használta ki a lehetőségeket.
És végül a dráma. A dráma lényege az lenne, hogy az érzelmeket átéljük, hogy dilemmázzunk a főszereplő tettein és moralitásain, átérezzük a barátságát és egyúttal ellenségeskedését L-lel, Near nehézségeit örökösként, stb. amit még át akarunk adni. Ismét, eltekintve attól, hogy a Death Note alapvető érzelmi világa teljesen más, ez a sorozat egyszerűen súlytalan, mert ahelyett, hogy megmutatnának dolgokat, kimondják. A legjobb példa talán L és Light, akik között nem látjuk azt, hogy alakul a dinamikájuk, nem látjuk, hogy tényleg nevetnének, bunyóznának, problémákat oldanának meg együtt, vagy bármit csinálnának, amit egy veled egy intellektuális szinten lévő riválissal (aki egyre inkább a barátod) tennél, hanem csak újra és újra kimondják, hogy „barátok vagyunk”. L kíváncsi, érdeklődik, megszállottan képes dolgozni? Watari hosszan magyarázza, hogy mennyire ott egy szikra a szemében, és mennyire tele van lelkesedéssel, de megint csak –beszélnek róla, de nem látjuk. És ezt még lehet tovább húzni, Light apja, Misa, stb. mindenki nagyon sok mindenről beszél. Volt egy pont, a sorozat második felében, ahol az, amit láttam a karaktereken, ahogyan cselekedtek, olyan gyökeresen ellentétes volt a szavaikkal, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Próbáltam megmagyarázni ezt is, azzal, hogy „jó, de hát Light szociopata, ő tettetheti is az érzelmeket”, de egyrészt egy szociopata ennél jobban tettet, másrészt meg nem csak Lightra volt jellemző ez a jelenség, hanem a szereplőgárda minden tagjára.
Egyébként a színészekre egy rossz szót nem szólok, különösen Nearnek még mindig minden tiszteletem, de a többiek esetén is… nem rajtuk múlt, ezzel a sorozattal nem a színészi játék a probléma, és ahogy többször hangsúlyoztam, nem is az, hogy egy Death Note adaptáció. Ez egy krimi, ami nem gondolkodtatott el, egy dráma, ami nem váltott ki érzelmeket, egy misztikus történet, ahol a misztikum csak díszlet, és nem az események szerves része. Ez volt a második esély, amit kapott tőlem, de hiába fényévekkel jobb, mint amit az amerikaiak produkáltak, még mindig nem tudom jó filmnek tartani.

Úgy döntöttem, hogy a 9. rész után megírom az értékelést, mert szerintem érdemben nem fog újat mutatni a sorozat.

Kezdeném azzal, ami tetszett. A karakterek nagyon jók voltak. Mindegyiken dolgoztak kicsit, így nem harmadszorra, vagy negyedszerre kapom ugyanazokat a szereplőket. Eleinte azt hittem, hogy nem is jó sorozatot nézek, annyira eltérőek voltak az eddig látottaktól.
L-t és Watarit a második-harmadik rész után nagyon megkedveltem, először kicsit furák voltak. Near és Mello szerintem jobban is sikerültek itt, mint az animében.
Raye Penberen nagyon meglepődtem, sokkal életképesebb, mint az animében.
Ryuk almáiba szerintem valamit beletettek, mert sokkal aktívabb, mint eddig.

Látszik, hogy sorozatról beszélünk, mert a látvány kicsit visszafogottabb, mint a filmekben, de szerintem kihoztak belőle mindent, amit lehetett.
A történet is jó, akad néhány jobb, számomra váratlan fordulat.

Light karaktere eleinte tetszett, de az első rész után nem érdekelt. Sokszor beszélnek az igazságérzetéről, de úgy lett egyik pillanatról a másikra Kira, hogy nem éreztem azt az igazi változást benne. Pedig jó lett volna egy kissé átlagosabb Lightot látni, aki sarokba szorítva küzdene.
Ebből következik a másik problémám, hogy a sorozat nagyon lapos. A fordulatokat leszámítva semmi feszültséget nem éreztem, gyakran untam is. 45 perc alatt annyira hullámzik a történet, hogy sokszor csak szenvedtem alatta.
A következő gondom az maga a Death Note anime volt. Ha már behoztak új elemeket, variáltak a dolgokkal, akkor a kultikus jeleneteket minek kellett belerakni? Csak azért, hogy tudjuk mit nézünk? Ezek nem sikerültek túl jól.
Egyes szereplők idegesítettek is. Matsuda és Light egyetemi barátja annyira idegesítőek voltak, hogy örültem, ha nem látom őket.
Pár bakit is felfedeztem, például amikor Lightot az egyetemen meglátogatja Misa. Bent még világos van, de kettejüknél már sötét.

Ha lehetne fél pontot adni, akkor 6,5 pont lenne a 10-ből. De nem lehet, ezért 7-et kap tőlem.

Én egyszerűen imádom. Egyrészt azért, mert nem egy unalomig ismételt, a mangát ezerszer lerágó újabb adaptációról van szó, hanem egy új fajtáról. Ami felrúgja a karaktereket, megváltoztatja őket, kissé a történetet és ezzel igazából egy új Death Note-ot teremt.

Szerintem kiváló színészeket válogattak a szerepekre. Kubota Masataka és Yamazaki Kento tökéletes Light és L, és Yuki Mio Near-jére sem lehet panasz. Pedig sokan nehezményezik, hogy N-t egy lány játssza, pedig szerintem ügyesen megoldotta a dolgot. Egyedül talán a kezdő Sano Hinako Misája lóg ki a sorból, de a hölgyemény majd lesz ügyesebb is. A dorama remek ugródeszka volt számára, és nem is volt olyan borzalmas.

Nekem bejött, és nem bántam meg, hogy belekezdtem, pedig az elején igencsak aggódtam, hogy elrontják. De nem tették, amiért hálás vagyok.

Most nagyon kemény helyzetbe kerültem .Meg néztem ezt is meg az Animé t ( életem elsö animéje volt ) Viszont a problémám az hogy nagyon sok mindenbe különböznek egymástól de mivel tartalmilag meg még se .Bocsánat ha keverem mi mibe volt látható .Nekem egyértelmű hogy az élőszereplős tetszett jobban .Viszont nem bántam meg hogy meg néztem animébe is .Aki még nem látta az élőszereplőst mindenképp nézze meg ..Japán kihívás keretébe eset a választás erre a sorozatra mert mikor elolvastam miről fog szólni nagyon el kezdett érdekelni .de mikor el kezdtem nézni és előjött a halál isten volt egy pillanat mikor azt mondtam ezt nem nézem tovább .Aztán egyik rész jött a másik után . Már csak azért is mert L t alakító színészt több sorozatba is láttam és érdekelt ebbe is .A sorozat alatt L rajongó lettem .Nem tudtam felfogni .Mért engedte L hogy ez történjen vele ezért is néztem meg az animét talán jobban megértenem .Megérteni megértettem de nem tudom még most se elfogadni .Nekem Light egy percet se volt szinpatikus és a végére egyenesen utáltam . A csajtól az animébe majd megörültem az nyavajgós imádata Light iránt .A másikba nem éreztették ennyire úgy emlékszem legalább is . Light apja döbbenet volt .Nehéz úgy írni róla hogy ne spoilerezek . Watari t is nagyon bírtam a kisöreget mikor mondta „ már megint micsoda kérés ” Az ő szerepe az animébe nem jött annyira ki .Akitől még a hideg rázott az aki Istennek tartotta kirat . Az animébe viszont a 2 plusz szereplőt akiket be tettek nagyon el rontották sztem az élőszereplős változat sokkal jobb volt .A rendőrök ostobán viselkedtek talán animébe jobban meg látták és átlátták mi zajlik ..Ahogy otzkodtam a halál istentől úgy meg kedveltem Ryukot olyan beszólásai voltak .Rem viszont furcsa volt az élőszereplősbe egyértelműen nő volt míg a másikba férfi .De ugyaníigy volt N nél is .Az élőszereplősbe lány volt míg az animébe az elején nő aztán egyszer csak fiú .Maga a sorozat tetszett .Elgondolkodtató hogy mire képes hatalom és ki hogy használja . Én erre 9 csillagot adok L miatt .Óriási színész .Irtam az elején sok sorozatba láttam aki megszerette L t és másba is meg nézné . Nekik küldőm .https://snitt.hu/muveszek/yamazaki-kento

Szégyen, de nem láttam az animét. Így aztán nincs is mihez viszonyítanom a live actiont, csak saját magához. Az első három részig úgy gondoltam, hiába a remek szereposztás és sztori, én ezt nem fogom szeretni. Valahogy olyan vontatott volt, egyszerűen nem tudott lekötni. Félre is tettem egy jó időre, de aztán mégis rászántam magam a folytatásra, és ennek most már nagyon örülök. A 4. rész körül elkezdett egyre izgalmasabbá válni a helyzet és csak kapkodtam a fejem, hogy éppen L vagy Light van-e lépéselőnyben. Sok mindent helyesen tippeltem, de azért tudtak meglepetést is okozni bőven.
Sajnos a végén nem kerülhettük el a szükséges veszteségeket. spoiler
Szerettem a színészeket, igazán jó munkát végeztek. Yamaken szerintem abszolút jól hozta L karakterét, legalábbis amennyire emlékszem az alapján a néhány rész alapján, amit anno láttam. :) Teljesen jól felvette a magának való zseni szerepét. Az N-t játszó csaj sem volt semmi ezzel a kettős személyiséggel, de aki igazán megfogott, az a főszerepet játszó Kubota Masataka volt. Wow, nem semmi munka volt eljátszani, ahogy a kis visszahúzódó, csendes Yagami Light-ból a végére fanatikus Messiás-szindrómás srác lesz. spoiler
Összességében örülök, hogy megnéztem. 8 csillagot akartam adni sokáig, de megelőlegezem a 9-et. Lehet, hogy egyszer sorra kerül az anime is, ha szükséges, akkor majd maximum módosítok kicsit a csillagok számán. :)

A végére egész jól felhozta magát szerintem.
Őszintén, én nem bánom, hogy kicsit elrugaszkodtak a mangától, ha nem így lett volna, megkapjuk ugyanazt, mint a filmekben, azt a verziót pedig már mindenki látta. spoiler

Karaktereket tekintve, nekem a filmekben jobban tetszettek. Mind L, mind pedig Light sokkal karakterhűbbek voltak, mint ebben a sorozatban. Habár azt megjegyezném, hogy Kento L-le is nagyon tetszett, nem az az igazi L, de mégis, azok a kis mosolyok nagyon jól álltak neki :D Ő ebben egy sokkal érzékenyebb személyiséget hozott. Legalábbis jobban kimutatta, de Kenichi az akit jobban tudok azonosítani a karakterrel. Light pedig: Elsőnek örültem, hogy egy jobb megjelenésű színészt választottak, de hamar kiderült, hogy ez nem minden. Oké, a végén az az őrület, amit eljátszik az azért nem volt semmi, de olyan kis esetlen volt az elején, a manga beli Light már rég kinyírta volna az ebben a sorozatban lévő Light-ot…. Light pont azért jó karakter, mert magabiztos. Nem kételkedik magában, látszatra meg főleg nem! Masa Light-ján pedig látszott, hogy viaskodik önmagával. Light ennél sokkal határozottabb, úgyhogy nálam Tatsuya a nyerőbb alakítás szempontjából.
De hát milyen is lenne a fia, ha ilyen az apja? Őszintén megértem, hogy miért volt ilyen, az elején lévő húzás miatt, de ő se volt egy túl határozott ember ebben, jóformán csak vagy beleegyezett a dolgokba, vagy nem. Bár igazából az ő karaktere nem is nagyon érdekel jelenleg.

Watari! Habár Fujimura Shunji-san tökéletes Watarinak, de Kazuaki Hankai ojiisan eszméletlen aranyos volt ebben :D „Már megint micsoda kérés!”

Misa-t szerettem ebben, bár ő is ennél sokkal szeleburdibb.

Near és Mello :D áhh róluk nem lehet spoiler nélkül írni, nagyon érdekesek voltak. Én nem nagyon szerettem amúgy Near-t, biztos mert rosszul esett, hogy valaki L helyébe lép, de ebben megszerettem. Azt már nem is mondom, hogy ő is más karakter volt, mint a magában..

A halálistenek voltak a legjobbak, de hát őket nem is kell színészeknek játszania, úgyhogy… x)

Összességében nekem nem sok dolog van, ami nem tetszik, szerintem ez sem lett egy rossz feldolgozás, mert még azok is élvezni tudják majd, akik már kívülről fújják a történetet, mert úgy csavarják meg a dolgokat, hogy a fő elemeket megtartják, csak máshogy alakítják az eseményeket. Szerintem ez nem rossz ebben az esetben, pedig jobban szeretem az eredeti történethez hű adaptációkat.
Aki ráveszi magát számítson rá, hogy a karakterek jelleme egy kicsit más lesz. Látszik, hogy dolgoztak rajta, de az egész egy kicsit más.
A végét egyébként nem tudom, hogy szándékosan lett csak ilyen rövid, vagy sem?spoiler Nem hiszem, hogy újra megnézem, de lehet csak azért, mert már 10+ év alatt többször elolvastam a mangát és hiába a kedvencem, jóból is megárt a sok. Azonban! A mangát ezek után újraolvasnám! Ez jelzi, hogy az sokkal jobb!

Adtam volna 8 csillagot, de csak azért kap hetet, mert a filmek értékelése 75% és 79%. Mikor azok jobbak, jobban megfogják a karaktereket. Bár emlékszem, hogy Az utolsó név vége az kifejezetten nem tetszett.

Ezt a mesterművet sajnos nagyon kevesen ismerik. 2015-ben jött ki a Death note második adaptációjaként, ami a (úgy-ahogy) az anime eseményét követte. Ugye az amcsik is csináltak egy filmet, ami említésre se méltó, és a japánok is csináltak még egy filmet belőle, nos az is egy zseniális darab. A zene kiváló. A karakterek – bár eléggé más a személyiségük – zseniálisak. Lightot nagyon megkedveltem. Neart a mangában és az animében fölöslegesnek tartottam egy kicsit, itt viszont nagyon jó karaktere van. De a csúcspont az L. A kedvenc L-em. Pedig sokféleképpen láthattuk, de ez az L zseniális. imádom. Van pár negatívum (pl Ryuk, Mello, a CGI)
de attól függetlenül kötelező darab. Bár rengeteg helyen eltér az animétől, úgyhogy akit ez zavar, az ne nézze meg.