Deadman Wonderland (Deadman Wonderland 1.) (2011–2011) 75% 45★

Ez egy kemény kezdése volt az évnek, de nem mondhatom, hogy rossz. Tipikusan olyan történet, ami után elég pocsékul érzed magad, de közben tudod, hogy nagyon erős sorozat volt.
Kicsit death game, kicsit Truman Show, van benne némi a Never Let Me Go atmoszférájából is, nagyon pszichológiai, és igencsak brutális. A történet szerint a főszereplőnket börtönbe zárják egy bűntényért, amit nem követett el, de amiről bizonyító erejű felvételek vannak. A börtön a „Holtak Csodaországa” (nem Halottember Csodaország. Eltörném a ceruzáját annak, aki a fordítást csinálta, mert ha japánul tud is, sem az angol nem megy túl jól (iszonyú félrefordítások voltak), sem ahhoz nincs érzéke, hogy olyan neveket válasszon, amik mondjuk jól hangzanak), tulajdonképpen vidámpark is, ahová a külvilágból emberek járnak szórakozni, végignézni, ahogy a halálsoron várakozók egymás ellen küzdenek, és fellépnek előttük. Aztán szép fokozatosan az eleve brutális alaphelyzet egyre mélyül, egyre kaotikusabb, kiderül, hogy nem is Ganta az egyetlen, aki ártatlanul került ebbe az őrületbe, és aztán egy so-so lezárt végkifejletet kapunk, ami után bár nem kaparod a falat, de azért kicsit bosszantani fog a sok nyitott kérdés.
A Deadman Wonderland legdurvább része, hogy amennyire abszurd, néhol annyira reális is. Van benne egy jó adag fantasy, de maguk a sorsok, amiket végignézünk, az, amiken ezek az emberek, sokszor teljesen ártatlanul keresztülmennek, nagyon súlyosak. Eleve nagyon sajnálom magát Gantát is: tényleg látszik, hogy egy tizennégy éves kisfiú, aki egyedül képtelen talpon maradni, retteg, és teljesen reálisan végigzokogja a sorozat első felét. De egyúttal sajnos azt is kell mondanom, volt, amikor már elegem lett a nyavalygásából, mert annyit szenvedtek körülötte mások, hogy néha le kellett volna nyugodnia és legalább csendben maradni, ha segíteni nem is tud. Shirónál, aki a másik főszereplő elég sok nyitott kérdés maradt, de amúgy rendkívül aranyos lány, és néha meglepően tisztán lát, nem annyira butuska, mint elsőre gondolná az ember.
Az én két személyes kedvencem Bagoly és Varjú voltak. Varjút szerintem nem lehet nem kedvelni, a fickó kissé kaotikus, de közben meglepően jóindulatú, és igazi harcos. Neki valahol a tragédiája, hogy az élete lett ez a világ, és már elengedni sem tudja – de kíváncsi leszek az OVÁ-jára, mert érdekelne a részletes háttértörténet. Baglyot pedig borzalmasan sajnálom. Az ő történetében fájdalmasan összejátszik az, hogy mennyire nem veszik a rabokat emberszámba, és mennyire azt hiszik, hogy mindent meg lehet tenni velük, hogy az ember milyen kétségbeesetten képes torzítani a valóságérzékelését, csak hogy túl tudja élni azt a helyzetet, amibe került. Az pedig, hogy spoiler Úgy általában mindenkire igaz, hogy elkattan valami, mindenki őrült egy szempontból, de az őrültséget nem úgy írják meg, hogy üvöltöznek és tombolnak a karakterek, hanem sokszor egészen finoman, lépésről lépésre felépítve, hogy hol gurult el melyik kerék.
Megrázó, véres, brutális, de merem ajánlani, ha nyitott vagy a gondolkodásra, és van hozzá gyomrod, mert az biztos, hogy veled marad egy darabig.
Blogbejegyzésem az animéről: https://todaywiggin.blogspot.com/2021/01/deadman-wonder…

Ajánlom mindenkinek ezt az animét, aki mazochista hajlamokkal rendelkezik és imádja, ha egy történet nincs befejezve, esély sincs a folytatásra, ráadásul a legizgalmasabb résznél van vége az évadnak.
Haragszom, mert nagyon izgalmas és érdekes a történet, tele lehetőségekkel, de az évadot elviszi a mellékszál. Nekem nagyon tetszik a grafikája, az opening pedig szuper (érdemes a teljes verziót hallgatni, valahogy a rövidített változat nem adja igazán vissza a feelinget). A koncepció zseniális, imádom az ilyen élet-halál játék sztorikat és a pszichopata szereplőket. Mondjuk a főszereplő, Ganta abszolút életképtelen és lehetetlen módon naiv, magyarán teljesen átlagos főhős, de Shiro nagyon király. A mellékszereplők is rendben vannak, csak sok van belőlük és tizenkét rész nem elég semmire.
Ez egy hatalmas, izgalmas és erőszakos bevezető, de a sztori fő cselekménye sehova nem halad. Sok meglepetést viszont nem tartogat; a nézőt elég hamar informálják a lényegről. A képi cenzúra nem zavart, szerintem nem ront az élvezhetőségén, viszont irtó vicces, hogy kisípolják a csúnya szavakat.
Nekem tetszett ez az anime, néztem volna még. Elégedett vagyok a kivitelezés minőségével is, viszont nem igazán szeretek mangát (és egyéb képregényt) olvasni, szóval nem tudom, ráveszem-e magam valaha arra, hogy befejezzem a sztorit.

A hatodik részben a kínosság elviselhetetlenné fokozódott. Félbehagytam.

Ez egy látványos, érdekes, izgalmas sorozat, ám a történet sajnos befejezetlen. Ezentúl pedig a cenzúra igen látványosan elrontja az összes durvább jelenetet, így szörnyülködés helyett maximum grimaszt lehet erőltetni magunkra. Ami még gond, hogy hiába a jó karakterek, ha minden második mondatuk egy kliséhalmaz. A főszereplőnk nem a legerősebb, ha enyhén fogalmazok, és ezzel nem is lenne nagy baj. Viszont(!), a vége fele ez igen epikus jelenet kerekedne, ahol végre megmutathatná, hogy nem egy mihaszna fajankó, de nem. Nem fogok spoiler-ezni, aki látta érti. Én nem igazán tudnám ajánlani révén, hogy a sorozatot készítő animációs stúdió feloszlott, így a befejezésre nem látok sok esélyt. És habár ajánlani nem tudom, a koncepció példátlanul remek, így már csak ezért sem bántam meg.

Elég nehéz szívvel kezdtem neki, mondva, hogy erre nekem először fel kell készülnöm lelkileg, de aztán kiderült, hogy még sem annyira idegörlő, mint amilyennek gondoltam. Sötétnek elég sötét a történet, az alap koncepció bejövős, a karakterek (már amennyire lehet ilyet mondani) pedig közelebb állnak a valósághoz, mint sok animében.
Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nyitott véget kapott.

Érdekes ötlet, kissé morbid. És szerettem. Kár, hogy csak 12 rész, vagyis, hogy csak egy évada van.