Ne engedj el! (2010) 142

Never Let Me Go
103' · amerikai, angol · sci-fi, dráma, romantikus 15

2 díj · 5 jelölés

Kathy, Tommy és Ruth gyerekkorukat Hailshamben, egy angol bentlakásos iskolában töltötték. Ám a látszólagos idill mögött a jövőjüket érintő sötét titokra bukkannak. Amint elhagyják az iskolát, és egyre közelebb kerülnek elkerülhetetlen végzetükhöz, mely felnőttként vár rájuk, barátságukat olyan… [tovább]

angol · magyar

Képek 8

Szereposztás

Carey MulliganKathy
Andrew GarfieldTommy
Izzy Meikle-Smallfiatal Kathy
Charlie Rowefiatal Tommy
Keira KnightleyRuth
Ella Purnellfiatal Ruth
Charlotte RamplingMiss Emily
Sally HawkinsMiss Lucy
Hannah SharpAmanda
Christina CarrafiellLaura

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 30

Várólistára tette 181


Kiemelt értékelések

Charityy 

Nos, a sci-fi címkét nem igazán fedeztem fel benne, inkább csak a háttérben kullogott. Ennek ellenére tetszett a film és le is kötött.
Jobb lett volna, ha részletesebben mutatják be a már az elején felvázolt világot, mert így nem sok mindent tudtunk meg róla és rengeteg kérdésem maradt. A film leginkább a szerelmi háromszögre koncentrált a sci-fi helyett, így inkább romantikus filmnek mondanám.
A melankolikus hangulat végigvonul az egész művön, melyet a fényképezések is csodaszépen mutatnak, öröm volt nézni.
A sztori ugyan nem a legjobb, de ez most annyira lekötött – leginkább a csodás helyszínek miatt –, hogy képtelen vagyok lepontozni. Na meg Keira Knightley sem idegesített itt a képével, ami elég nagy pluszpont.

pocokláma 

Gyönyörű szépen megfogalmazott film rengeteg de rengeteg logikai kieséssel.
Az egyik a már említette totális logikátlanság de úgy érzem ezeket már előttem mind leírták. Tényleg rengeteg kérdés fogalmazódik meg az emberben például nekem nagyon sokáig nem esett le, hogy egy alternatív múltat látok (elég szokatlan az ilyen most hirtelen a Becstelen Brigantik jutott eszembe de azért az egy totálisan más tészta volt). A film első szerintem 20 percében csak így néztem, hogy mi történik és a kezdő szöveg semmit nem segítette abban, hogy rájöjjek. Aztán a másik az, hogy én kifejezetten nem bírom Andrew Garfildot. Nem sok filmben láttam de arra emlékszem, hogy mindegyikben idegesített többek között itt is. Keira pedig sokakkal ellentétben nekem közel áll a szívemhez de itt a karakterét nem nagyon sikerült átadni és ezen keresztül pedig képtelen voltam az egész film alatt egyetlen egy karakterrel azonosulni.

Carey szerintem egy zseniális színésznő és ez itt sem volt másképp. A karaktere is a legnormálisabbnak tűnt mind közül, az ember megértette a motivációját (khm oké nem tudom miért nem volt képes továbblépni Tommy-n az évek során de hát jó ez egy romantikus film). A film másik király aspektusa a hangulata volt. Gyönyörűnek találtam a tengerpartot vagy a molót és az egész film egy nagyon szuper esztétikára épített ami miatt az emberben egy elég jó melankolikus hangulatot teremtett ami segített együtt érezni Kathy-vel.

Csak egy jó film arról, hogy az ember meddig képes elmenni az életével és mit meg nem tesz a vakremény érdekében.

Mr_White 

Más úgy nézni egy filmet, ha előtte olvastad a könyvet. Főleg ebben az esetben. Így nem kellett arra koncentrálnom, hogy mi folyik itt, hanem csak arra, hogyan adaptálták a történetet filmre. Tulajdonképpen nem sokat változtattak rajta, persze a szükséges rövidítések megvoltak, de minden lényeges elemet átvettek a regényből. Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, mert a regény alapvetően nem egy könnyen megfilmesíthető darab, hisz az elsősorban Ishiguro megfoghatatlanul egyszerű és mégis magával ragadó prózájára épül kevés cselekménnyel, de ennek a melankolikus, állandó őszben játszódó történetnek a jól komponált zenével hasonló a hatása, mint az író szövegének.
Emellett persze lényeges a cselekmény, a regény olvasásakor még nem fogalmazódott meg bennem így, de most újra átélve az eseményeket arra jutottam, hogy Ishiguro valami sokkal általánosabb érvényűt akar mondani ezzel a regénnyel, mint hogy klónozás meg emberi mivoltunk mibenléte. Azt is üzeni, hogy vannak emberek, akik elvehetnek bármit, és ezt a többség némán tűri, ahogy ez a valóságban is van. Mással nem tudom magyarázni a szereplők beletörődő közönyét.

Andi

Azta mindenit!Annyira tetszett ez a film.Olyan boldog voltam a végén,de közben szomorú.Azt viszon nem értem miért nem szöktek meg…Habár a sci-fit nem igazán fedeztem fel,ettől eltekintve nagyon érzelemdús,gyönyörű film.

Lunemorte

Ez most nagyon fájt…Több megválaszolatlan kérdésem is maradt, lehet hogy elolvasom valamikor a könyvet is. Valamiért bennem nem merült fel, hogy ebben a történetben vannak sci-fi elemek is, én már totál elhittem, hogy összeesküdött a világ pár ember ellen. Azt hittem, ez valami megtörtént eset. Szerintem ez a filmből nem derült amúgy ki…

Lali 

Nem túl sokat tudtam a filmről, mielőtt megnéztem volna.
Miután megnéztem, azt mondtam, hogy ez leginkább valami anime-szerű kamaszos szomorúság, úgyhogy jobb lett volna animeként megcsinálni, és pláne nem angol környezetbe tenni.
Ekkor meg is néztem, hogy milyen alapanyagból készült a mű, és valóban, ez egy japán regény filmre adaptálása. A regényt nagyon dícsérik (nem olvastam), de furcsa mód az is Angliába teszi a helyszínt.
Filmként nekem nem annyira tetszett. Ennak a disztópiás világnak a megmutatása eléggé elnagyolt lett. Leginkább olyan, mintha egy kamasz házibuliban valaki azt mondaná, hogy játsszuk azt, hogy: – itt pár szóval leírná ezt a világot –, majd szerepjátékként – akár a tényleges kapcsolataikat is felhasználva – megnéznék, hogy mit lehet ebből kihozni, eljátszani.
Efféle drámajátszásra biztos jó, de nekem nagyon hiányzott a hihető világ, háttér megmutatása.
Amit láttam az nekem igen hiteltelenné tette a történteket.
Annyira meg nem volt elvont és művészi a film, hogy megelégedtem volna valamiféle homályos háttérrel.

Ami miatt mégis tudom megnézésre ajánlani, az a különleges helyzet, az elgondolkodásra való lehetőség.
Lehet persze az egészet szimbolikusan is nézni (pl. Pilinszky szemével: "Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán."), de nincs a filmben annyi erő, ami a szimbólumalkotáshoz kell.

A japánoknak pedig valószínűleg tényleg eszükbe sem jut a lázadás kérdése, e tekintetben teljesen más a mentalitásuk. Angliában és európai szemmel nézve azonban ez elképzelhetetlen.

6 hozzászólás
sipiarpi 

A film eleji szöveg kiindulópontul szolgál a gyerekek történetének megértéséhez. A közeg és a kor ismerős lehet, de a felszín alatt megbúvó feszültség végig jól érezhetővé teszi, hogy ez nem az az Anglia amit mi ismerünk.

Atomsk

Most néztem meg. Garland-tól többet vártam volna, de gondolom azzal az alapanyaggal kellett dolgoznia, amit Kazuo Ishiguro szolgáltatott, és az nem tudom milyen lehetett, de a film alapján katasztrofális. Persze tudjuk: a japánoknál másképp mennek a dolgok. Az még emészthető lenne valahogy, hogy Andrew Garfield karakterébe belebolondult két csaj is (egy hangsúlyozottan lúzer és idegbeteg Tommy nevű srácba) aki nézőtársam szavaival élve: az egész filmben nem csinál mást, csak rajzol és üvölt. Még az is beleférne valahogy, hogy a sci-fi a háttérben bújik meg, és maga a film lényegi cselekménye egy akárhanyadik század-beli romantikus drámának felel meg önmagában, abból is ponyva szintűnek. De az, hogy tényleges magyarázatot semmire nem kapunk, például arra sem, hogy miért van egy rakat gyerek teljesen rendben azzal, hogy messzemenően igazságtalan velük szemben a világ spoiler miért nincs egyetlen karakter sem a filmben, aki a lázadásnak a legkisebb jelét mutatná azon felül, hogy elmondja a véleményét spoilerAztán… totál kidolgozatlan és összecsapott a szerelmi történet is, hiszen gyakran évekig vagy évtizedekig nem látják egymást a karakterek, és mégis úgy tűnik, hogy egymáson kívül semmi életük nincs, nincsenek emberi kapcsolataik, vágyaik, (az egyiküknek van munkája. szuper!) és kész. Helyette szenvedélytől mentesen tapogatóznak egymás felé és irracionálisan reagálnak a szerelmi háromszöggel járó konfliktusokra. Nehéz szerelemnek hívni, mert a film címének és a film tartalmának tulajdonképpen vajmi köze nincs egymáshoz, ez nem egy Hunger Games, hogy jól bemutatunk a hatalomnak, ezek agyatlan drónok, akik pontosan azt érdemlik, ami vár rájuk. Egyik kedvenc részem, amikor előkerül valami partra sodort hajóroncs és valamiért hőseink tudnak róla, hogy az úgy van, és le kell oda menniük megnézni, de az egésznek semmi mélysége és funkciója nincs. Másik kedvenc részem szintén a hajóroncsnál, amikor spoiler És végig reméled, hogy jobb lesz, mert nem tudod elhinni, hogy ez tényleg ilyen rossz.

Little_Monster 

Az eleje nagyon tetszett, hamar örültem, hogy milyen jó az alapötlet, tetszeni fog a film. Aztán elkezdtek felmerülni a kérdések, kezdtem várni valami végkifejletet, egy célt, ami felé haladunk, egy vezérfonalat, de csak nem jött el. A film vége úgy a huszadik perc környékén kiderül, és sem a rendező, sem a forgatókönyvíró nem próbálja meg élvezetessé tenni az odavezető utat. Amikor főhőseink felnőttek, elkezdtem unni, a közepénél pedig már küzdenem kellett, hogy ne aludjak el rajta. A tepsiképű Keira Knightley sem könnyítette meg a dolgom, ahogy nem tette ezt az elcseszett szerelmi háromszögük sem. A kidolgozatlan szerelmi szál a kidolgozatlan és egydimenziós karakterekből ered, akiknek egy igaz pillanatuk nem sok, annyi sincsen. Még az általam nagyra tartott Charlotte Rampling sem tud remekelni, de nem ő az egyetlen, akinek meggyűlt a baja a sablonos párbeszédekkel. Az egész történet végtelenül egyszerűen közelíti meg a felvázolt helyzetet, a hús-vér karaktereket messziről sem látunk. Bennem például végig az a kérdés zakatolt, hogy miért nem szöknek el, miért nem lázadnak? A történet ezen oldalának bemutatása teljesen elmaradt, az pedig egyenesen vicc, hogy a folyamatos csipogás a karperecükkel azt hivatott bizonyítani, hogy elképesztő ellenőrzés alatt állnak, amiből nincs lehetőség kitörni. spoiler Kár érte, pedig az utolsó pár mondat egész ütős volt, bár lehet, csak azért mert előtte annyit szenvedtem, hogy felértékelődik. Annak azért jobban örültem volna, ha mindezt filmes eszközökkel mondják el 103 perc alatt, nem pedig ilyen szájbarágósan.

Leilaa

„Nézzünk este valami filmet” – mondja. erre esett a választásom, mert valami olyat akartam, aminek mondanivalója van. „Szomorúfilm” fan vagyok. Ő meg elszomorodik a szomorú filmektől. Bitch please, hiszen ez a céljuk!
’60-70es évek Angliája, karót nyelt „Miss-ek” és „Madamok”, hűvösség és távolságtartás. Első pillantásra akár nézhetünk egy árvaházat, vagy bentlakásos iskolát is, már persze csak ha nem olvastuk el a fülszöveget, vagy néztük trailert, vagy nem spoilereztük el kedvesünknek hogy spoiler.
Carey Mulligan a top öt kedvenc színésznőben masszívan ott van, az Egy lányról című filmben vált kedvencemmé. Karaktere ott is hasonló – szerintem – a visszahúzódó, okos, félénk, de csupaszív. Elsőre nem tűnt annyira szembe, vagy csak túl rég láttam már, de a Keira Knightley alakította Ruth, valami hihetetlenül briliánsan gonoszra sikerült. A felnőtt Ruth arca, gesztusai, megnyilvánulásai egyszerűen nyersek és kegyetlenek.
Puszta irigységből elvenni valamit/valakit, számomra több, mint kegyetlen. Erről aztán eszembejutegymárai sor „… eldobni valakit szórakozottságból… ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen." Na, ugyan ezt érzem, az "elvenni irigységből” című sztori közben is. ja, és nem, nem tudom fejből az egész Eszter hagyatékát (de) Ugyan mindezt a kegyetlenséget Ruth beismeri, de már mind késő, hiszen nincs haladék. a film készítőitől kegyes volt, a szervdonációk okozta leépülést nem ábrázolták részletesen. Ahhoz képest, hogy a történet e köré épül, csupán a végén materializálódik, előtte csupán egy nyomasztó gondolat az, amit a rendező belénk plántál.
Számomra egyetlen dolog volt furcsa, hogy disztópia ellenére ez a 70-es években (is) működött, hiszen ugye a ott gyerekeskedik ez a hármas. Nekem ez valahogy sokkal inkább tűnne egy ilyen jövőbeli „megoldásnak” a fiatalság és egészség megőrzéséhez a tehetősebb rétegnek. Persze ki tudja, lehet, hogy ez már működik csak senki sem beszél róla?
És ha már a „hármast” említettem, Tommy-ról még egy szó sem esett. volt egy olyan érzésem, hogy az ő karaktere inkább csak egy ütközőpontként szolgál a két lány sorsa között átívelvén. Nem éreztem különösebb jelentőségét,ő volt a „csendes srác”. Mély érzelmekkel rendelkező, kicsit félénk, óriási szívvel megáldott, de mégis nekem valahogy csak egy konfliktushoz vezető szálat fedeztem fel, a szerelem szála az én értelmezésemben itt másodlagos volt.


Népszerű idézetek

Little_Monster 

What I'm not sure about is if our lives have been so different from the lives of the people we save. We all complete. Maybe none of us really understand what we've lived through, or feel we've had enough time.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján