Juuni Taisen (2017–2017) 79% 9★

A témát nagyon szeretem, az anime megvalósításában voltak jó ötletek, de végig vártam valami pluszt, valami igazán érdekeset a cselekménnyel kapcsolatban, ami végül nem jött el. Egy idő után pedig a gyilkolászás is unalmassá vált; ebből a szempontból ideális, hogy nem hosszú az anime. A karakterek között voltak szimpatikusak és kvázi „feleslegesek is”. A death game végkifejlete, a győztes személye szinte az első pillanattól egyértelmű volt, gyakorlatilag egyszer sem ingott meg az elképzelésem. A hangulata kellemes, a szimbolikája jó, az openinget imádtam, de műfaján belül messze nem a legjobb.

Na, erre sikerült kettőt is aludnom, és szükség is volt rá. Barátnőim ajánlották, már egy ideje igazából, de ha egészen őszinte vagyok, amikor elkezdtem nézni, nem lett azonnali kedvenc. Elsőre klasszikus „killing game” történetnek tűnik, kicsit abszurd karakterdizájnokkal, úgy általában morbid fantasy környezettel.
Aztán valahogy részről részre egyre jobban tetszett. A karakterek mindegyike valamilyen szinten kedvelhető, vagy legalábbis megérthető, hogy hogyan jutott oda, ahol van – amelyiknek pedig nincs semmi mentsége, az olyan stílussal rendelkezik, és olyan furcsán fenyegető légkört teremt maga körül, hogy annak ellenére érdekel a sorsa, és a háttere, hogy tudod róla, teljesen őrült. Nekem itt a kedvenceim Bivaly, Tigris és Patkány voltak… Bivaly messze a legszilárdabb, legerkölcsösebb karakter az egész társaságból, Tigris vagány, a jelleme tragikus, de nagyon szerethető, Patkány meg… ha a háromból egyet ki kell emelnem, aki tényleg odakerülhet a nagy kedvenceim körébe, az egyértelműen ez a srác. A személyisége teljesen nihilista, gyakorlatilag azonos Pierre Antonéval a „Semmi”-ből – csak éppen a nihilizmust sose tudtam megérteni, Pierre Anton karakterét meg ki nem állhatom. Viszont ebben a helyzetben, ebben a világban, ez a hozzáállás jogos és maximálisan megérthető, így Patkány rádöbbentett arra, hogy a történet szerkezetétől függ, hogy egy adott archetípus mennyire működik, és mennyire találja meg a helyét.
Nagyon hatásos módszer, hogy általában az eseményeket a haldokló szemszögéből látjuk – sok a flashback, a karaktereket abban a két helyzetben ismerjük meg, ami a legtöbbet árul el róluk… meglátjuk a múltjukat, és hogy állnak a halálhoz. Egy-két kivétel akad, akikről sokkal többet akartam volna tudni, de nekik sok szempontból a jellemük része volt a titokzatosság.
Persze szimbolika is akad a pszichológia mellett, a kínai állatövi jegyeket nagyon szépen alkalmazza a történet, minden figuránál nagyon jól tetten érhetők az archetípusok. A végére pedig… nos, a végén lecsapnak egy olyan labdát, amitől egyszerre támadt sírhatnékom, és éreztem úgy, hogy a Juuni Taisent ettől a ponttól érzem igazán kiválónak.
Az animáció nem kiemelkedő, de szép, a kameraállások egyes harcoknál különösen említésre méltóak. A karakterdizájnokkal szerintem néhol kicsit túlzásba estek (akár a női karakterek némelyikénél, akár Nyúlnál), de meglepően kevéssé zavaró, nem tolják túlságosan a képünkbe a fanservice-t.
Összességében, merem ajánlani. Nekem nagy élményt jelentett ez az anime.

Első anime, amit angol felirattal néztem. Miután bátyám beajánlotta el is kezdtük nézni együtt, ha már hétvége van.
Annyit szeretnék mondani így az értékelésem legelején, hogy már az első pár részben megkedvelt karakterek (spoiler) hiányát próbáltam valahogy felemészteni, amire még az is rápakolt, hogy megkedveltem egy másikat (spoiler), szóval én igazából a győztest nem éreztem magamhoz közel (spoiler), így a vége nem tetszett.
Nagyon rövidnek tűntek a részek. Kettő unalmas, de a többi izgalmas volt. Nagyon sajnáltam, hogy pár szereplőt nem ismerhettünk meg jobban, valakiről több információt tudtunk meg, szerintem fölöslegesen.
Igazából semmit sem tudtam mielőtt elkezdtük volna, szóval nagyon bejött ez az egész alapötlet, nagyon Éhezők viadala hangulatom lett tőle. Mondjuk számítottam rá, hogy itt hullani fognak a karakterek, de arra nem, hogy megkedvelek párat és az fájni fog.
Az biztos, hogy ezt többször újra fogom nézni, mert nagyon tetszett :D

Nem kimondottan tetszett az elején. Túl véres volt, Nyúltól meg frászt kaptam akárhányszor megláttam (és folyton Kaneki jutott róla eszembe).
Egy idő után viszont elkezdett érdekelni, főleg,hogy nem céltalan gyilkolászás van benne. Inkább emlékeztet egy morbid tanmesére, nagyon komoly pszichológiai és etikai problémákat vet fel, a szereplők meg,ha nem is volt mindegyik szimpatikus, de legalább megérthetőek. Patkány lett a kedvencem. Zseniális a srác, de közben meg annyira sajnáltam,hogy egy ilyen szituációba keveredik ilyen fiatalon, spoiler
A hangulata nagyon erős, okos a történetvezetés és a szimbolika is tetszett.

Fura ez a sorozat.
Olyan tetszik is, meg nagyon nem is. Az animációra sok panaszom lett idő közben, és mintha egyre szembetűnőbb lett volna a CGI, bár eleinte se volt világklasszis. Szerintem annak aminek készült jó volt, de sajnos másra nem nagyon. Pedig egyes szereplők, szálak sokkal többet érdemeltek volna. Láttam bennük a lehetőséget, de mivel ez Battle Royal, hamar hullanak ki.
Kár, hogy nem mindenki kapott háttér történetet. Azt hittem így lesz, ezt eléggé sajnálom.