A bölcsek kövének nyomában (Fullmetal Alchemist 1.) (2003–2004) 88% 98★

Érdekes, izgalmas és vicces volt. Pont megfelelt ez a 24 perc arra, hogy felszabaduljak és kipihenjem magam a vizsgák között. Edward és Al karakterét nagyon szerettem. S bár az életük nem könnyű, mégis küzdenek azért, hogy a régik legyenek. Ezek mellett ott van közöttük a testvéri szeretet, kötelék, ami elszakíthatatlan. Mind a ketten azon vannak, hogy visszaszerezzék a másik elvesztett testét, illetve test részét.
A többi karakter is fontos az animében. Mint például Winry, aki nemcsak ezermesterként van ott a fiúk mellett, hanem mint barát, vagy egy testvér. Hughes spoiler poénkodik velük, de rá is számíthatnak a fiúk. És természetesen ott van Mustang is, akinek számos jó oldala van. ;D
Azonban az anime vége….Arra inkább nem mondok semmit. Inkább hamarosan belekezdek a Fullmetal Alchemist – Testvériség részébe, mert ez így nem maradhat :D

Röviden tömören, imádom. Érdekes és izgalmas történet. Kellően humoros is. A karakterek szerethetőek, mindenki talál magának valakit akiért izgulhat, akivel szimpatizálhat.
Tudom, tudom nem követi a mangát de nekem ez a feldolgozás áll közelebb a szívemhez. Így kell jól újragondolni egy történetet.
Na most akkor nyomás Shamballába.

A FMA kimaradt annak idején, és bár nem bánom, hogy bepótoltam, maradt egy kis hiányérzetem.
A története jó, tele van fordulatokkal, drámával, csak sajnos hasonlóan érzek iránta, mint a Blood+ esetében.
Rengeteg karaktert kezel, viszont olyanokat is behoz, akiknek semmi jelentőségük a történet szempontjából, húzzák velük az időt.
Sokszor rossz az üteme, és elképesztő, hogy a tesóknak nem esnek le alap dolgok. Néha egyszerűen nem éreztem a tétet, a katartikus jelenetek valahogy elsikkadtak. Az utolsó kb. 10 részt egyszerűen untam.
Viszont a szereplők szimpatikusak, sokukért tényleg kár, viszont itt is volt pár idegesítő arc.

Sokan mondják, hogy mennyire rossz dolog egy remek sorozatot abbahagyni. De azt mondom, van ennél rosszabb. Amikor egy zseniális, majdnem hibátlan sorozattól úgy állsz fel, hogy a befejezés csak csalódást okozott.
Mert az FMA egy közel tökéletes sorozat volt. Iszonyúan jól kidolgozott történettel, ami folyamatosan csak bővült és bővült, derültek ki a részletek, jöttek cselekményszálak, és az elejétől a végéig nagyszerű kaland volt. Nagyon tetszett, ahogyan az alkímiát kezelték, tudományos mágiaként, és ez hihetetlenül sok ízt adott a történethez. A történet első fele bevezetés. Itt megismerjük a történetet, a karaktereket, a múltjukat, az indokokat, célokat, minden fontosabb dolgot, és egy rakat kérdést tesz fel az anime. Ennek a szálnak a végének az Ötödik Labort tekinthetjük, onnantól kezdve a sorozat egy hatalmas kalanddá kerekedik. Kapjuk a válaszokat, egymás után, a világot meg egyre csak bővíti a sorozat. De nem csak a világ meg a történet remek. Iszonyúan kedvelhető karakterekkel dolgozik a sorozat. A legjobban Edward Elric van kibontva. Egy alapvetően lojális, segítőkész és erős fiú, aki realisztikusan gondolkodik, súlyosan depressziós, az öccséért bármit megtenne, és a helyes úton szeretne járni, de ezért nem fél áldozatokat hozni. Nagyon különbözik a legtöbb shounen főszereplőtől. Ott van Al, az ő röges ellentéte, aki szintén bármit megtenne a bátyjáért, aki szintén lojális, akinek komoly világképe van, amit szinte lehetetlen lerombolni, naiv, mindig, mindenkivel kedves fiú, aki többnyire a békére törekedik. Kettejük kapcsolata viszi el hátukon a cselekményt. A Sebzett is egy iszonyúan érdekes karakter, kérdés nélkül a legkidolgozottabb karakter, aki egy az egyben Zuko az Avatárból. spoiler Ott van még Tucker, aki hasonlóképen egy kidolgozott jellem, az az ember, akit komolyan meg tudnál fojtani a saját hátszőrzetével, azonban ő sem volt gonosz. Ő egy őrült tudós volt, aki a tudománynak teljes mértékben alászállt, és ebbe őrült bele, és emiatt képes a saját lányát is feláldozni, és ezek után a lányt visszahozza, de a lelke örökre elveszik, de Tucker-t ez sem zavarja, hogy a lánya most már egy üres barbie baba lett. A tudomány negatív oldalát tökéletesen mutatja.
És még vannak rengetegen. Ott van Mustang, Rose, a rettenetesen keveset szerepelt Winry (aki sokkal kidolgozottabb és érdekesebb és hasznosabb, mint egy átlagos shounen női főhős, de sajnos iszonyúan keveset szerepel), Izumi, Armstrong (ala Vetkőzős őrnagy). Ott voltak a homokuluszok is, akik közül a legérdekesebb Buja volt, aki egy karakterfejlődésen keresztülment. Iszonyúan érdekes karakter. spoiler A főgonosz is remek karakter lett.
Az egész animét átjárja egy borongós, melankólikus hangulat, és ez teszi igazán mesterművé. Az első op, a Melissa, azóta a kedvenc zenéim között van. A sorozat utolsó néhány rész iszonyúan pörgős, és zseniális lett, sőt, az a két rész, Liorében, egyenesen hibátlanok lettek, pedig ilyet nem lehet tőlem gyakran hallani. A filozófiai szál olyan erős lett, hogy komoly, több órás egyetemi kurzust lehetne róla tartani, akár csak a filozófiai részéről. Olyan párbeszédek hangzanak el, amitől minden ember elgondolkodik. A legerősebb talán Buja és Ed közötti beszélgetések a sorozat végén. Komoly, elgondolkodtató és zseniális.
Kevés hibája van a sorozatnak. Pl, hogy Winry sokkal kevesebbet szerepelt, mint amit megérdemelt volna, és… ennyi. Nem jut eszembe más. Egy komoly, nagyon komoly, kritikus hibája van: a vége. Összecsapott, lerágott, gyáva és megúszós. Nem írnék erről többet, snitten epizódértékelést írtam róla, akit érdekelnek a bajaim a végével, annak itt van:https://snitt.hu/filmnezesek/16321366.
Összességében egy közel hibátlan mestermű az FMA, ami iszonyúan jól kidolgozott történetet mesél el, szerethető karakterekkel. Nem egy megrázó, meglepő pillanat is van a sorozatban, sőt, fordulatokból is akad. A hangulat melankólikus, nyomasztó és lassú, a zene remek,de nem kiemelkedő, az op 1 kiváló, a többi elmegy, a párbeszédek tökéletesek, és nagyjából minden a helyén van. Kiváló anime, igazi mestermű, amit kevés választ el a tökéletestől. De így is nagyszerű.

Az első nagy szerelmem animék közül. Mondjuk nem volt az első látott sorozataim között, viszont ez volt az első, amibe teljesen beleszerettem – kár, hogy a Shamballa mozi olyan szörnyű lett. Viszont legalább arra rávett, hogy elolvassam a mangát, ami viszont valóban nagy szerelem lett, akárcsak később az FMA Brotherhood, amely végig követi a manga sztoriját :).

Szerettem nagyon, de a Brotherhood sokkal jobban tetszett.

A Fullmetal Alchemist: Brotherhood indította el újra az animék iránti érdeklődésemet, és a mai napig magasztalom ezért a tettéért. Hozzá már viszont írtam értékelést (khmmmm https://snitt.hu/ertekelesek/1090042 khmmmm), így most ezt annak a margójára írnám, mert nem szeretném folyamatosan ismételni magam.
Eddig azon a véleményen voltam az adaptációkkal, hogy akkor lesz jó, ha szentírásként tekint az alapművére és ha nem is 100%-osan, de kövesse az eredeti művet. A Fullmetal Alchemist remek ellenpélda, mert itt tényleg nem mondhatták azt az anime készítői, hogy srácok, megvárjuk, hogy a már-már George R. R. Martin sebességűen író Hiromu Arakawa befejezze a mangáját, és ezután befejezzük ezt az anime, amikor már mindenki elfelejtette, hogy létezik.
Az anime első felét túlnyújtottnak éreztem, nyilván itt a készítők várták még, hogy Arakawa csináljon BÁRMIT a mangával, és ne 1 volume/év sebességgel haladjon. Ezért ugyanaz a jelenet a Brotherhoodban az 5. epizódban történik meg, míg itt a 16.-ban (pedig megígértem magamnak, hogy nem fogom a Brotherhoodhoz hasonlítani). Itt volt egy pár filler rész, de összességében visszaadta azt az igazi FMA hangulatot. Szerencsére ez a 22 részre eltűnt és onnan indult be igazán az anime.
Viszont itt már azt éreztem, hogy siet. Amikor befejeztem az animét, meg voltam róla győződve, hogy biztosan kihagytam legalább 5 részt valahonnan. Ezenkívül jó volt a hangulat, és a cselekmény már teljesen eltért a Brotherhoodétól, így számomra is kiszámíthatatlanná vált.
Bár hiányoltam a xingieket és a briggsieket, az új szereplők nagyon jók voltak. Harag az elején egy idegesítő kisfiú volt (bár én ameddig meg nem hallottam a hangját, azt hittem, hogy lány), de a végére egészen megkedveltem. spoiler Buját a Brotherhoodban is bírtam, de itt egy sokkal mélyebb és rétegeltebb gonosz lett. A konfliktusa érdekesebb volt, és a 36. részt tartom az egyik legjobb résznek.
Viszont van két csalódásom is: 1. A mangakát dicsérni tudom a karaktereiért, de Rose karakterét sosem értettem. Ő tűnt a leghaszontalanabb karakternek az egész sorozatba, úgy, hogy azért csinálgatott valamit (főleg a 2003-as második felébe). De Lyra már sokkal közelebb járt a tényleges haszontalansághoz. spoiler Number tsu: Envy (vagy Irigy nekem mindegy) volt a kedvenc szereplőm a Brotherhoodból, de ha nem lett volna ez az előzetes kedvelés, tény, hogy nagyon nem szerettem volna. Olyan nagyon tipikus őrült anime karakter volt, akit csak az hajtott, hogy megölje a készítőjét (amúgy ez félig meddig jó motiváció lett volna, de nem igazán kezdtek vele bármi is azon kívül, hogy azt ismételgette Edwardnak, hogy meg akarja ölni „azt a szemetet”). Aztán a valaha létezett legkihasználtalanabb csavar következett spoiler
A változtatások: néhány tetszett, néhány zavart. A homonkuluszok keletkezése sokkal izgalmasabb volt, mint a Brotherhoodban, és nagyobb rejtélyt adott az egésznek. Viszont (tudom, nem ez a legnagyobb amiért ki lehet akadni) az ishváliaknak (meg az is zavart egy kicsit, hogy V helyett B-vel mondták) miért nem volt fehér hajuk? Mindegy ezt emeltem ki, most talán más nem is jutna az eszembe.
Az openingeknél kicsit csalódtam, mivel a Melissa nagy kedvencem lett, de a többi kettő egyáltalán nem tetszett. A szinkron nem rossz, viszont az elején ingadozott, amíg megtalálták a karaktereknek a megfelelő hangot (mármint mi volt az a nagyon kínos lány Envy hang?).
És a vége. Az a vég, az mi volt? Mintha a készítők megörültek volna vagy nem tudom mi. spoiler
De minden esetre megérdemli a 10 csillagot és a kedvencelést. A karakterek többségében érdekesek és kidogozottak. A cselekménynek (főleg a második felének) van egy nagyon addiktív jellege. És ami a legfontosabb: ad gondolkozni valót, amiért válik leginkább felejthetetlenné a sorozat.

Nekem ez akkor is 10 csillag, ha a Brotherhood-sorozat majdnem mindenben jobban tetszett. Az eredeti mangához képest is sokkal sötétebbnek éreztem, bár azért sikerül megtartani a humorát. A történet zseniális, és még akkor is sikerül többé-kevésbé egyenesben tartani, amikor már teljesen anime-original lesz (bár a fő hiba pont az, hogy a sorozat második fele néhol nem annyira konzisztens). A karakterek is jók, igazából nagyon kevés az epizódszereplő, és a fontos karakterek tényleg mind fontosak és kidolgozottak. A zenéjét külön ki kell emelni, az még a második sorozaténál is jobb, mind OP/ED, mind a részek alatt futó muzsika tekintetében.

Sokan szidják, mert tényleg semmi köze, főleg a végének a mangához, de én szerettem. Igaz, még a Brotherhood előtt néztem, azt meg lehetetlen überelni…