D. Gray-man (D. Gray-man 1.) (2006–2008) 88% 40★

Egy újabb maraton animén vagyok túl, illetve hát még van a „második évad”, de azt most hagyjuk egy kicsit. Amikor néztem, egyből megtetszett az alaptörténet és a grafika, kicsit az Inuyashára emlékeztetett, ahogyan a zene is. Nekem sokkal jobban tetszenek ezek a karakter-ábrázolások, mint ami a Hallow-ban tárul elénk. Bár abba még csak belenéztem. Az anime izgalmas volt és mozgalmas, bár volt néhány idegesítő tényező, amitől a fejemet fogtam. De hát kénytelen vagyok hozzászokni, hisz a shounen animékben mindig ordítoznak, ha támadnak, holott ha csendben maradnának, övék lenne a meglepetés ereje. Vagy csak szeretik a kihívásokat? :) A világábrázolás is érdekesnek bizonyult, az Ördögűzők és a Noah-k szembeállítása. Valamint a démonokat is felruházták lélekkel, és ez számomra adott újdonságot. Valóban nehéz eldönteni, hogy a Sötét Rend vagy a Noah-klán a „rosszabb”. Bár az elején megvetéssel szemléltem a Noah-kat, és eldöntöttem, mindet utálni fogom, de ahogy zajlottak az események, szépen kirajzolódott a jellemük mögött a motiváció és az, ahogyan viszonulnak az adott világhoz. Bookman tovább nyitotta a szemem azáltal, hogy sok háborúról emlékezett, az emberek örökösen egymás vérét ontják. Lavi gondolatait így összekapcsolnám a Noah klánéval. Az emberek valóban érdemesek arra, hogy megmentsék őket? Azonban a Gróf az általánosítás hibájába esett, míg Tyki Mikk érzékelte a különbséget, hogy nem minden ember gonosz és aljas, tehát nem mind szolgál rá arra, hogy a démonsereg leigázza. Tetszett a gondolkodása, és az, amit Allen Walkernek mondott, hogy minél többet találkozik vele, annál jobban elbizonytalanodik. Bár Tyki is képes elég pszichopatán viselkedni, a világos oldala kimondottan szerethető. Van stílusa és elegenciája. Ha már ezt az oldalt kezdtem előbb elemezni, jöjjön Road Kamelot, aki képes hisztis, elkényeztetett gyerekként is viselkedni, mégsem az. Ő szerintem az egyik legerősebb Noah, aki az emlékezetet uralja. Elismeri ha veszít, és ő még becsületesnek is mondható valamennyire. A képessége is nagyon tetszett, ahogy képes befolyásolni az emberi elmét és a dimenziókat uralni. A végén már őt is kezdtem megkedvelni. Aztán Lulubell, a bujaság Noah-ja szintén érdekes karakter. Először ő lett a kedvencem a rosszak csapatából, aki bár igen nagy szemétláda, mégis vannak pozitív érzései, amiket úgy próbál titkolni, mint Kanda, de mégsem sikerül neki. No de róluk elég ennyi, visszatérek a világos oldalra :) Az Ördögűzők és az Ártatlanság ábrázolása is lenyűgöző, ahogyan Hevlaska, az ártatlanság őrzője. Mikor már azt hitted, mindent tudsz, mindig kapsz valami újdonságot, meglepőt a képedbe! Itt van Allen Walker, aki az elején még annyira nem volt szimpatikus, de aztán előbbre tornázta magát a rokonszenv-indexemen. Az ő személyiségfejlődése a legszembetűnőbb szerintem a srácok közül. Viszont a kedvencem egyértelműen Lavi lett, aki sokszor megmosolygtatott beszólásaival és osztogatott beceneveivel :) Kanda még kicsit zárkózott, igazi tsundere, viszont az ilyen típus a gyengém. Nem tudtam nem szeretni. Elmegy mindig a végsőkig, képtelen veszíteni. Ez mondjuk mindenkire igaz, mindkét oldalon. Akin a legtöbbet mosolyogtam, az Crowley volt, mikor ismerkedik a külvilággal. :) Annyira kis aranyos :) A csajok közül Lenalee Lee volt az, akit talán kedvencemnek mondhatok spoiler az Ördögűzők közül, bár Mirandát mégis kicsit erősebbnek érzem, hiszen nem semmi, hogy olyan rövid idő alatt mennyit volt képes fejlődni. Hatalmas a kontraszt első felbukkanása és a zárlat között. A történet valóban dinamikus volt, bár néhány idegesítő epizód is akadt, amit elég cikinek éreztem. Oké, hogy Komui félti a húgát, meg szereti, no de amit művel, az már nagyon égő néha. A feszültség oldásaként viccesebb jeleneteket is bevágtak az animébe, de mindvégig ottmaradt a háttérben a félelem és a komor jövőkép, egy démonokkal teli Edo-ról. A tábornokok közül Cross viszi a pálmát, a fickó zseniális. Már nagyon vártam, hogy felhagyjon kámfor-effektussal, és tiszteletét tegye. Aki pedig a legellenszenvesebb karakter díját megnyerte, az nem az Ezeréves Gróf, hanem a hitlerbajszos, gyáva de nagypofájú rohadék felügyelő, Rouvelier, aki feláldozhatónak tartja még a saját embereit is.
Noé Bárkájának ábrázolása is nagyon tetszett, ilyennek még sosem képzeltem el.
Az anime második felét sokkal drámaibbnak és mélyebbnek éreztem, többször lett könnyes a szemem, miközben néztem. spoiler Hogy semmi ne fájjon annyira, kapunk a végére mindig egy pár másodperces kis chibi komédiát, ami egy-egy fontosabb momentumot emel ki az adott részből. Voltak harcok, amiket nem húztam volna ilyen sokáig, mert az rendben van, hogy erős az ellenfél, és furcsa lenne, ha öt perc alatt legyőznék, de a hosszúra nyújtott epic fight pedig érdektelenné és unalmassá válik. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végignéztem. Az openingek és endingek közül is a második tetszett a legjobban, de mind hatásos volt, cselekményhez illő grafikával. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Elsőre most ennyit :)

Szeretem ezt az animét, ezt bizonyítja az, hogy már nem egyszer újranéztem, és hogy a kedvenceim közt van. Nagyon tetszik az alap történet, a világ felépítése, a karakterek, akik mind-mind külön egyéniség, és a legtöbbjük szerethető is. Tetszik a bibliai hivatkozás is benne, szerintem nagyon jól bele lett dolgozva ebbe a kicsit gótikus környezetbe.
Elég hosszú anime, ami nem baj, de néhol meg is érződik rajta, leginkább a filler részeknél, amik főleg többszöri újranézésnél már kicsit unalmasak, és vontatottak, viszont ettől független az anime nem egyhangú. Vannak vicces, szomorú, és izgalmas részek is. Nem tökéletes anime, vannak benne logikátlanságok, furcsaságok, de szerintem egy szerethető és jó animéről van szó, én csak ajánlani tudom, és az is biztos, hogy én is újra fogom még nézni párszor.

Nem volt annyira rossz, mint amennyire az első rész után gondoltam. Sok kedvelhető karakter volt benne, mint például Allen, Lenale, Kanda vagy Lavi. De még sorolhatnám, mert a Fekete Rend jó pár tagját megkedveltem. :)
Az anime története elég szépen fel volt építve. A részek között voltak szomorú, vicces jelenetek is, de sok-sok rész izgalmakat is tartogatott. A fillerek sem voltak annyira rosszak, bár egy kicsit kevesebb is jobb lett volna belőlük.
Maga a grafika is csodálatos volt, mondjuk Allen keze kicsit durva lett, de egy idő után hozzá lehetett szokni. :D

Nagyon tetszett az anime, a karakterek igazán kedvelhetőek, és maga a cselekmény is izgalmas, nem csoda, hogy az első néhány rész után az egészet három nap alatt végignéztem. Ami miatt mégis levontam egy csillagot, az az, hogy nagyon sok rész elején van „az előző rész tartalmából”, ami miatt sokszor támadt olyan érzésem, hogy elkezdtem nézni az adott részt, és hopp, már vége is volt. Ez egy kicsit csökkentette az élvezeti értéket, de nem számottevő módon. Újranézős. :)

Nagyon szerettem régen, bár így másodjára már néha kicsit vontatottnak tűnt, még úgy is, hogy kihagytam azt a brutális mennyiségű fillert.
Megvannak benne a tipikus shounen sablonok, mind szereplők, mind a történet szempontjából. A karakterek gyorsan a néző szívéhez nőnek, az abszolút kedvenceim Kanda és Lavi, illetve Allen is nagyon jó főszereplő. Lenalee pedig ezerszer elviselhetőbb női karakter, mint mondjuk a Bleach-ben Orihime, vagy a Narutoban Sakura. Szerelmi szál nem igazán van, nem is hiányzott, bár nekem mindig is úgy jött le, hogy Lavi szerelmes Lenalee-ba (?).
Úgy nagyjából az anime második felétől kezd igazán beindulni a történet, onnantól kezdve már nagyon rá lehet kattanni. :D Mindenkinek ajánlom, aki egy hosszabb kikapcsolódásra vágyik (103 részes sorozatról beszélünk, plusz ugye röpke 10 évet kellett várni a folytatásra, de tavaly óta már az is van).

Csak az a brutálisan sok filler ne lenne benne…