Fullmetal Alchemist – Testvériség (2009–2010) 124

Fullmetal Alchemist: Brotherhood · 鋼の錬金術師 (Hagane no Renkinjutsushi)
24' · japán · akció, animációs, kaland, dráma, fantasy, sorozat, anime 18
1 évad · 64 rész

A legendák szerint létezik egy titokzatos tárgy, amely többszörösére növeli használója erejét; egy tárgy, amelynek segítségével áthághatók a tudomány és természet szabta határok. Egy vérvörösen csillogó kő, amelynek titkát évszázadok óta kutatják az alkímia mesterei: a Bölcsek Köve. Sokan… [tovább]

Képek 12

Szereposztás

Park RomiEdward Elric (hang)
Kugimiya RieAlphonse Elric (hang)
Takamoto MegumiWinry Rockbell (hang)
Miki ShinichiroRoy Mustang (hang)
Utsumi KenjiAlex Louis Armstrong (hang)
Takayama MinamiIrigy (hang)
Kayumi IemasaApa (hang)
Ishizuka YukinoriVan Hohenheim (hang)
Fujimura ChikaSheska (hang)
Tachiki FumihikoRest (hang)

További szereplők

Kedvencelte 100

Várólistára tette 86


Kiemelt értékelések

Leara 

Az egyik legjobb anime sorozat, amely valaha napvilágot látott. Megvan benne minden, ami kell: érdekes világ, izgalmas sztori, szerethető karakterek. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy a zenéje nem lett olyan emlékezetes, mint a régebbi sorozaté.

Kino

Beletelt pár évbe, de végül találtam egy animációs sorozatot, ami van annyira jó, mint az Avatar. Bizonyos tekintetben jobb is. A kettő elég hasonló egymáshoz. A háborús múlt, ami áthat a jelenre, mindkettőben megvan, a karakterek szuperképessége mindkettőben leginkább abból áll, hogy adott anyagot, elemeket irányítanak, formálnak. Mindkét sztori követel áldozatokat és a különféle karakterek (különféle motivációkkal) a hosszú útjuk során számos dilemmával találkoznak, amik fényében döntéseik árnyalják őket. Mindkettőben igen kevés a filler epizód. Vannak persze kifejezett erősségek, amik az FMA: Brotherhood mellett szólnak. Ilyen a zene (gyengéim a waltz-szerű zenék), ilyen a fájdalmasan groteszk, éjsötét és véres Elric-háttérsztori, vagy némely epizód, ami még erre is ráver egy kört, tehát senki kedvéért nem fogja vissza magát (igaz, az első sorozat-változat még a mangánál meg ennél is kegyetlenebb tébollyal nyit), és hát minden egyéb tekintetben hozza az Avatar szintjét, annyi morális és filozófiai kérdéssel, amennyi belefér. Az évad-lezárások ütősek, a kalandos elemek és a humor pedig jól kitöltik a teret, amikor épp nem a dráma vagy a harc folyik. Mindennek van benne logikája vagy magyarázata, a képességek bizonyos kereteken belül működnek, nincs elcsalva, sok karakter van, de a 80-90%-uk erős, vagy erőssé válik, nem is véletlen, hogy mind a protagonisták, mind az antagonisták közül akad all-time kedvencem, a militarista vonal és a háttérben meghúzódó összeesküvés pedig külön színt ad a küzdelmeknek, ahol a civilek, vagy azok akik nem alkimisták sem teljesen magatehetetlen jobbágyok a táblán. Epikus történet többek közt arról, hogy a hatalomnak mindig ára van. Aki szereti az Avatart, annak KÖTELEZŐ, nem fog csalódni. Aki pedig szereti ezt, annak épp úgy az Avatar is az.

2 hozzászólás
Katyesz 

Nem tudom megunni. Tudom, hogy ez az ami követi a mangát, de attól függetlenül akkor is a verzió jobban tetszik mint a másik. Szószerint élnek benne a karakterek, szépen ki van dolgozva az egész, illenek hozzá a zenék( nem egy közülük nagy kedvenc).

Janus 

Hm… hm… eh, legyen tíz csillag, bár ez a véleményem is változhat rövidesen. Rengeteg embernek a kedvenc animéje a Fullmetal Alchemist: Brotherhood, sőt, MyAnimeList-en top 1. helyen áll az animék rangsorában, bár azért szerintem ezt messze nem érdemli meg.
Korábban már nekiálltam, azonban nem annyira nyerte el a tetszésemet. Ezek után, tavaly év vége fele megnéztem a 2003-as Fullmetal Alchemistet, amit nagyon sokan nem szeretnek, hiszen nem hű a mangához (mondjuk, amikor ezt olyan embertől hallom, aki NEM olvasta a mangát, ott kicsit meg tud fájdulni a fejem). Erre csak azt tudom mondani, hogy oké, tény ami tény, nem hű a mangához, de nem érdekel, az egy irdatlan jó anime, és őszintén megmondom, nekem jobban tetszik az irány, amerre a sima FMA vitte a sztorit, mint az eredeti. Meg úgy összességében a sima FMA-t jobban is szeretem, de erre még visszatérek.
És most éppen újranézési státuszban voltam (anyával) a sima FMA-val, és annak is mindjárt a végére érek. Másodjára még jobban tetszik az a sorozat, mint először, és úgy voltam vele, hogy ha már így megjött a kedvem, akkor nekiállnék a Brotherhoodnak is, ha már eddig kimaradt.
Nos: fogadjatok meg egy tanácsot: soha, semmilyen körülmény között ne nézzétek párhuzamosan az FMA-t az FMAB-vel, mert úgy bele fogtok zavarodni, mint a fene.
Nos, de akik allergiásak arra, hogy egy adaptáció mennyire hű az alapanyaghoz (engem nem szokott zavarni, ha változtatnak), azoknak inkább ezt ajánlom, mert elvileg (a mangából két kötetet olvastam csak) ez szinte pontról pontra adaptálja.
A történet továbbra is hihetetlenül jó. Nagyon jól meg van csavarva, élvezhető az elejétől a végéig, mindemellett okos, és (a végéig) nem is rúgja fel a szabályokat, amiket felállított.
Nagyon tetszett az a része is a sorozatnak, ami már a 2003-as FMA-tól független (vicces ezt kimondani, hisz míg az egy teljesen egyedi történet, ami csak néha áll kapcsolatban az alapművel, addig ez egy teljes adaptáció) volt. Nagyon sok fordulat volt benne, és érezhetően erre is hajtottak rá. Edward továbbra is az egyik kedvenc animefőszereplőm, sőt, kimondom, a 2.kedvenc animés főszereplőm valaha.
Ling és Olivia is nagyon sokat adott hozzá a történethez. Nem bánom, hogy a 2003-asból kimaradtak, vagy ilyesmi, de nagyon jót tett ennek a sorozatnak, hogy ebből nem.
Akiket pedig még megkedveltetett velem az Mustang és Riza volt. Egyikük sem volt nagy kedvencem az FMA-ban, itt viszont mind a ketten azok lettek.
Igazából nem csak a történet választja el egymástól a két FMA-t, hanem a hangulat, korosztály és a műfaj is. A 2003-as többnyire egy seinen, míg a Brotherhood egyértelműen shounen. Mély mondanivalója van, meg intelligens és kidolgozott világa, de ettől függetlenül egy shounen. Rengeteg akció van, sőt, a finálé az önmagában az utolsó 17 (!!) rész. Nem láttam végig a Naruto Shippuudent, de gyanítom, hogy még annak a fináléja SEM 17 rész, pedig a Naruto hajlamos túlnyújtani a csatákat.
A finálé… iszonyúan jól indult, és borzalmasan mozgalmas volt majdnem végig. Azonban a 60-62.rész olyan szinten nem tetszett, hogy majdnem lepontoztam miatta. Szerencsére az utolsó két rész viszont zseniális lett. A lezárása egyértelműen jobb az FMA-énál, bár arról nem jogos véleményt mondani. Nem ma láttam az FMA végét. Elsőre nem tetszett, de így, hogy sokat gondolkodtam róla, az is tetszeni kezd. Majd elválik, ha újranézem azt is.
Azonban már csak azért sem értem a MAL top 1-et, mert rengeteg hibája van az animének. A legnagyobb talán a főgonosz. Epizódértékelésben már leírtam, hogy mi volt a bajom a Fatherrel, meg lehet nézni, nem ismétlem magamat.
De nem csak ő. A homonkuluszok közül egyedül Kevély volt az, aki jó karakter volt (meg Kapzsi, de ő nem volt negatív szereplő, így nem ér).
Ebből a szempontból iszonyúan alulmúlta a 2003-as testvérét. Ott Buja kapott motivációt, hátteret, míg itt egy karakter volt, akit egy szóval tudtam jellemezni: buja. Tehát a teljes karaktere benne van a nevében.
Az tetszett a homonkuluszokkal itt, hogy kiderült, hogy spoiler
De a legrosszabb Rest volt. A falra másztam tőle. Nagyon örülök, hogy a 2003-asban nem EZ a karakter volt Rest, mert égnek állt tőle minden szőrszálam, és nem mert ijesztő volt, hanem mert idegesítő.
A végére meg becsúszott pár logikai baki is, de ez elhanyagolható.
Az openingek terén egyértelműen jobb a helyzet a 2003-ashoz képest (ott egyedül a Melissa fogott meg – op 1). Itt kaptunk egy Golden Time Lovert (op 3), de ami fontosabb, egy Againt és egy Peroidot (op 1 és op 4), amik önmagukban a legjobb anime openingek között vannak.
Az endingektől már ennyire nem voltam elájulva (a 2003-asban az ed 2 az, ami magasan a többi fölött jár. Arra tessék rákeresni!)
Tehát összességében az FMAB egy nagyon jó anime. Okos, fordulatos, intelligens (ami szinonímája az okosnak, így volt értelme ideírnom) és nagyon jól összerakott fantasy történet, egy nagyon jó véggel, és nem túl erős antagonistagárdával.
Hosszabb, pörgősebb, akciódúsabb és könnyebben emészthető, mint a 2003-as társa. Míg az inkább a karakterekkel foglalkozott, ez inkább a történettel.
Hozzám az FMA közelebb áll, mint az FMAB, de mind a két anime mestermű. Mindenképpen nézzetek rá. Kicsit overrated, és nagyon nem „tökéletes", mint ahogyan sokan mondják. De azért ne legyünk elcsüggedve, mert csak ennyire jó animék is ritkán születnek.

Nympha17 

Örülök, hogy végre sort kerítettem erre az animera.
Annak idején nekem teljesen kimaradt, nem ismertem a történetet, nem értettem miért van akkora rajongótábora. De most már tudom :D A történet baromi jó, érdekes, izgalmas, az alkímia pedig mindig is érdekelt, tehát remekül tudtam szórakozni rajta. A karakterek is a helyükön voltak, a szívemhez különösen Mustang, Ling Yao és Alphonse került közel. Negatívuma volt számomra, hogy néhányszor a humort soknak éreztem, illetve Ed és Winry viselkedését, akik annyira a tipikus shounen szereplők, hogy az már példaértékű.
Tényleg örülök, hogy bepótoltam, és kicsit sajnálom, hogy nem hamarabb kerítettem rá sort, mert akkor biztos kedvenc lett volna.

EeNii 

Ha létezik zseniális anime, akkor szerintem ez az. A történet számomra fantasztikusan volt felépítve, a különböző szálak, és karakterek megfűszerezték az egészet, és amióta csak megnéztem az a cél lebeg a szemeim előtt, hogy legalább ilyen minőségű történetet alkossak majd egyszer én is.

1 hozzászólás
Sárkánybaby

Nem lenne fair ezt az animét a 2003-as kistestvérkéhez hasonlítani, nagyon sokban különbözik a kettő, és most nem csak a történetről és végkifejletről beszélek.
Nem, ezt az animét a mangához kell hasonlítani, vagy önállóan kell tekinteni, kinek mi esik kedvére.
Nekem a manga az alap, és amellett…

Az anime kapkod. Ami működik papíron, az nem feltétlenül működik animálva. Nagyon sok nagyon jó poén kimaradt a haladás jegyében, az anime sokszor érződik emiatt száraznak. Emellett nagyon furcsa a tempója is, megkérdőjelezhető döntésekkel (Youswell miért maradt ki, kellett-e az első rész oda, miért kellett a fiúk múltját expozícióként tálalni rögtön a második részben, stb). A manga sokszor eljátszotta az olvasóval, hogy egy-egy rész végére történt valami megrázó, valami drámai, valami meghökkentő, egyenesen cliffhanger, hogy a következő részben kiderüljön: csak porhintés volt az egész, vagy éppen tálalja, hogy hőseink hogyan menekülnek meg. Ilyen téren az anime nagyon nem jeleskedik, a feszültségek furcsa helyeken vannak, a visszaemlékezések olykor furcsa időben jönnek.
Olyan érzésem volt, mintha a rendezés az utolsó kb 15 részre szedte volna össze magát, de az már késő volt.
Minden, ami a történet érdeme, az a mangából fakad, az anime semmi pluszt nem ad hozzá.

Külcsínre nagyon bejött, hogy a karakter design sokkal jobban ragaszkodik a mangához, mint az elődje, hogy Al a színeiben olyan, mint Ed (vagyis mint amilyennek lennie kell), hogy a háttérben álló névtelen katonák is különböznek egymástól, és hogy az esetek túlnyomó részében a design és az animáció szép volt.
Ezzel szemben a hátterek részről részre egyre rosszabbak. Önmagukban talán elmennének, de mindent összevetve botrányosak.
Amikor 2009-ben kijött az első rész, ránéztem, és szomorúan konstatáltam, hogy a seiyuuk jelentős hányadát is lecserélték. Így utólag érthetőnek tartom, és mindenki hozta az elvárt szintet, de azért lenne itt egy aprócska bökkenő: bár szerettem Kugimiya Rie munkáját, a sorozat legvégén spoiler. A zenei aláfestések hullámzóak, az én verziómban például néha túl hangosnak érződött a zene, ami kissé elnyomta a színészek hangját. A zenék maguk is vegyesek: sokszor jól passzolt a katonai vonal, a fő téma, de néha átestek a ló túloldalára, és az egyébként is elnyújtott lezárásra még dobtak egy melodrámában csöpögő dalt is. Az összesen 10 openingől és endingből jobb esetben is csak négyet tudnék kiemelni, a képi anyag bár sokszor volt szép, lehet, hogy nem nagyon mutogatnám olyannak, aki nem kíván a spoilerekből.

Olyan érzésem volt, hogy ezt az animét azoknak készítették, akik olvasták a mangát, így én is csak azt tudom mondani: olvassátok a mangát!

subkleez

Adott a szituáció: megkérdik, hogy miért nézek kínai meséket, mert hát ugye rajzolt = gyerekeknek való. Mostantól ezen személyeknek, már-már Shun Gokut üvöltést megszégyenítően fogom bele jutsuzni ezt a mesterművet a homlokuk pontos közepébe. Nagyon szívesen!
Visszatérve normális sztyeppékre, ez a sorozat az, ami 64 rész alatt majdnem mindennel foglalkozott, eredményesen, a léti értelem és az ember fogalmáról kezdve addig a társadalmunkat megszégyenítő, sőt társadalmunkat megrontó téves, valószínűleg a majmokig visszavezethető meggyalázó gondolkodás, amely szerint a tej ivása egyenes arányban van a személy magasságával. Emelet az érzelmi töltetet titán-adaggal nyomja a nézőbe. Én kétszer potyogtattam könnyeim, az 54. és a 63. részben, aki látta őket nyilván tudja miért, aki nem, annak nem akarom lespoilerezni, hadd szenvedjen ő is. Komor és depressziós hangulata ellenére egy baromi vicces sorozatnak tartom, és ékes példája hogyan lehet a kettőt eredményesen keverni. Többet nem is akarok belemagyarázni, elég pár epizódot megnézni és érthető.
És most jön a sorozat szerintem egyik legjobb eleme: a karakterek. Mert bár behatárolhatóak nagyvonalúan a tipikus shonen kategóriákba (a hatalmas céllal rendelkező főhős, a rivális-barát, aki egyszerre gátolja és segíti a főkaraktert, a szarkasztikus negatív karakter), mégis példátlanul térnek el ezektől a kliséktől. Párat ki is fejtenék:
1. Edward Elric
Shonen főhősök terében a karaktere hatalmas újítás (itt is ugyanaz a mese, aki látta a sorozat érti miért, aki nem érteni fogja). Ami nagyon tetszett a karakterébe, hogy meg volt magyarázni miért nem öl embert, nem csak azért, mert ő a jófiú. spoiler A visszatérő poénjai 87. alkalommal is viccesek voltak számomra. És nyilván karakter-fejlődésileg ő vitte a főnyereményt.

2. Envy/Irigy (Nekem valamiért kényelmesebb Envy-nek hívni, pedig magyarszinkronnal néztem magát az animét, ezért a következőkben így fogom hívni.)
Nem titkoltan ő a kedvenc karakterem. Ő az anime másik nagyobb humorforrása és ez bár az animéknél elég megszokott, mégis élvezhetően keverték a néhol már kínos szadizmusával. A konfliktusai számomra még izgalmasabbak, mint Edwardé, főleg, hogy eléggé hasonlítanak. Seder Gábor hangja remek választás volt hozzá. Róla mást csak nagyon spoileresen tudnék mondani és ezt nagyon nem akarnám lespoilerezni. Egyébként én is rá kellett keressek, hogy milyen nemű.

3. A női karakterek
Róluk szeretnék még beszélni, kicsit általánosabban. Van az a köztudott sztereotípia, hogy az animék női karakterei leginkább mellkastájékon vannak kidolgozva, de ez az FMA ezt leköpi, megrugdossa majd elássa a többi halott klisé mellé. Látszik, hogy egy női mangaka alkotása a manga, de ami leginkább tetszik, hogy nem Netflixesen „akkor is az arcodba toljuk”, hanem szépen meghagyja, hogy a néző vegye észre. Itt leginkább Hawkeyet, Izumit és Buját/Lustot emelném ki spoiler, akiknél a leginkább érezhető, hogy nem haszontalanok és nem is nőknek álcázott férfiak.

A dramaturgia iszonyat feszes, 2-3 filler részt találtam összesen, ami rekord 64 rész alatt. Tetszett, hogy nagyon ritkán használtak cliffhangert, mégis addiktívvá tudott tenni az anime. Viszont dramaturgia terén nekem a legjobban a 9. és 19. részek közötti krimi-száll és a homonkuluszok és a hadsereg macska-egér játék tetszett. Mindkettő működött, még úgy is, hogy a gyilkosságnál láttuk a tényleges gyilkost, és a macska-egér játéknál, amikor azt hitted, hogy az egyik oldal erősebb lett a másiknál, kiderült, hogy mégsem. A harcjelenetek animáció és feszültség szinten is kiemelkedőek. spoiler
Az animációról meg nem mondanám, hogy 12 éves. Tényleg látszik, hogy nem filléreket öltek bele. A karakterek dizájnja szép, viszont nem agyon csicsázott, mint a BNHA-jé (a lila szemektől eltekintve azt hiszem nem is volt semmi természetfeletti).
A világépítés csillagos 10-esre vizsgázott. Magát az alkímiát emelném ki, mivel látványos és a szabályai kidolgozottak. Emellett az egyenlőség elvét. A nem csak a világ alkalmazkodik hozzá, hanem a dramaturgia spoiler, és a karakterek maguk is. Le a kalappal.
És legvégül a zene. A soundtrackekek passzolnak a jelenetekhez, párat újrahallgatva tudom melyik jelenetben volt. Az openingek közül az ötödik a kedvencem, de azonkívül mindegyik jó volt. Az endingekkel nem vagyok ennyire barát, csak az első és a negyedik volt emlékezetes. Ilyen jó magyar szinkront életemben nem hallottam, a karakterek hangját szerintem nagyon eltalálták.
Ezt a sorozatot animések és nem animéseknek is ugyanúgy tudom ajánlani, majdnem minden szinten felül emelkedik a tipikus shoneneken.

Abnaxus

Epic, minden értelemben. Hangulatos zenék, különösen az openingek, szerethető, kidolgozott karakterek, igényes, szép rajz, és hatalmas történet! Még a magyar szinkront is jónak tartom, ami nem sűrűn fordul elő animék közt. Ha rosszat mondhatok róla, az az, hogy hamar vége lett. Bár, ez lehet, hogy nem is baj, ugyanis a történet kerek, egész. Időről időre újra előveszem, nem bírom megállni!


Népszerű idézetek

Eirian 

A fájdalom nélkül járó tanulság értelmetlen… Mert az emberek nem nyerhetnek semmit anélkül, hogy fel ne áldoznának valamit. De ha elviseli, és legyőzi azt a fájdalmat, egy erős és legyőzhetetlen szívre tehet szert… Igen, egy acélszívre.

Andro 

Hohenheim: Szörnyű vagy!
Ed: Fogd be, és menjünk!

50. epizód

Dia9117

Colonel Mustang [to Envy]: I don't have time to entertain your vulgar hobbies.

subkleez

Bradley: Vajon mi lehet az oka annak, hogy a hátsó ajtón át kell bemenjek a saját váramba.

1. évad 56. rész – A Führer Elnök visszatér
subkleez

Ling: Ugye nincs lábgombád?
Ed: *előretartja a fémlábád* AZ SZERINTED LEHETSÉGES, FAFEJ!

1. évad 25. rész – A sötétség kapuja
Dia9117

Al [shrikes after his head has been taken out from an automail]: M-my hair!
[Looks into a mirror]
I look ridiculous.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján