Akatsuki no Yona (2014–2015) 89% 52★

Remek anime remek karakterekkel. Egyet sajnálok. Hogy vége lett, mielőtt ténylegesen elkezdődött volna az igazi történet. Remélem, egyszer lesz második évad.

1. évad
Jó, hogy 24 rész van, és örülök, hogy bár mindenki oda van a főszereplőért még sincsen hárem anime feeling. Mindenkit van idő megismerni, és a hercegnőből is lassan lesz az az elszánt harcos, akit az elején látunk. És lassan növi ki az idegesítő vonásait is.Ráadásul senki nem fekete vagy fehér. A történet elég lassan indult be, és néha az volt az érzésem, hogy túlságosan lassan halad, de a végére csak meglettek mind a négyen. Szerintem az igazi történet innen fog kezdődni. Különösen kíváncsi vagyok, hogy Soo-Won mit fog tenni, mert az alapján, amit eddig láttam ő a legalkalmasabb a király szerepre. Remélem ha lesz következő évad, akkor több idő jut az ő tevékenységére.

Vannak animék, amiket annyira szeretek a történet, a kalandok, a szereplők miatt, hogy simán végignézem többször is. Yona és bajtársai kalandjai is egy ilyen sorozat.
Olyan, amit elkezdek nézni, és azt veszem észre, hogy hoppá, mindjárt hajnali három óra és nekem reggel kelnem kell, abba kellene hagyni a nézést, és nem kattintani a következő epizódra.
Szeretem benne, hogy mindenki más személyiség, más az erőssége és a gyengesége, de mindannyiukban vannak szerethető jellemvonások. Csak Hak miatt is megéri megnézni a részeket, de a többi szereplő se tesze-tosza szerencsétlen. Még Yona sem, ami ritka.
Nagyon nem így emlékeztem a végére, úgyhogy megyek, megnézem az OVA-t, hátha elmúlik a hiányérzetem.

Vicces és aranyos volt, de pont akkor lett vége, amikor végre kezdett volna elindulni a történet…
A grafikája nagyon szép, a karakterek érdekesek és van karakterfejlődés, ami egy nagy plusz pont.
Mivel érdekelne, hogy mi is fog történni még Yona kis csapatával, így azt hiszem elkezdem olvasni a mangát…

Jól megszokott hárem műfaj. De ezeket szeretem aminek van története is, nem csak a kaparintsuk meg a csajt sztorija van. Olyan kis befejezetlen nekem, remélem van folytatása is.

Hogy őszinte legyek, ez a sorozat kiköpött Arslan Senki annyi különbséggel, hogy itt többet sír a főszereplő és sokkal ingadozóbb és idegesítőbb a személyisége. Ó, és itt ki van mondva hogy a csapata kvázi hárem.
De egyébként nagyon tetszett, nem volt olyan karakter, akit ne bírtam volna (Yonából néha elegem volt de teljesen tűrhető szinten). A képi világ csodaszép volt és a zenéjét is imádtam, de nekem kicsit lassú vokt az ütemezése, az, hogy spoiler eléggé kiborított, mivel az OP úgy beharangozta, miközben szegény Yun épphogy csak egy árnyékként tűnt fel benne.
A kedvencem egyértelműen Soo-Won. Húha. Elképesztő, nem csak gyönyörű a karakter-designe, de egy rendesen megírt szereplőről beszélünk! Vannak mélységei, nincs elkönyvelve fekete-fehéren se jónak, se rossznak, nincs eltúlozva, és még eszes is… komolyan, imádom.