Fushigi Yuugi (Fushigi Yuugi 1.) (1995–1996) 78% 15★

Akárhogy is nézzük, fantasztikus volt az anime. Tele volt izgalommal, humorral, drámával, romantikával. Miakanak a társaival együtt küzdenie kellett Konan biztonságáért, emellett Yui-t is meg kellett védenie. És ehhez Suzaku segítségére volt szükségük.
Az anime és a felépítése nagyon lenyűgöző volt. Nem voltak felesleges szálak, illetve nem húzták el a részeket sem. A történet szépen lassan haladt a saját medrében. A karakterekkel épp ugyanez volt. Szépen fel volt építve a jellemük és a háttér történetük. A Miaka által vezetett mondhatni csapatból mindenkit szerettem. Nem volt olyan karakter, aki egy kicsit is rontott volna a hangulaton. Azonban a Yui által vezetett Seiryn osztagról már nem ez a véleményem. Főleg nem Nakagoról és Yuiról. Nekem az előbbi túlságosan is nagyra törő volt, míg Yui egy ostoba liba (már bocsánat) szerepében tündöklött. Mindig az kellett neki, ami Miakanak és nem nyugodott bele abba, hogy a legjobb barátnője boldog. Sőt, inkább hitt az álnok Nakagonak…No comment, arra a lányra. Legalább az utolsó 2-3 epizódnál valamennyire enyhített az ellenszenvemen, de még mindig fenntartásaim vannak vele kapcsolatban.
Az anime grafikája ahhoz képest, hogy 90-es évekbeli, nagyon szép, valamint az Openingje is fülbemászó. Az Endingje annyira nem tetszett, de végig hallgatható volt. :)
Egy szó, mint száz, kedvenc lett. Szerintem gyakran újra fogom nézni, hiszen teljesen lebilincselő. Igaz, hogy Tetsuya szavaival éljek, néha olyan volt, mint egy szappanopera. :D

Nem először látom ezt az animét, de még így is, újra és újra, ugyanazt az élményt nyújtja, mint legelőször, amikor néztem. Szép, izgalmas, humoros, megható.
Bár régi anime a grafikájára sem lehet panaszkodni szerintem. Az openingjét és az endingjét is eltalálták és a háttérzenék is illenek az animéhez. Ráadásul szépen be van vezetve az egész történet, nem úgy, mint mostanság az új „átkerülök egy másik világba” animék többsége, ahol szinte egyből a közepébe vágnak a dolgoknak, és már az első részben megismertetik az összes szereplőt, én meg csak pislogok, mint hal a szatyorba, hogy akkor most mégis mi történt meg ki kicsoda?
Minden megvan benne, ami egy jó sztorihoz kell. Jól kidolgozott történet, szerethető karakterek, izgalmas harcok, humor, szerelem és dráma. Nincs benne felesleges időhúzás vagy unalmas rész. Mindig történik benne valami, ami miatt aggódhatunk a szereplőkért, legtöbbször persze Miaka butaságának köszönhetően, de neki pont ez a feladata. Bajba kerülni, megtalálni a Suzaku seishiket, szerelembe esni, barátokra és ellenségekre lelni, bízni és hinni azokban, akiket szeret, győzedelmeskedni a gonosz felett és elhozni a békét.
Természetesen nem állítom, hogy teljesen hibátlan a sorozat, néha nem figyeltek a részletekre a készítők, néha szappanopera szerű, néha már túl sok Miaka ügyefogyottsága, és a Tamahomeval való szenvedése, mégis valahogy így teljes az egész. Végig lekötötte a figyelmem, hatott rám. Együtt nevettem és sírtam a szereplőkkel. Volt időm megszeretni a karaktereket, izgulni és könnyeket hullatni értük.
Nekem már csak ezért is abszolút örök kedvenc ez az anime.

Tinédzserkorom egyik nagy kedvence.
Ma már csak a fejemet fogom, különösen Miaka fa— hülyeségein, amikkel saját maga idézi elő a kisebb és olykor súlyosabb problémákat.
Míg a sorozat első fele sírva röhögős, addig a második átfordul kemény drámába. (Chiriko utolsó jelenetét soha nem bírtam újranézni…)
Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, olyanoknak is, akik amúgy „kinőttek” már a rajzfilmekből, vagy „nem szeretik” ezt a stílust.
Az OAV-kat meg egyéb folytatásokat pedig nagy kár volt erőltetni. :/

Fiatalkoromban nagyon szerettem ezt az animét, most is azt mondom, hogy még a főszereplők gyakori hülyeségeit leszámítva is tök jó. Egy elég komoly dolog üti el a 9-10 pontos álomhatártól: spoiler, ami az első 20-30 rész cselekményei után nagyon rosszul esik, és nem a megfelelő értelemben. Ennek ellenére egy jó darab még ma is.