Shingeki no Kyojin (Attack on Titan 2.) (2017–2017) 49

Attack on Titan Season 2 · 進撃の巨人 Season 2
25' · japán · akció, dráma, fantasy, sorozat, horror, anime 18
1 évad · 12 rész

A második évad ott veszi fel az események fonalát, ahol az első letette… a nőstény óriást legyőzték, és az emberiség talán tett egy lépést a titánok elleni harcban. A siker azonban rövid életű.
Úgy fest, a Rózsa fal elesett, és délről óriások közelítenek a Sina fal felé… senki nem tudja,… [tovább]

Japán

Képek 23

Szereposztás

Inoue MarinaArmin Arlelt (hang)
Kaji YuukiEren Jaeger (hang)
Ishikawa YuiMikasa Ackerman (hang)
Yu ShimamuraAnnie Leonhart (hang)
Saki FujitaYmir (hang)
Koyasu TakehitoBeast Titan (hang)
Tomohisa HashizumeBertholdt Hoover (hang)
Kamiya HiroshiLevi Ackerman (hang)
Hiro ShimonoConny Springer (hang)
Ono DaisukeErwin Smith (hang)

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 24

Várólistára tette 18


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Természetesen beleköthetnék. Ha akarnék, de az igazság, hogy nem akarok. Mert az első évadot imádtam, a mangát nagyon szeretem, és tűkön ülve vártam, hogy kijöjjön ez az évad is.
Az animációt nagyjából részenként méltattam, de nem tudok leszállni róla, mert egyszerűen gyönyörű. A tájak lélegzetelállítóak, a szemek kidolgozottak, a karakterek arca, mozgása is szép. Ez kiegészül a zenével, ami hol felemelő, és szomorkás (Call of Silence), hol pörgős, lendületes, és erőteljes (Barricades). Az opening egy-két jelenet kivételével mondjuk nem volt túl kiemelkedő, az endingnek meg a koncepciója tetszett, de nem ide kellett volna rakni, és nem ezzel a zenével.
A cselekmény végig pörgött, ez mondjuk nem lepett meg, de mivel tizenkét rész eszméletlen kevés, ezért nem sok dolog derült ki belőle. A karakterek változatlanul nagyon jók, imádtam Armin manipulációit (olyankor kedvelem leginkább, amikor kitör belőle a manipulátor énje), Mikasa egy kicsit túlságosan Eren körül ugrált, de Eren meglepően kevésszer volt túlpörgött, néha egészen értelmesnek éreztem. A felnőtt karakterek, Erwin, Levi, Hanji még mindig nagyokat alakítanak, akkor is, ha kicsit háttérbe szorultak. Az évadban egyébként rengeteget foglalkoztak Ymirrel, illetve hozzá kapcsolódóan gyakran előkerült Christa is, és abszolút jót tett nekik, bár mangát nem olvasóknak szerintem kicsit zavaros lehetett.
A sorozat még mindig tud shounen-hez képest fájdalmasan realista lenni, én még nem láttam animét, ahol a sírás ilyen szinten nem szép (Eren kiborulása az utolsó részben, hasonlóan Levi korábbi, OVÁ-s gyászához nagyon messze áll az egy könnyes, csendes sírástól, tényleg úgy zokog, hogy át lehet érezni, mit él meg), a halálok megrázóak, ledöbbentőek, néha pedig annyira hirtelenek, hogy képtelenség velük bármit kezdeni (mikor a lóról leharaptak egy embert, én nem tudtam eldönteni, hogy erre mi a helyes reakció, olyan kegyetlenül abszurd volt), és nincsenek szép, megkönnyezhető haláljelenetek. Egyszerűen megragad, sokkol, és a képernyő előtt tart akkor is, mikor igazán nincs már kedved nézni.
Nekem ez az évad is kedvencek közé került. Leginkább a hosszát tudnám szidni, néhány dolgot túl hamar hoztak be, ami iszonyúan bosszantó, de annyira a hatása alatt vagyok még, hogy nem akarok belekötni. Továbbra is remek animének tartom.

Ashtray_Heart

Hiába ordított felém mindenhonnan hogy ez milyen jó, évekig nem tudtam magam rávenni, hogy megnézzem. Teljesen felhőtlen sosem volt a kapcsolatom az animékkel, mert vannak azok a stílusjegyei amiktől a falat kaparom—shouneneknél például az, hogy szinkronszínész torka szakadtából ordítozik akkor is amikor nem kéne, és minden jelenetet meg kimondott sort képesek agyondramatizáltan megjeleníteni (azt is hogy "Vettem kenyeret.") nem beszélve az őrjítően hosszúra nyúló harcjelenekről, amiket két percenként megszakít egy-egy visszaemlékezés, hogy aztán tegyünk egy kört, és megnézzük az összes jelenlévő karakter reakcióját. Hiába szeretem a Narutót meg a One Piece-t is, egyiket se néztem végig, holott nagyon fantáziadúsak, tele érdekes szereplőkkel.

Na most az SNK is shounen, nehezen is akartam nekiállni— pedig jól tettem. Az első pár részen át kellett rágnom magam ahhoz, hogy igazán elkezdjen tetszeni, de utána hamar ledaráltam az egészet. Maga az alapkoncenciója annyira nem tűnik érdekesnek, sem rettenetesen eredetinek, de itt is részleteiben rejlik az ördög. Jól csinálja a mangaka, mert folyamatos misztérium övezi a világát. Honnan jöttek az óriások? Miként fejlődtek ki? Milyen óriások vannak? Hogy lehet ellenük harcolni, legyőzni őket? stb. Nagyon lassan vannak csepegtetve a válaszok (érzéseim szerint a 2. évadban már kissé átesve a ló másik oldalára), így fenntartva az érdeklődést.

Van egy jó szereplőgárda is, akikből az ember kedvére csemegézhet (haha, titános vicc). A főszereplő Eren személyiségre mintha Narutó és Sasuke szerelemgyereke lenne, úgyhogy messze nem mondanám hogy a szívem csücske, de szerencsére itt van Armin, aki egy gondolattal mindig a többiek előtt jár; Jean, aki valahogy mindig kimondja az én gondolataimat @Ms_Mississippi igazad volt hogy kedvelni fogom:D; Erwin Kapitány, akinek először nagyon nem sejtettem a gondolatait, de valamiért tudtam, hogy tisztelnem kell; a lelkes tudós Hanji, aki szerencsére mindig előbb gondolkozik, utána cselekszik; és Levi, akinek…hát, van egy stílusa. Minden téren. Öltözködésben, modorban, teafogyasztást illetően és harcban egyaránt—eyegasm nézni ahogy harcol úgyhogy sajnáltam h az egész 2. évadot sérülten töltötte.

Ha már eyegasm, nagyon szép az anime rajzolása, részletes, sosem elnagyolt, kellően karakteres (bár ebben nyilván a One Piece verhetetlen), működnek a csatajelenetek is. Az anime zenéje párját ritkítja. Japánosként tetszett az is, hogy a nyelvi udvariassági szintekkel játszottak a szereplők. Levinek pl heichouként kijár a desu-masu stílus, de amikor valakinek (mondjuk Mikasának) elege volt az utasításaiból volt hogy közvetlen stílusra váltva vágta a fejéhez a dolgokat. Viszont ami egy szempontból az anime előnye (pörgős), más szempontból hátránya. Nem hittem hogy ezt fogom mondani, de kellenének a filler részek. Főleg a 2. évadnál éreztem ezt, hogy ez túl sok.

3 hozzászólás
Ms_Mississippi

Wow. Ez egyszerűen zseniális volt. Sosem voltam nagy animés, ez az első anime amit végig néztem, egyszerűen rabul ejtett. Egyszerűen zseniális.
Az alapszituáció elég agyament, mégis valahogy ősi félelmekre épít. Az emberevő óriás nem olyan agyonhasznált, mint a zombi vagy a vámpír, de egy ugyanolyan régi történet, és még rettenetesen ijesztő is kb kaiji és a zombi keverékei grrr.

A világ jól ki van dolgozva, nagyon érdekes, és mindig szolgál valami kis meglepetéssel. A történet fantasztikus, az első pár rész után olyan szinte bepörög, hogy csak kapkodtam a fejem. Szinte minden epizód egy cliffhangerrel zárul. És nem idegesítő és nem erőltetett, mindig logikusan jön az egyik dolog a másikből csak wow. Úgy lenyűgöző a sorozat, hogy közben van szíve SINZO SOSÁGEJO!, és közben nem akar hatásvadász lenni, a fontosnak tűnő rejtélyeket szinte nevetségesen egyszerűen válaszolják meg, pl: a kolosszális titán és a páncélos titán dolog feloldásán én nevettem kínomban.
Ehhez még kapcsolódik egy nagyon szép szimbolika rendszer (aaajjj csak az utolsó epizódról tudnék több oldalt írni), és szerethető szereplők. Nekem Jean meg Erwin lett a két nagy kedvencem. Jean az egyik legemberibb figura akit képernyőn láttam @Ashtray_Heart
szerintem kedvelni fogod. Erwin pedig, hát istenem, imádom a karakter paradoxonját, sikeres hadvezér, már már a tökéletes katona, de közben az ÖNÁLLÓ gondolkozás fontosságát hirdeti. Az önálló gondolkozás nagyon fontos dolog :|. Nagyon, nagyon fontos.

Tehát ajánlom igazából mindenkinek, animés és nem animés embereknek egyaránt. Engem a rajzolás sem zavart, egyszerűen gyönyörű (nem csoda, hogy 4 év kellett a 2. évad elkészüléséhez). Az a németes, kicsit középkori világ, a modernebb fegyverek, meg ahogy lovagolnak. A lovas és a gőzgéppel repkedős jeleneteket órákig tudnám nézni xd.

6 hozzászólás
Berserker

Volt benne pár unalmas rész, az évadzáró után pedig nem is várom már annyira a harmadik évadot, nem tartja fenn már úgy az érdeklődésem, mint ezelőtt.

flamepetals

Nekem nagyon tetszett a második évad is, számomra az egyetlen hibája talán az volt, hogy nem lehet mindig 100 fokon égni. És itt tényleg nem volt egy felesleges rész sem, folyamatosan haladtunk a cselekménnyel, és mindig volt egy-egy olyan jelenet, ami miatt megérte megnézni az adott részt, viszont ez 12 részen keresztül elég intenzív. Nem tudom mennyire jön át, amit mondok, de nem tudom jobban elmagyarázni.
A grafika, ha lehet még jobb volt az előző évadhoz képest, és itt még jobban beleláttunk a háború borzalmaiba, és abba, hogy mit tesz az emberrel a kétségbeesés, a reménytelenség, a tehetetlenség és a halállal való szembenézés, ami egyik esetben sem volt szép vagy hősies. Miközben szinte minden részben folyt a harc, a végére ugyanannyira tudatlanok vagyunk, mint az elején voltunk, és bár ezt tudtam, mert olvastam a mangát kb a tavalyi részekig, akkor is egy kicsit kétségbeejtő. Valahogy sikerült megcsinálni, hogy 12 részen keresztül fenntartsa a feszültséget, ami nem kis dolog, és ezért szerintem ez az a történet, ahol érdemes az animét nézni, főleg ha végig megcsinálják, mert itt mégjobban átjönnek az akciójelenetek és érzések, mint a mangában.
Egy szóval imádtam, és szerencsére jövőre jön is a következő évad, ami remélem már több résszel fog operálni.

Leah 

-1 csillag a hosszúságra. 12 rész ! Miért?

Elég jól sűrítik.
Vicces hogy sokáig pont annál a jelenetnél pihentettem a mangát aminél a 3 szereplő pihent-pihegett az utolsó részben :D

Zakuro 

Jobb volt, mint az első évad. Más szereplők kerültek középpontba, és mivel rövidebb, sokkal jobban pörögnek az események, nem tökölnek annyit.
Viszont igazi lélekgyilkos spoiler
A végén a csavart már sejtettem spoiler
Levente alig szerepelt, Hange fejlődésének viszont örültem. Nekem néha már sok volt az előző évadban, itt sokkal szimpatikusabb.
Erenék nem sokat voltak jelen, de úgy érzem, Eren is fejlődőképes. Amikor szerepelt, sokkal kevesebbet üvöltött. Nagyon helyes, kisfiam ;))
Ymirrel egyenlőre nem tudok mit kezdeni, úgyhogy most figyelmen kívül hagyom.
Mikasa néha teljesen becsavarodott spoiler
Nem tudom, mikor lesz folytatás, de ez megvett kilóra. Ismét. És remélem, ez így lesz az elkövetkezőkben is :3


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Levi: Hanji! Négyszemű! Komolyan annyira unalmas az összes hobbid, hogy abnormálisan szórakoztat, ha kavicsokkal játszol?

Valentine_Wiggin 

Armin: Ez egy pap a falak vallásából?
Hanji: Igen, Nick és én legjobb haverok vagyunk. Ne is foglalkozzatok vele.

1 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Ymir (Sashának): Komolyan egész életedben azzal fogsz foglalkozni, hogy mások mit gondolnak, és olyasvalakinek próbálsz tűnni, aki nem vagy? Ez egy nagy szar. Jó vagy így, szóval használd a saját szavaidat.

Valentine_Wiggin 

Sasha: Fuss tovább ezen az úton! Fuss, ameddig a lábad bírja, és ígérem, a végén vár majd valaki, aki segít. Nem biztos, hogy azonnal megtalálod… de ha egyre mész, ott lesz, hidd el!

Valentine_Wiggin 

Ymir: Eddig is tudtam rólad Connie, hogy hülye vagy, de ez egy egészen új szint.

Valentine_Wiggin 

Ymir: Én is így éreztem. Hogy bár meg se születtem volna. Gyűlölt a világ, csak azért, mert létezem. Én… hogy boldogságot hozzak megszámlálhatatlan embernek, feladtam a saját életem. De azóta… szívből vágytam valamire. Ha kapok egy második esélyt az életben… ezúttal… magamért fogok élni!

Valentine_Wiggin 

Levi (Nicknek): Mit gondolt, mit fog látni? Mindig ez van, ha egy fal elesik. *Nick elindul* Hé! Mit gondol, hová megy? Nézze meg jól azoknak az embereknek az arcát, akik elveszítettek mindent! Ezeket az embereket maguk cserben hagyták. Ha a maga egyháza folytatja ezt, akkor a titánok tömegével áramlanak majd be a falakon. Mind az ő bűzlő szájukban végezzük majd, és a létező legnyomorultabb halálokat haljuk. Az egész emberiséget egyként zabálják meg.

Zakuro 

– Mi emberek…mindig is málhás állatok voltunk. Nyilván mindenki éli a saját életét, de amikor már ilyen kevés helyünk van, muszáj alkalmazkodnunk.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján