Shingeki no Kyojin Season 3 (Attack on Titan - anime 3/1.) (2018–2018) 88% 110★

Már nagyon késő van, nem tudom, milyen értékelés lesz ebből. Írom az első benyomást. Ez az évad jóval unalmasabb és vontatottabb volt az előző kettőnél. Hiányoztak az „epic fight”-ok, helyette kaptunk jó adag lelkizést és én soknak éreztem a múlt bemutatását is. Oké, fontos, nélkülözhetetlen dolgokra derült fény, de nagyon elhúzták, és ez a történet rovására ment. Aminek örültem, hogy Mikasa szókincse bővült. Eren sajnos ugyanolyan idegesítő rinyagép, mint korábban, rém bosszantó. Sose kedveltem, de úgy tűnik, nem előnyére változik. Sasha szépen kiosztja :) Hiába van meg az ereje, én még mindig őt tartom a leggyengébb láncszemnek. Armin kitűnő stratéga, Mikasa gyors, ügyes és erős harcos, Eren meg csak a hisztihez ért és ahhoz, hogy önmagát sajnáltatja. Christán lepődtem meg, hogy milyen erős és felelősségteljes, őt nagyon megkedveltem. Azonban Hanji volt a nagy kedvencem, imádom lobbanékony természetét. Nem százas, de remek parancsnok :) Akárcsak Levi. Kezd fény derülni az Ackermanok „titkára” is. Remélem, a negyedik évad már erőteljesebben fog robogni, mert ez most csak sántikált. Sok volt a politika, kevés a cselekmény. Bár kaptunk újabb karaktereket, hogy közelebb kerüljünk a kirakós végéhez, de engem Eren nyávogásánál jobban érdekelt volna Annie és Ymir sorsa. Tudom, hogy ez manga feldolgozás, de akkor is… őket érdekesebb karaktereknek érzem. Sőt igazából mindenkit. A felépített világ azonban még mindig érdekes, részletgazdag, és ezt hivatott alátámasztani az animáció minősége is. A zenét nagyon szerettem, nem csak a dalokat. Az opening és az ending mondjuk úgy „elmegy” kategória, annyira nem dobtam hátast egyiktől sem, viszont láttam már sokkal rosszabbakat is. Az ending stílusa jobban tetszett. Most egyelőre ennyit :) Már hiányzott a történet, ezért szerettem volna folytatni, és most nézném is tovább :)

Tény, hogy ez volt az első évad, ahol már komoly aggályaim voltak azzal kapcsolatban, hogy mennyire követjük a mangát, mert sokszor éreztem, hogy kihagytak részleteket, gondolatokat, amikre szükség lett volna. Viszont az a helyzet, hogy az AoT-ot szerettem, és izgalmasnak találtam, amíg a harcról, a csatákról szólt, és hatalmas kedvenc lett abban a pillanatban, ahogy túllépett ezen a szinten. Mert belassulni, mert tényleg az emberi mocsokról szólni, a politikai korrupciótól kezdve az emberi sorsok hatalomvágy miatti tönkretételén át a nyomor legaljáig mindent elővesz, és ez még csak a kezdet. Ez az irány pedig ebben az évadban indult el.
Nyilván Levi és Kenny szála a legerősebb, az ő egész múltjuk, a kapcsolatuk, a motivációik mind nagyon ütősek. Egyikük sem hős, egyikük sem makulátlan, Levi is képes kegyetlen és agresszív lenni, míg Kenny-nek is vannak szebb pillanatai. Rengeteget megtudtunk az Ackerman-ekről, amik a manga ismeretében még jobban fájnak, és tényleg, még a harcok is érzelmileg elképesztően telítettek voltak.
A második legjobb elem pedig persze, Historia. Az ő története is rendesen szíven üti az embert, de elképesztő, mennyit változik. Ő pont az, aki játszotta a mesebeli kishercegnőt, aztán rázuhant a tény, hogy milyen undorító világban él, és némileg kénytelen volt alkalmazkodni, de úgy tette ezt, hogy közben elképesztően sokat erősödött, fizikailag és lelkileg is.
Eren még mindig önző és sokszor nagyon jelentéktelen gyerek, de miután róla is tudom a fejlődésének irányát, így igazából nem tudtam nagyon bosszankodni rajta. Hanji, Armin, a többi szereplő még mindig hozzák a formájukat, a zene pedig még mindig nagyon szép. Az animáció a megszokott minőséghez képest kicsit hullámzó (úgy átlagban még mindig gyönyörű), vannak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy kicsit szebben is meg lehetett volna oldani, és mondjuk a második évad szintje mögött kicsit lemaradtunk, de miután ez sokkal hamarabb érkezett, ez némileg érthető is. Mindenesetre aminek gusztustalannak kell lennie, az gusztustalan, aminek félelmetesnek kell lennie, az félelmetes, az érzelmek átjönnek, tehát a célt elérték.
Az opening sokaknak nem tetszett, pont mert „nem elég epic”, de mint ahogy az értékelés elején mondtam, én az AoTot ott kezdtem igazán kiemelkedőnek tartani, mikor a sötétsége és az üzenete lett a lényeg, és nem az, hogy mennyire epic, nekem belefért egy ilyen múltidézős, merengősebb, lassabb opening is. Nagyon várom a folytatást.

Nem volt rossz évad, de gyengébbnek éreztem, mint az első és a másodikat. A legnagyobb bajom a túl gyors tempó volt, főleg a puccs lezavarásánál, ami szerintem megérdemelt volna még néhány részt hiszen személy szerint nagyon tetszett az a történetszál. A másik dolog, amibe még belekötnék az Eren újbóli elrablása. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy harmadszor játszák már ezt el, ahogy az is kezd unalmas lenni már, hogy Eren folyamatosan csak hisztizik és változtatja a hangulatát, mintha nem tudná eldönteni, hogy milyen személyiséget válasszon magának. De ezen a két dolgon kívül tényleg remek évad volt és szeretném megdicsérni a szinkronszínészeket, mert érzésem szerint az eddigi három évadból itt nyújtották a legnagyobb alakítást.

Ez az egyik kedvenc évadom. Nagyon élveztem újranézni, mert elképesztően izgalmas, és nagyon sok dolog derül ki benne. Valamint nem igazán emlékeztem már az eseményekre, így ismételten meg tudott lepni. Rivai (Levi) a kedvencem, épp ezért nem meglepő, hogy imádtam, hogy több szó esett róla és a gyerekkoráról is.
Ami pedig szintén nagyon jó érzés volt, hogy most nem kellett egy csomót várnom, hanem rögtön tudtam továbbpörgetni az évad második felét, mert ugyebár tudjuk, hogy van vége..

Tökéletes. Szerintem nem is kell ezt bővebben ecsetelni. Ha az előző 2 évad tetszett, ezt is imádni fogod. Nézeti magát és szinte meg kell erőszakolnod az elméd, hogy ne daráld végig egyben az egészet. Asszem tehát az Attack on Titan végérvényesen bebiztosította magának a dobogós helyet a kedvenc animéim listáján.

Ez a 12 epizód eléggé sok információval szolgált, viszont sok dolgot a következő felére hagy.
Elggé sok a lelkizés, Eren ismét eléggé idegesítő volt.
A feszültnek szánt pillanatok valahogy nem igazán jöttek át spoiler, cserébe kaptam politikai machinációkat.

Ez lett az eddigi kedvenc évadom! Szeretem a drámai harcokat, de sokkal jobban tetszett, hogy a történet inkább a háttérre fókuszált, nem pedig csak az epic csatákra. Pláne, hogy többet kaptam a kedvenc szereplőmből is, mint az első két évadban összesen.

Az opening érdekes volt; nem a megszokott erejű zene, hanem sokkal lágyabb. Szerintem illett ehhez a tizenkét részhez, arról nem is szólva, hogy amihez Hyde-nak köze van, az csak jó lehet.

Szépen halad előre a történet is, de persze még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, szóval folyt. köv.

Valamiért ez az évad sokkal nosztalgikusabb volt nekem, mint az első kettő, annak ellenére, hogy ezt már pont nem láttam. Az első öt rész mondjuk annyira nem jött be, nagyon gyorsan történtek a dolgok és rengeteg információt kaptunk, amik közül minden egy hatalmas kérdőjel volt. Viszont aztán az évad második fele rendkívül izgalmasra sikerült, és végre választ kaptunk minden kérdésre, amit az első fél felvetett. Tetszett, hogy megismerkedhettünk pl. Levi és Kenny háttértörténetével, illetve, hogy az olyan karakterek, mint Dot Pixis vagy Keith Sadies kaptak egy kis mélységet. Nem volt rossz évad, hozta az eddigi feelingjét az animének, és érződik, hogy egyre inkább belemerülünk a lore-ba.

Imádom <3

Borzalmas évad volt. Próbálták a történetet előtérbe helyezni (ami baromi unalmas), volt pár fordulat is benne, még feszültségmentesnek sem mondanám, de ez számomra akkor is harmatgyenge volt. Ez a sorozat a titánokról, a rage-ről és az epic harcokról szólt. Eddig. Jöhetne Goku vagy Ichigo vagy Gon rendet tenni.