Megszállottan (2019–2019) 77% 9★

Nem is tudom, mivel kezdjem. Az egyik gondolat, ami végig bennem volt a sorozat alatt, hogy noha megvannak a maga hibái, de nem hiába rajongok én ezért a műfajért.
Erős a páros, pedig nem teljesen csak róluk szól a történet és ahogy Shad fogalmazott, nem a tipikus szépfiú-széplány vonalat követték a készítők, hanem egyszerűbb, általánosabb karaktereket vettek elő, akik tök hétköznapi emberek. Mondhatjuk. Kang Pil Seong szinte már unalmasnak is mondható első ránézésre, aki ugyanolyan kabátokat hord és ugyanoda jár instant ramyunt enni, a kollégáin kívül pedig nem igazán kedvel senkit. Pedig az egyik legszórakoztatóbb karakter, akinek arany szíve van, csak nem mindig tudja hogy kifejezni az érzéseit, de egy idő után megteszi a maga módján. A legjobban mégis az fogott meg benne, hogy nem akart még egy szuperhős lenni, ő egy egyszerű ember, aki próbált megélni. Ennyi. Egyszerű ember, egyszerű boldogság. Nagyon örülök, hogy ezt a kemény karaktert Song Sae Byeok kapta meg, mert ő nagyon jól alakította, neki tényleg jól állnak az ilyen szerepek. Hong Seo Jeong egy tünemény szerintem, érdekes és ugye ő vonzza be magával ezt az egész misztikus hangulatot. A leghátborzongatóbb nekem Yeon Jeong Hoon aka. Oh Soo Hyeok volt, aki egy tökéletes pszichopata és úristen, minden pillanata whoa.
A történet leköt és szerintem nagyon érdekes, a hangulata is olyan tik-takos, vagy hogy is mondjam. A feléig minden epizódban van valamilyen humorfaktor, ami tényleg nagyon vicces a koreaiakhoz hűen, majd biztosan van benne egy lassúbb vonal és vannak azok a részek, ami alatt folytatódik a cselekmény. Na, ezt elég bénán fogalmaztam meg. Tik-tak.
Egy csillagot azért vonok le, mert nem érződik teljesen egy kerek sorozatnak az eleje és a vége miatt. Túl nagy hangulatilag a különbség, és nagyon hirtelen törik át.
Zene, csakhogy ki ne maradjon: https://www.youtube.com/watch…
Nagyon jó kis sorozat, van benne lélektaniság, imádnivaló szereplőkkel és egy izgalmas cselekménnyel, amit tiszta szívemből tudok ajánlani. Viszont néha nem csak gondolatban sírtam ki a lelkem is.

Noh tehát vígjáték műfajt nyugodt szívvel le lehet húzni, bár az elején még voltak vicces jelenetek a vége brutálisan kőkemény volt. Gondoltam alszok rá egyet, de még így is nehezen találom a szavakat. Maga nemében egyedi egy sorozat lett, az biztos. A sztori a vége felé kicsit bosszantott, mert mintha teljesen feladták volna…spoiler Ettől függetlenül a párost nagyon szerettem… hihetetlen jók voltak együtt. Ráadásul nem is szokványos szépfiú-széplány páros, viszont Sae Byeok hangja megfogott és az a szerelem, amit egymás iránt éreztek ♥♥:) Szerettem a Csipet-csapatot is. A Három gonoszunkból a középső Yun Jung Hoon (Vámpír ügyészünk♥♥) által játszott volt a leghátborzongatóbb, ő is szerepelt a legtovább. Nem tudom mennyire jó bók, ha azt mondom félelmetes és zseniális pszichopata volt ><
Egy valamire viszont mindenki készüljön, aki ennek a sorozatnak nekiugrik: hullanak az emberek, mint a legyek és minden oldalon. Hatalmas veszteségek érnek minket egymás után, részről részre az utolsó percekig, az ember teljesen megérti a kétségbeesésüket …ahh és a részek végén mindig van egy kis mini jelenet, ami kiegészíti a történetet , kis plusz információval (tehát ne nyomd ki rögtön, mikor befejeződik a rész).
Kinek? thriller a javából és bár hullanak az emberek, igazán véres jelenetet nem-igazán látunk. Inkább pszichológiai értelemben zúzzák porrá az ember lelkét. Ettől függetlenül nem volt egy rossz sorozat.