Sötétség (2017–2020) 87% 284★

Na, hát befejeztem, aztán kiolvastam az egész internetet a teóriákról és véleményekről, közben széthallgattam a sorozat zenéjét. És még mindig nem döntöttem el, mennyire tetszett :D Sok csillagot adtam, mert 1. alig másfél nap alatt végignéztem 2. zseniális ötletek 3. ez a fényképezés 4. ez a soundtrack 5. ez a hangulat, egyszerűen verhetetlen.
A Stranger Things-hez mondjuk nem sok köze van (nem csak magyar oldalakon futottam a hasonlatba… Netflixes rejtélysorozat mindkettő, de ennyi), akkor már inkább skandináv krimikhez hasonlítanám, nyakon b*szva egy jó kis The Killinggel és rejtély, rejtély hátán Losttal. Hangulat ügyileg is a Stranger Things végig menő, feelgood, a Darkban egyetlenegy jelenet feelgood, a többi elég sötét és nyomasztó.
A témát (nem hinném, hogy spoiler: időutazás) nagyon szeretem és jobbára jól kezelték a dolgot (mondjuk ajánlom, hogy a német neveket vezessétek magatoknak, mert könnyű elveszteni a fonalat, ahogy halad a sztori), nagyon izgalmasan lett vége az 1. évadnak. Még az is tetszett, hogy a kiderült nagy dolgokat előre kitaláltam, ami talán hiba lenne, de mondjuk a legkínzóbb kérdések megoldásáról lövésem sincs, szóval csak jól adagolták a dolgokat (vagy a készítők se tudják a feloldását, de remélem ez nem így van, az ilyeneket nem szeressem.)
Ahol hibádzik nekem a dolog, az [az esőgép túltolása, csodálom, hogy a színészek nem kaptak tüdőgyuszit] a semmilyen karakterek. A pilotban kaptunk egy csapat fiatalt, akik elvileg barátok, gyakorlatilag alig találkoznak, ami meg végképp fájt, hogy nem együtt nyomoztak. Miért nem? A két testvér a 10 rész alatt egyetlenegy közös, megható jelenetet kapott, a szerelmi szálakból is elviseltem volna többet (az egyikről mondjuk azt hittem, hogy kell majd fél évad, hogy kialakuljon rendesen, aztán 20 percet alatt lezavarták az egészet). A felnőttek esetében is voltak lyukak, mondjuk azt spoiler.
Gondolkodom, hogy újra kellene nézni, hátha olyat is észreveszek, amit első nézésre nem sikerült.

u.i.: a legidegesítőbb dolog az volt, hogy van egy bekötött szemű rendőr, aki már így szerepelt és nem derült ki, mi történt vele. Vajon mi…..? TUDNIAKAROM.

Nem tudom, láttam-e már valaha ennyire mélyen átgondolt és hihetetlenül nagy gonddal összerakott sorozatot. Egyetlen olyan apró dolgot nem találtam a 18 rész során, amelynek ne adtak volna jelentést – és ha mégis, biztosan tudom, hogy azt a 3. évadban fogják megmagyarázni.
A látványvilág, a casting pazar spoiler. A színészek egytől egyig elképesztő jók, náluk már csak a történetvezetés tökéletesebb.
Ezt nézve elgondolkodtam, hogy ha a német producerek, rendezők ilyen sorozatot tudnak gyártani – miről maradok le, hogy nagyon ritkán… vagy hát valljuk be, szinte soha nem nézek német filmeket?

1. évad: Annyit tudtam a sorozatról, hogy eléggé Stranger Things hangulatú, továbbá a néző rendre eldobja az agyát a történettől. Szerencsére a dolog első fele nem igaz; lényegében annyi a hasonlóság, hogy itt is vannak gyerekek meg tinik, a második meg félig. Ugyanis ha tudod, hogy ez valami, amire figyelned kell, akkor figyelni fogsz és onnantól az egész sztori, a csavarok szinte egyértelműek, ezért nem is sikerült meglepnie. Ugyanakkor értékelem, hogy nem húzták az időt feleslegesen. Rengeteg szereplő van, figyelni kell rájuk, de nagy bánatom, hogy egyetlen karaktert sem kedvelek, a legjobb esetben is annyit mondhatok róluk, hogy semlegesek. Így érzelmileg nehéz belehelyeződni a történetbe. Ugyanakkor maga a sztori érdekes és izgalmas, kíváncsi vagyok, mit hoz a folytatás, mert bőven van még szufla. A hangulata kiváló, ahogy a zenék is. Nagyon lekötött az évad és remélem, a folytatása is legalább ennyire lefoglal majd.

2. évad: Lendületesebbnek éreztem, mint a kezdést, hiszen itt már rengeteg információ birtokában kezdődött/folytatódott a történet. Továbbra is figyelni kellett a cselekményre, hogy összeálljanak a mozaikok, de nem volt annyira mindblowing, mint amikor nem tudtam, mire számíthatok. A technikai részét nézve azt mondhatom, a hangulatot továbbra is jól hozta, a zenehasználat és a casting pedig zseniális. Maguk a karakterek szépen formálódtak; még mindig a tinédzserek azok, akikkel a legkevésbé tudok mit kezdeni, de a felnőttek közül kettőt is megkedveltem; Charlotte-ot és Katharinát (bár utóbbi néha érdekes dolgokat produkált), illetve Noah vált nagyon érdekessé számomra. A romantika része, ami sokszor úgy tűnik, az egész mozgatórugója, nekem nem a szívem csücske, de a science fiction és a thriller vonalat remekül hozta. Őszintén nagyon tetszett és kíváncsi vagyok, mi lesz a lezárásban, mert bár megvan a magam elmélete, ennél a sorozatnál sosem lehet tudni. Az évad vége egyrészt epikus volt, főleg a zenei aláfestéssel, ugyanakkor a végszó kapcsán úgy érzem, kicsit túlgondolták ezt az egészet. De kíváncsian várom, mit hoz az utolsó évad.

3. évad: Bár nagyon érdekes és izgalmas volt, kicsit tovább bonyolította a meglévő szálakat az új szakasszal. Nekem az a fordulat, amivel a második évad zárt, nem feltétlenül tetszett, de sokat kihoztak belőle. A lezárás végülis olyasmi lett, amire számítottam, de ahhoz képest, milyen erős képsorok voltak végig a sorozatban, engem ez sajnos nem érintett meg. Talán azért, mert majdnem minden szereplő önző volt és csak magára tudott gondolni. Szerintem elég volt a három évad, a lényegi elemeket korrektül lezárták és őszintén, nem lett volna értelme tovább húzni, az már a cselekmény rovására ment volna. A végét kicsit kapkodónak éreztem, ahhoz képest, mennyit foglalkoztak egy-egy problémával, a lényeget nagyon gyorsan lezárták. Maradtak persze kérdéseim, de mindent összevetve nagyon elégedett vagyok a sorozattal. Szerettem.

Bárki is találta ki ezt a ST párhuzamot, az mondjon le, ugyanis a Darknak jóformán semmi köze a sokat emlegetett sorozathoz. Valami teljesen mást kapunk, egy vérbeli sci-fi thrillert. Azonban valami nem teljesen kerek…

Bővebben: http://anti-gane.blogspot.hu/2017/12/a-nemet-stranger-t…

Azt hiszem nagyon nem leszek népszerű ezzel az értékeléssel azok szemében, akik imádják a sorozatot, de most egy hosszú kirohanást fogok ide leírni, ugyanis rendkívül csalódott vagyok. És nem azért mert nem tetszett a főtörténet, mert az nagyon ott volt, hanem azért, mert ez egy Stranger Thinges (ez volt az utolsó hasonlítása a sorozattal és ez sem számít igazán annak) szintű misztikus történet teletűzdelve szappanoperákat megszégyenítő, unalmas, ostoba, érdektelen, jelentéktelen, történetet előre nem mozdító, szereplők jellemét nem fejlesztő mellékszálakkal, amiktől a fejemet tudtam volna a falba verni, arról már nem is beszélve, hogy az egész történetben nem találtam egy olyan karaktert sem, akit igazán lehetett volna kedvelni és nem azért mert rosszak voltak, hanem mert egyiknek sem volt kimondott jelleme, egyik sem kapott annyi időt a képernyőn, hogy meg lehessen szeretni vagy, hogy egydimenziós sablon karaktereknél többek lehessenek. Igazából ha néhány családot kihagytak volna a sorozatból máris több idő jutott volna a többi karakterre, és máris mélyíteni lehetett volna őket, egy érzelmen kívül mást is lehetett volna nekik adni és máris jobb lett volna minden. Na de még mielőtt bárki is letámadna, hogy ez nem így van megjegyezném: EZ SAJÁT VÉLEMÉNY. És engem is csak azért zavart mert nem erre számítottam. Nem akartam szappanoperát nézni, ami olyan szinten vett el sok időt a játékidőből, hogy az időutazós főtörténetszál sokszor mellékszállá alakult. Na de azt hiszem kezdem az elején a pozitívumokkal mert azért abból is akadt egy kevés.
A képi világ gyönyörű és nyomasztó, ad egy alap hangulatot a sorozatnak. Az intro kiváló, én nem tudtam megunni. A színésztek játékával sem volt gondom, mindenki jól hozta a saját szerepét és nem az ő hibájuk, hogy nem tudtam őket megkedvelni. És az időutazós történetszál. Az kellően misztikus volt és sötét. Ja és mielőtt még elfelejteném spoiler
Na de jöjjenek a negatívumok, amikből sokkal több lesz, vagyis inkább egy felsorolás lesz, mert a negatívumok maguk a karakterek. A sorozat szinte majdnem annyi karaktert mozgat, mint egy Trónok Harca, de azzal a sorozattal szemben semmit nem tud velük kezdeni. Nincs konkrét főszereplő (na jó van kettő, de ők is annyira el vannak hanyagolva, hogy igazából nem is azok) és a mellékszereplők többsége még mellékszereplőnek sem nevezhető, annyira semmilyen:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Nos van még egy csomó szereplő, de meguntam szerintem ebből is látszik, hogy mi is volt a bajom tulajdonképpen. Ha kihagytak volna néhány családot és szereplőt és tényleg ráfokuszáltak volna mondjuk 10-re, akkor máris sokkal élvezhetőbbnek találnám.

Vége hát. Vagy a vég csupán a kezdet? :)

Nem tudom, találkoztam-e már valaha ilyen összetett történetszövéssel. Emelem kalapom a készítők előtt ennek a történetnek a kezeléséért, összetartásáért, a rengeteg részlet figyelembe vételéért. De tényleg, még a casting is olyan zseniálisan van megoldva, hogy felismerhetők a szereplők ismertetőjegyei.
Hatalmasat markoltak, és bár a harmadik évadban már kicsit megremegett a kezük, kipörgött néhány homokszem a dinamika és a hangulat rovására, de még akkor is egyben tudták tartani és megfejelték még egy egzisztencialista réteggel is, amiről nekem Ted Chiang Életed történetének (ál)dilemmája jutott eszembe.
Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés. :)
Elégedett vagyok a befejezéssel is. Bár végig azt gondoltam, hogy ilyen szintű tétfokozásokat csak valami elemi erejű katarzissal lehet lezárni, beismerem, hogy sokkal jobban illett a sorozathoz ez a csendes, melankolikus, sötét(?) lezárás. Rögtön utána ajánlom olvasásra Lovecraft Ex Oblivione című prózakölteményét, csak a hangulat miatt.

Ha akarsz (majdnem) tökéletes sorozatot az időutazásról, akkor ezt ajánlom. Okos paradoxonok, átgondolt tervezés, meglepetések, dráma. Színészi játék, fényképezés, zene, szereplőválasztások, rendezés, forgatókönyv mind 10★
Még a német nyelv iránt is felkeltette az érdeklődésemet.
Zurück zum Zukunft!

Valahol itt kezdődik a tökéletes sorozat definíciója.
Ne riasszon el senkit az, hogy német – a Charlie, majom a családban is anno rendszeres tv2 program volt tippem szerint ;) – mert túlzás nélkül ebben minden egyes másodperc nagyon pontosan meg van komponálva.

Hahh, vegre vege.
Az elso evad zsenialis volt. Hangulatilag, az epitkezes, a kornyezet a zene es a lassan kibontakozo misztikum egyvelege. Tokeletes. 10 pont.
A 2. evad mar csalodas volt. Ramentek a tortenet bonyolitasra de ezzel feldaraboltak a hangulatot, a szepen folyo ivet szetcincaltak es mar csak nyomokban maradt meg a szuggesztiv massza. Gyenge 7-es.
A 3. evad katasztrofa lett. Nagyon meg kellett magam eroltetni, hogy vegig legyen nezve. A szetcincalas tovabb folytatodott, tulzasba estek a keszitok mert igy a legfontosabb dolgot veszitettek el: a hangulati epitkezest. Ebben az evadban ennek mar nyoma sem volt. Csak jelenetek halmaza volt az egesz, kohezio nelkul. Raadasul annyira onismetlo volt az egesz ( ez hazudik, az hazudik, ez az oldal jo, az az oldal jo, en vagyok a feny, te a sotetseg es forditva). Annyira qrvara unalmas es semmit mondo lett hogy frankon ha atugortam volna 4-5 reszt, semmit se veszitettem volna. Legalabb az utolso reszre osszeszedtek magukat es lett egy normalis lezaras, es ez egyben az uccso evad egyetlen pozitivuma. A vege miatt jo indulattal 4 pont.

Bar abbahagytak volna az elso evaddal es azt mondhatnam, hogy ez volt a vilag egyik legjobb sorozata…

Hát ez igen jó volt!