Fekete tükör (2011–) 89% 518★

Mindegyik szériát láttam, és bátran állíthatom, hogy ennél zseniálisabb, kreatívabb, érdekesebb, lenyűgözőbb, ijesztőbb, elgondolkodtatóbb és misztikusabb filmeket ritkán látni!
Egyszerűen kötelező minden része, zseniális, zseniális, zseniális!!!
Minden pillanata olyan, mint Nutellát nyalakodni kiskanállal: csak még egy percet, csak még egy kicsit belőle… :)
Fantasztikus és minden elismerésem Charlie Brookernek, aki képes kitalálni ilyen történeteket, ilyen visszás és elgondolkodtató helyzeteket, ilyen szorongató gondolatokat a fejlődésünkről, a technikai „előrehaladás” visszásságairól, az ember lehetséges jövőképéről… Über alles. Minden pillanata élmény!
Mai, modern, naprakész, ijesztő és lenyűgöző. Mindenki azonnal nézze meg, ne várjon holnapig! :)
Az új rész címe (2014 dec): White Christmas (ez sem volt rossz, max. a többihez képest éreztem kicsit gyengébbnek)
Remélem Charlie Brooker tovább folytatja 2015-ben ezt a minisorozatot!

2017. jan.1. Update:
3. évad: 2016-ra sikerült végre folytatni a sorozatot, az első rész nekem nagyon bejött, a facebook generáció túlfejlesztett változata köszönt vissza ebben a szarkasztikus és megfelelésmániás epizódban, ahol csak akkor tud bárki érvényesülni, ha úgy viselkedik, ahogy mindenki elvárja és persze ezt lájkolja értékeli is… ha kikerülsz ebből a körből… Na mi is történik akkor? erre látunk egy jó kis példát itt. Király volt.
A többiben kicsit kevesebb spirituszt éreztem, de még mindig toronymagasan szárnyalnak ötletben és megvalósításban is az átlagsorozatokhoz képest, így nem tudom lepontozni ezt az évadot sem, sőt melegen ajánlom mindenkinek, aki bírja az átlagostól eltérőt!

Párom elkapott pár pillanatot, miközben néztem, majd az arcára kiült undorral kérdezte: Ez brit?
Ugyan a Monty Python és a Doctor Who kultúrát, innen a hagymát-hagymával és az ízi rájder öcsém országából nekünk szidni sok jogalapunk nincs, már csak azért is, mert ha meg is marad a fanyar-keserű angol íz, néha félelmetesen beletalálnak az általános nyugati kultúra popularitásába.
Az IT Crowd után itt van az újabb műremek, s ráadásul ez most egy kiváló SF kisfilmgyűjtemény.

S1/E1, The National Anthem: Egy kedvenc, de ritkán taglalt témát boncolgat. Mi van, ha a terrorizmusnak nincs más célja, mint hogy megalázzon valakit, jelen esetben egy politikust. A legnagyobb baja, hogy a témát semmivel sem árnyalja jobban, mint én az előző mondatban. Semmiféle politikai, társadalmi hátteret nem kapunk, csak annyit tudunk, hogy nagyjából napjaink, vagy a közeljövő Angliájában történik, ahol a tömeg örül, ha megalázzák a politikust. Azért ettől egy kicsit több részlet nem ártott volna, de a legnagyobb baj mégis az vele, hogy a végkifejlet elemi szinten irreális. A politikus karrierje mindenképen derékba törik, akkor is, ha enged a követelésnek és nyilvánosan megszégyenül, és akkor is, ha nem enged és emiatt meghal egy prominens túsz. Sokkal intellektuálisabb véget, egy valódi megoldást vártam volna.

S1/E2, Fifteen Million Merits: A sorozat csúcspontja. Annak a Bradbury féle új hullámos disztópiának, amikor az elnyomó hatalom a társadalom maga, egy tökéletes filmes fekete szatírája. Iszonyatosan kifejező, lélegzetelállítóan friss, megdöbbentően pontos. Ez a nyugati civilizáció valósága, ezért vagyunk szarban!

S1/E3, The Entire History of You: Dramaturgiailag talán a legjobban felépített epizód. Egy családi, illetve párkapcsolati dráma a rögzíthető emlékek SF toposzba ágyazva. Itt is erény, mint nagyjából az egész sorozatban (az S1/E2 –t leszámítva) az SF külsőségek kerülése. A technológia, noha erőteljesen jelen van a filmben, a fő téma ez, mégis szépen megbúvik a háttérben, mint díszlet.

S2/E1, Be Right Back: Az emberi személyiség mibenléte és annak pótolhatósága, szimulálhatósága a főszereplő ebben az epizódban. Itt is nagyon pontos a felépítés, nagy súllyal esnek latba a részletek, de sajnos a végkifejlet egészen súlytalan és számomra értelmetlen lett.

S2/E2: Robert Sheckley és Philip K. Dick édes gyermeke a következő történet a szabad embervadászat és a valóságelizonytalanítás toposzok házasításával. A feldolgozás egészen szolgai, sajnos semmi megdöbbentően új nincs benne, persze egy újszülöttnek ez a vicc is új lesz.

S2/E3, The Waldo Moment: Ismét egy szatíra a médiademokráciáról, rendes forgatókönyvvel, rendezéssel és színészi játékokkal. Először kicsit hiányérzetem volt, mintha a mondanivaló elmaradt volna, csak később esett le, hogy pont ez maga a mondanivaló.

A hivatalos leírás szerint ez a sorozat a technológia árnyoldalairól szól, de én azt gondolom, hogy valójában az ember árnyoldalairól. Az technológia ebből a szempontból a pattintott kőbalta óta változatlan. Fel is emelhet és pusztulásba is taszíthat. Ezért nem a balta a felelős, hanem a felhasználó.

1-5. évad: Nehéz értékelnem öt évad után a sorozatot, mert alapvetően zseniálisnak tartom, ráadásul a legtöbb epizód elképesztően szuper, ugyanakkor az a pár rész, ami nem tetszett, nagyon untatott, pluszban kicsit úgy éreztem, hogy a negyedik, de főleg az ötödik évad lényegesen gyengébbre sikerült, mint a többi.
Az elgondolás mindenesetre kiváló, sokszor félelmetes volt belegondolni, mi lenne, ha megvalósulnának a sorozatban látott technikák. Nem is biztos, hogy mindez annyira sci-fi, annyira a távoli jövő. A hangulata nekem nagyon bejött és legtöbbször tényleg eszméletlen érdekesek a történetek is. Sok újranézős epizód van közöttük. A látvány csúcs, a zenéket szintén nagyon jól használták fel. Mindent összevetve ez egy irtó érdekes, néha kifejezetten creepy és abszolút megnézésre ajánlott sorozat. Csak erős idegzetűeknek!
Kedvenceim: Fifteen Million Merits, Be Right Back, White Bear, White Christmas, Nosedive, Shut Up and Dance, San Junipero és a Hang The DJ.

6. évad: Az első három évad zseniális volt, a negyediknek voltak jó részei, az ötödik sokkal gyengébb lett a hatodik viszont szerintem a sorozat mélypontja. A Mazey Day szerintem konkrétan a legrosszabb zs-kategóriás epizód, amit valaha összehoztak a Black Mirrorban. A Joan is Awful akár érdekes is lehetett volna, de nem éreztem benne mélységet; olyan kis könnyed volt számomra. A Loch Henry egy totál szimpla, nem kifejezetten jó, cserébe nagyon hamar egyértelművé váló krimi. A Beyond the Sea nagyon jó történet, kifejezetten ötletes és ennek a lezárása abszolút meglepetést okozott, szóval ez tetszett, bár viszonylag hosszú volt és néhol leült a sztori. A Demon 79 pedig inkább szerethető és szórakoztató volt, mint komoly. Ötletileg a Beyond the Sea, tartalmilag a Demon 79 tetszett legjobban. Magyarán nem volt rossz, egy epizódot leszámítva elvoltam az évaddal, de olyan érzésem volt, mintha nem is a Black Mirrort néztem volna. Legalábbis nem azt, amit anno megszerettem.

Hát ez a sori nekem nagyon bejött, szórakoztató volt, érdekes, látványos, néha nagyon vicces, és tanulságos. :-) Bár jó pár részben inkább a lehetséges jövő volt a téma, meg a technológia fejlődése, és az, hogy ez a társadalomra, hogy hat, bár néha eléggé bizarr volt, de nagyon tanulságos is. Egyrészt azért is, mert ez a sori bemutatja, mennyire függők az emberek, ha a technológiáról van szó, vagy akár, ha az internet és telefonról szól, de nagyon sok érdekességet is bemutat. Azért nem hinném, hogy ez a közel jövőben be is valósulna, mert akkor nagyon bizarr lenne, az tuti. XD De jó volt látni ebből a szemszögből is, hogy alakultak az emberi sorsok. spoiler De ha ez manapság megtörténne, apám abból aztán lenne szenzáció. XD Ezen kívül volt pár megdöbbentő, brutális, és elképesztő részek is. spoiler Szóval, nekem tetszett többé kevésbé mindegyik része, de azért van, ami nem. XD Anthony Mackie része, hát az mindent vitt… XD Kedvenc részek A te teljes történeted, a Mindjárt jövök, A Waldo pillanat, a Szabadesés, a Játékteszt, San Junipero, Akasszuk fel a DJ-t, az USS Callister, a Fekete múzeum, a Vérszomjas Viperák, meg a Rachel, Jack és Ashley O. XD Mindegyik részben van valami plusz, amitől jó lesz, és izgalmas, ütős, lebilincselő, és cseppet sem unalmas, én csak ajánlani tudom. :-)

Egyedülálló sorozat, mely görbe tükröt állítva elénk mutatja be a lehetséges jövőképeket. Olykor hátborzongatóbb, mint egy horror, mert tudod, hogy ez akár tényleg megtörténhet. Tényleg zseniális, ahogy ennyiféle variációt kitaláltak.
A legtöbb rész szomorúan végződik így olykor felüdülés volt látni a happy endet.
A kedvenc részeim az Arkangel, Black Museum és San Junipero, de mindegyik egytől egyik megfogott és mélyen elgondolkodtatott.

Két hete kezdtem el a sorozatot, és már a 3. évad végére is értem. Nagyon tetszik, mindegyik rész valami érdekes helyzetet mutat meg a technika, a média, az Internet uralta világ veszélyeiről, furcsaságairól. EZ a fekete tükör bizony görbe is, korunk emberiségéről, és a humor is fekete.
Az első évad első része megadta az alapot, nagyon morbid sztori.
A második évadból a White Christmas epizód nagyon tetszett, a White Bear viszont izgalmas és szintén morbid.
A harmadik évadból fura módon a Playtest fogott meg a legjobban, még álmodtam is róla valamit. A csavar a végén érdekes volt, újra is néztem az elején azt a részt, ami ráutal.
A San Junipero rész tetszett viszont a legjobban, jó volt a zenék hangulata, meg a szimulált világ gondolata. .. „heaven is place on earth”… azóta is megy a fejemben. :)
A Shut Up and Dance iszonyat beteg volt.
A soundtrack is nagyon bejött nekem: https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
Jöhet a negyedik évad. :)
A negyedik évad után azt tudom mondani, hogy szerintem az utóbbi évek egyik legfontosabb sorozata, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Ez egy nagyon jó kis sorozat, minden rész más, de a hangulat hasonló, minden epizód elgondolkodtató. Az első évad első része, kissé elüt a többitől, utána jobban elmentek a sci-fi világába (ami nem baj). Igazából a sci-fi műfajt filmekben annyira nem kedvelem, mert általában túl elrugaszkodottak, azonban a Fekete tükörben történteket simán eltudom képzelni az akár közeli jövőben. Már most is vannak hasonló jelenségek, mint a sorozatban és szerintem egy hihető jövőképet mutat meg, valószínűleg azért tetszett, mert úgy érzem jobban érintenek már most, mint az. hogy egyszer majd az űrben mindenki fénysebességgel megy a közértbe :)
Az első évad eléggé tetszett a második se volt rossz de már nem volt annyira kiemelkedően jó. Azonban, bár meglepő lehet, nekem a harmadik évad tetszett a legjobban, mondhatni mindegyik sztori tetszett és nem voltak annyira kiszámíthatóak. Értem ezt úgy, hogy bár lehet egy teóriánk vagy több, hogy mi fog történni, az a végéig nem fog egyértelműen kiderülni.
Kicsit lassan haladtam a sorozattal, mert a legtöbb rész után kissé elment az életkedvem, olyan hatással voltak rám.
Tudom ajánlani annak, aki szeretne látni „reális sci-fi-t”, illetve akik szeretnek egy film, sorozat rész után órákig a történteken agyalni.

Feljött a filmtesók ajánlási között ez a minisorozat és gondoltam belenézek. A belenézés végül 6 órán keresztül tartott, amíg el nem értem a második évad végéig :D
Ütős. Intelligens. Szép és egyben borzasztó. Közben végig azon gondolkodtam, hogy vajon szeretnék-e találkozni azzal, aki ilyen történetek megírására képes, vagy inkább messze elkerülném :)

Nekem az S1E1 és az S2E3 kicsit kilógott a sorból, azok inkább a média-politika témát boncolgatták és nem is kötöttek le annyira. A többi részt pedig csak szájtátva bámultam, mennyire pontosan böknek oda, mennyire visszafogottan tudnak ilyen durva mondanivalót tálalni, valahogy annyira elegáns… elég furcsa jelző, de sokszor ezt éreztem.

A legtöbb jelenség, amit bemutat teljesen valós és napjaink problémája, bárcsak SF lenne :(
És van egy olyan érzésem, hogy nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy ez ne sarkított ábrázolásnak számítson, hanem a kőkeményen realizmus legyen.

Minden epizód olyan, mint egy pszichológiai esettanulmány. Zseniális, érdekes, meghökkentő, elgondolkodtató. És még számtalan jelzőt tudnék rá mondani. Teljesen beszippantja az embert, bár az is igaz, hogy rendesen megterheli az agyat egy-egy keményebb rész.
Nézni kell, mindenkinek!

Az ember csak abban az egyben reménykedhet, hogy az ötletgazda nem jóslástanból tett RAVASZ-t a Roxfortban!
Komolyra fordítva a szót: zseniális. Millióan leírták már előttem, de tényleg nincs rá jobb szó. Csak tovább nevelgeti a már elszórt magokat a sorozat. Megmutatja, hogy csak kicsit kell túllocsolni, vagy éppen kiszárítani, kirakni az ablakba, vagy eldugni a sufniba, túladagolni a tápoldatot, vagy totálisan megfeledkezni róla és máris megkapjuk az itt bemutatott jövőnket.
Értitek. Csak óvatosan.