The OA (2016–2019) 85% 54★

Olvastam, hogy azt mondták valahol róla: beautiful bullshit. Nehezen lehetne jobban összefoglalni.

Gyorsan megnéztem mind a 2 évadot. Tényleg fura az egész,de azota rajta kattogok. Érdekes ötletek elképzelések vannak benne…és ez a beautiful bullshit tényleg találó jelző rá:) voltak részek ahol kicsit sok volt már,de emészthető.
Mivel egymás után néztem, nem tudom szétválasztani a 2 évadot…így lett kerekebb a story. Imádtam a 2. Evadban csöpögtetett információkat, de ha ezt heti 1 részenként néztem volna hát tuti nem áll össze a kép…

Nem igazán tudom, hogy mi történt. Mármint olvastam róla, hogy senki nem tudja, hogy miről is szól igazán ez, de én egészen az utolsó rész pár percéig teljesen azt hittem, hogy én vagyok a csodagyerek és én vágom miről van szó.
Engem rohadtul idegesített minden benne, a lassúság, a képek, a zene, a csaj hangja. Csak szimplán nem én vagyok a célközönség, a Stranger Things is kínzás volt nekem, pedig ott még történnek is dolgok. Ettől eltekintve, azt vettem észre, hogy könnyedén meg tudom nézni a 60 perces részeket és tényleg kíváncsi voltam mi történik. Kicsit nekem olyan mintha feltennének egy találós kérdést és soha nem kapnék rá választ.

Ez nekem nagyon fura, de valamiért érdekelt mire lyukadnak ki, talán ezért folytattam.

Egyszer már elkezdtem de egy rész után kaszáltam mert teljesen érdektelen volt számomra. Aztán több helyen belefutottam, hogy mennyire jó és adtam neki még egy esélyt. Most 2 részt bírtam de megint kasza. Egyszerűen rohadt érdektelen az egész, próbálják színezni de olyan semmilyen. A főszereplő nő kifejezetten taszít, zavar a megjelenése a mimikája, a játéka. Olyan megcsinált az egész, nem érzek benne semmi varázst vagy bármit, amivel rá tudnám venni magam a folytatásra. Nem akarom ennyi rész után csillagozni, mert nem lenne fair, de egy közömbös ötös a nagyon max amit adni tudnék.

2. évad: Itt már volt több olyan pillanat is, amikor nagyot nézte, hogy ezt mégis, hogy sikerült kitalálni (főleg a negyedik rész bizonyos pontja)… Sokkal kézzelfoghatóbb lett a sorozat, de a misztikusság része semmit se változott. A történetszálak (Prairie/Nina-Karim, a kiválasztottak, valamint Dr. Hap) története szép lassan állt össze, de ahogy megszokhattuk most is kellően felcsigázták a nézőket. Hihetetlen történtet, néha teljesen magába szippantja a nézőt a furcsasága, a következő pillanatban pedig egy földhözragadt magyarázattal adnak egy pofont. Nem tudom, hogy mindebből, hogy lehet kikeveredni, mert egy olyan mitológiát építettek fel, amit nehéz eladhatóvá tenni. De az a helyzet, hogy alig várom a következő évadot, mert tudni akarom, mi lesz velük.
1. évad:Nehezen megfogható a sorozat, az utolsó percekig azt hittem, hogy értem, de közben mégsem. Nem lesz benne látványos csinnadratta, csak szép csendesen csordogáló cselekmény, amiből egy hihetetlen megrázó történet bontakozik ki, és az utolsó pillanatig az a kérdés jár a néző fejében: Mi történt itt? Gyönyörű lett a sorozat, bár tény, a mondanivaló miatt ez inkább azoknak lehet kedvenc, akik szeretnek egy kicsit elmélkedni az életen. Elég megfoghatatlan, de valahogy igazán megmelengeti a szívet.

4 nappal az utolsó rész után végre lecsillapodtak a bennem kavargó érzések. Amikor még csak a trailert láttam belőle, már akkor felkeltette az érdeklődésem. Egyik ismerősöm rendkívül pozitív véleménye volt az, ami rávitt arra, hogy végre megnézzem. Nem hittem, hogy ez lehetséges, de a pilot részbe szinte a szó szoros értelmében beleszerettem. Onnantól kezdve ez az érzés vitt tovább. Aztán a végén ez az érzés megtört bennem, de így 4 nap után bátran kijelentem, hogy az utolsó epizód egyik kulcsmomentuma szerintem egy csapda. Nem sűrűn mondok ilyet, de én a The OA-t feltettem az első helyre a kedvenc sorozataim között. Így a Losttal uralják a trónt. 10/10