A rejtély (2008–2013) 86% 158★

Kivégeztem mind az öt évadot, és meg kell hogy mondjam, most hiányzik egy kicsit, hagyott maga után egy kis űrt.. Ez egy nagyon jó sorozat, teljesen be tud rántani, jók a rejtélyek, amik után nyomoznak, és egyáltalán az egész történet alakulása a háttérben. Jó elképzelni, hogy részese lehetne az ember ilyen rendkívüli dolgoknak. A szereplők is teljesen rendben voltak, és persze Walter a legnagyobb arc. Voltak logikátlanságok is, miért ne lennének, de nem zavaró mértékben. Az utolsó évad kicsit kilógott számomra a többi közül, spoiler de szerencsére összekapták magukat, és jól lezárták a sorozatot, mielőtt túlnyújtották volna a témát.
Persze fogok majd találni más hasonló jó sorozatot (remélem) de mindenképpen emlékezetes marad számomra.

Pár éve néztük darálós üzemmódban, nagyon megszerettük. Ez kb. a 2000-es évek X-aktákja. Néha egészen röhejes esetek voltak, de azért többségében élveztem, ahogy az alkotók szabadjára engedték a fantáziájukat. A szereplők pedig kifejezetten a szívemhez nőttek. Hiányzik ez a sori, az az igazság :)

Végre a végére értem a sorozatnak, és ahhoz képest, hogy milyen jól indult, sok csalódást is okozott a végére.
Az első 2,5 évad remekül lett felépítve, szépen minden a helyére került. Az esetek érdekesek és izgalmasak voltak.
Aztán a harmadik évad második felére mintha elfogyott volna az ötlet. Én kicsit többet vártam volna a két dimenzióból.
A negyedik évad megint jobb lett, de az előzmények fényében azért maradt hiányérzetem.
Az ötödik meg egyszerűen annyira semmilyen lett, mintha nem is ugyanazt a sorozatot nézném.

John Noble mindkét karakterét remekül hozta, és Leonard Nimoyt is jó volt újra látni. A többi szereplő úgy elment.

Egyszer bőven elég volt, az első három évadot viszont lehet, hogy újra fogom nézni.

Most újranézéskor is ugyanúgy lenyűgöz a történet, mint mikor először láttam. Izgalmas, rejtélyekkel és kérdésekkel teli, válaszokat pedig nem igen kapunk semmire. Tetszenek az ügyek, valamint, ahogy a nyomozások szépen lassan összefolynak egy nagy egésszé. A karakterek is zseniálisak, mindenki egy saját egyéniség, mindenkinek megvan a jó és rossz oldala is. Ettől emberiek. Tetszik a kis csipet-csapat munkája, ahogy lassan összekovácsolódnak és megtanulnak együtt dolgozni. Biztosan egyszer újra fogom nézni az egész sorozatot, csak nem most.

A LOST óta nem függtem ennyire sorozattól, az utolsó négy részt már kénytelen voltam egyben megnézni, mert nem tudtam megvárni a következő filmnézős estét. Bár az utolsó évad túl rövid volt, túl gyorsak az események, hiányoztak a nyomozós idők, a rejtélyek, de szurkoltam kedvenc hőseimnek, hogy elérjék a céljukat, habár sokszor felkavaró volt számomra az, ami velük történt.

Nina Sharpra nagyon büszke voltam, ő volt a kedvenc karakterem, irigyeltem erejét, tudását és tartását. Másik kedvencem Szeptember volt, spoiler Fura, hogy egy idő után kezdtem jobban kedvelni ÁlLíviát, pedig annyira akartam utálni. Walter pedig hatalmas szerelem volt! <3 Peterrel kapcsolatban vegyes érzéseim voltak, folyton a Dawson és a haverok jutott eszembe róla, nem mindig tudtam elvonatkoztatni. De imádtam zsenialitását és azt, hogy benne is ott volt mind két minőség, úgy mint Walterben, bár Walter inkább igyekezett elnyomni, Peter megtanult együtt élni vele.

Kedvenc részem a Fehér tulipán volt.
Kedvencként jelölném meg a zenét is, ami beköltözött a mindennapjainkba és lejátszási listán kötött ki. :)

Most csak az a kérdés, hol találok még egy ilyen sorozatot, ami így rabul tud ejteni, lekötni, foglalkoztatni? Abszolút és stabil 2. helyen áll nálam a LOST után.

Ah, a nosztalgia megszépít mindent. Akkor kezdtem bele, amikor a 4. évad tartott téli szüneten és sikerült pár nap alatt ledarálnom. Imádtam! Annyira, de annyira Alias volt (tekintve, hogy a készítők ugyanazok voltak), hogy megtaláltam benne a sorozatpótlékot, amit régóta kerestem. Traumán átesett, gyerekkorában kísérleteztek rajta, emocionálisan zárt főhős, yay, „gonosz ikrek”, még inkább yay. Több dimenzió, extra yay. Bár azok közé tartozom, akiknek tetszett a 4. évad a maga „jajj, a nő adja fel az életét a pasi miatt” kellemetlen szálával, az 5. évadot nem vagyok hajlandó végignézni, és így elkönyvelhetem ezt kedvenc sorozatnak.

Nem mondom,hogy eredeti,mert nem az. Innen-onnan összeszedett mindenfélék vannak benne,mégis szerettem. Olyannyira,hogy 9 csillagot adtam neki. Tetszettek a szereplők,a cselekmény,a zenék,a megoldások,szóval egyben volt ez.

Nem hittem volna, hogy ennyire szeretni fogom, de a Fringe teljesen függővé tett az elmúlt egy hónap során. Igazság szerint a Stranger Things utáni űrt próbáltuk ezzel befoltozni, és azt kell mondjam, teljes siker. Mi több: nálam a Fringe abszolút tarolt, minden tekintetben. A csavaros, izgalmas és rejtélyekkel teli epizódokon felül a főszereplők is teljesen a szívemhez nőttek. Peter volt az egyik fő kedvencem, de imádtam Waltert, a kis haspókot is. :) John Noble alakítása magasan a legjobb, tényleg brillírozott a különc tudós szerepében. Különösen megható volt látni, ahogy a Walter-Peter közti kapcsolat kibontakozott, lépésről lépésre, egyik napról a másikra. Óh, majdnem kihagytam: Lee ügynök szintén szívcsücsök szereplő. :)

Sosem felejtem el, amikor a mindig komoly Broyes ügynök szappanbuborékokat fújt, határozottan ez volt az egyik legviccesebb rész. :)) Még ha akadtak is benne hajmeresztő dolgok, kissé illúzórikusnak tűnő megoldások, engem még ez sem tántorított el.

Szomorú vagyok, hogy véget ért, de közben örülök is, mert a Fringe egy igazi meglepetés a számomra. :)

Nagyjából egybe néztem meg. Nem vagyok fantas rajongó, de az ilyesfajta filmeket nagyon szeretem. Amikor azt gondolod ez a valóság. Ez a valóság? Nagyon jól elkészített sorozat

Az első 2 évad nagyon tetszett. Tetszett a hangulata, mindig volt valamilyen izgalmas és bizarr ügy és emellett még vicces is volt.
A 4. évad már olyan irányba ment el, ahonnan már nem tudta visszaszerezni a régi fényét a sorozat. Mintha az írók sem tudtak volna mit kezdeni a helyzettel. Hiába, a régi idővonal felborult, és az epizódikus-nyomozós vonal is eltűnt. Az 5. évad pedig egyszerűen rossz volt. A saját csapdáikba futottak az írok, tele logikai bakival. Ezt azzal próbálták ellensúlyozni, hogy raktak bele néhány korábbi elemet, hogy meglegyen a nosztalgia-faktor. Már kaszáltam volna az évad felénél, és tényleg csak azért néztem végig ezt az évadot, mert már csak pár rész volt hátra. Ha valaha újra nézem a sorozatot, az utolsó 2 évadot biztos hogy kihagyom.

Külön ki kell emelnem pozitívumként a sorozat zenéjét, mert Michael Giacchino nagyon jó munkát végzett. Gyakran nagyon hasonlított a Lost soundtrack-éhez az itteni, (amit anno nagyon szerettem) és annyira fel tudta dobni egy-egy jelenet hangulatát.