Jessica Jones (Marvel) (2015–2019) 81% 185★

Vannak szuperhősök, akik fényűzve repkednek, csicsás jelmezekben mentik az embereket, és vannak olyanok, akik sikátorokban, árnyékok között harcolnak valamiért, miközben harcolnak saját magukkal, a múltjukkal, a saját démonjaikkal. Jelenlegi hősnőnk is az utóbbiba tartozik. Hiába húzta fel a falait, hiába adta az elérhetetlent, a lelke mélyén ő egy hős szendvics volt, és akart is lenni.
Nagyon jó volt, imádtam a noir hangulatát, a zenét, a közeget. Nagyon jól meg volt írva és az operatőri munka nagyon el lett találva. Krysten Ritter-től féltem, hogy esetleg túl nagy falat lesz neki ez az alkoholista, bunkó, PTSD-s főhősnő, de szerintem megállta a helyét.
Kilgrave nagyon kemény és nem átlagos főgonosz volt, a maga módján ő is (mint mindenki) azt akarta, amit nem kaphatott meg, jelen esetben Jessica-t. Tennant Nagyon jól játszott, és az akcentusa.. egész nap hallgatnám ahogy beszél :D
A mellékkarakterek történeteit néha untam, de így állt össze az egész, így volt a helyén a történet. Bár ezt a szuperkatona-gyilkológép szálat kihagyhatták volna. (Meg a sok drámázást Luke körül…)
Akik érdekesebbek voltak számomra, azok talán Trish, Malcolm és Hogarth volt, érdekes, izgalmasan és jól felépített és megírt háttértörténettel.
A történetnél végig meg volt az a feszültség, ami végigkísért minket a Pilotnál, bár nekem az utolsó rész kicsit összecsapottnak és túl kiszámíthatónak tűnt. Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz spoiler.
A sok akció helyett (bár ami volt is benne, nekem kicsit bugyutának tűnt) nagyobb hangsúlyt fektettek a főhős fizikai és lelki megpróbáltatására, ami nekem kifejezetten tetszett.
A sorozat arról szólt igazából, hogy rendkívül erős, öntudatos és kőkemény, mégis gyenge, összetört és sebezhető nő képes-e ismét két lábra állni, és talán egy kicsit jobb emberré is válni közben.

1. évad:
Óh, wow, hát jól elment a hétvégém erre a sorozatra, fene a Netflixbe.

Kellemes noirba csomagolt traumafeldolgozásról szóló történet. Kifejezetten szerettem, hogy mennyi női szereplő van – még képregénybeli férfit is átváltoztattak nővé, yay –, és hogy az egész azt dolgozta fel, milyen az embernek túltenni magát egy abuzív kapcsolaton és a nemi erőszakon. Abszolút plusz pont járt azért, hogy Kilgrave szörnyűségei mellett azt is láttuk, hogy kisebb, emberibb síkon is (Jerivel) mennyire képesek az emberek önzőek lenni és hogy nem érdekli őket, mit tesznek tönkre közben.

Egyedül ami zavart az enyhén vérfertőzést idéző testvérek – Robyn különösen irritáló volt – és a romantikus szál (mert utálom ezt a jajj, nem mondok el valamit és abból lesz dráma cselekményelemet), a végére pedig egy kicsit laposnak éreztem a dolgot. Ugyanúgy kellemes maradt a sorozat, csak mégis évad/sorozatzáró résznek nagyobb izgalmat és feszültséget vártam volna. Részben azt hiszem, azt tehet róla, hogy bár az elején Kilgrave csak a sejtelmes lila képfoszlányokkal is képes volt a nézőre hatni, ezt később – olyan a 10. rész végén kivágták. spoiler
10/9

2. évad:
Tartottam attól, hogy az első évad zseniális írását és Tennant gonoszát nem lehet felülmúlni, és be is jött sajnos a félelmem. Valamiben jobbnak éreztem a második évadot – a nyomozás úgy a 6. részig nagyon jó, a feszültség isteni, aztán jön egy egész órás flashback epizód és nekem nagyon belassult az egész, egy istentelen unalmas évadzáró résszel megkoronázva, mondhatnánk ezt csalódásnak. De azért igazán kellemes volt a témaválasztás – most éppen megint mást traumát dolgoznak fel Jessicával, amitől nem lesz ismétlődő a sorozat. A karakterszálakat úgy érzem, jobban rendben voltak, mint az első évadban, és még Jerri annyira oda nem illő cselekményszálával sem volt bajom, mert belefért a maga módján. De Trish, te jó ég, hogy mennyire nem kellett volna ez az egész szál bele… Mindenesetre még mindig a kedvenc Marvel show-m, szóval: 10/7

3. évad: Hihetetlen nagy csalódás lett, pedig a 2. évad után nem gondoltam volna, hogy lehet ez a sorozat rosszabb. A jó-gonosz téma lett most bedobva erre az évadra, viszont a sorozatgyilkosunk után nem volt semmiféle nyomozás. Random hülye véletlen miatt találtak rá, amitől a feszültség elveszett. Próbált a gonosz nagyon okos lenni – csak úgy, mint a Flashben a Thinker ez itt sem működött, mert nem használták ki, és nem mutattak be egy tényleg okos és tervező és hátborzongató gonoszt. Ehelyett kaptunk Trish POV részeket, csakhogy a néző előbb tudjon meg dolgokat, mint Jessica. Az új szereplőnk Erik pedig egy sétáló plot device – spoiler Erik erejével egyfelől fekete-fehéren akarják bemutatni, hogy valaki gonosz és nem is fog megjavulni, valaki pedig csak úgy jó – hogy lett a nőből, aki hagyta, hogy megerőszakolják a lányát jó szereplő, ne kérdezze senki. Persze, lehetne mindig megváltást nyerni, de ez itt elmarad, hiába akarnának árnyaltan beszélni a jóról és a rosszról, mégis túltolt dolgok lesznek belőle. Mivel se lényegi nyomozás, se jó gonosz nem volt, csak Jessica karaktere és a humor „vitte” a hátán az évadot aka végig tudtam egyáltalán nézni. 10/5

B*a meg!
Megkapja a nyolc csillagot, de csak mert lágy szívem van! Egy nagyon erős kezdés után sajnos az utolsó epizódokban annyi lett a logikai katyvasz, hogy csak fogtam a fejem!
Ettől függetlenül baromi erős karakterdráma, nagyon jó alapsztori, nagyon jó mellékszálak, csak kicsit túl sok indokolatlan szexjelenet nincs vele gondom, szeretem én a szép testek látványát, csak, amikor azt érzem, hogy azért kell, hogy hadd lehessen az epizód másfél perccel hosszabb, akkor azért zavar, elfáradás a végére és túl kerek lezárás…

Egyébként meg még sok sok Marvel sorozatot!!! Sokat!!! És sok utalást egymásra!!! Claire, good to saw you again, nurse!!!! :)(:

Így az első évad után írok pár sort róla.
Az tény, hogy nem a Marvel képregény iránti érdeklődésből kerültem ide, hanem ahogy szokták mondani angolul: David Tennant brought me here" vagyis miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Egyáltalán nem bántam meg.
Bizonyos szempontból nagyon erős, sötét lelki dráma ez, Tennant igazi szemét főgonoszt játszik, kihasználó, önző, magát szerető, törtető szemétláda. Jessica meg a badass magányos hős, akiben lelki viharok dúlnak.
Türelmetlenül vártam a végkifejletet, hova lehet még fokozni a vívódásokat, mennyi embert lehet még belerángatni? Így mikor megkaptam, elégedett voltam. Jöhet a második évad.

1. évad:
Noir hangulat, belevaló hősnő, félelmetesen fenyegető főgonosz és szinte az évad végéig fokozódó, hátborzongató hangulat és feszültség. Ez jellemezte a sorozatot eddig és azt az egy picinyke csillagot csupán pár feledhető apróságért vonom le. Luke Cage ugyanis például leginkább egy rossz pornószínészre emlékeztetett, Jessica erejének eredettörténete pedig egyenesen irreális és bugyuta lett, pár mellékszereplő személyiségével egyetemben, illetve a befejezés sem nyerte el a tetszésem, de ezt nem taglalnám, mivel egy komoly spoilert sütnék el vele. A Jessica Jones-t tehát azoknak ajánlom, akik kíváncsiak a Marvel Univerzum igazi sötét oldalára, mert David Tennant-tel és Krysten Ritter-rel a fedélzeten egy olyan 13 részes hullámvasútban lehet részük, amilyet ritkán látni a stúdiótól.
ui.: Annyiszor kellett ügyvédhez fordulniuk a szezon során, hogy már reménykedtem egy Matt Murdock cameo-ban is, amit sajnos nem kaptunk meg és ezáltal egy komoly ziccert hagytak ki a készítők. Mindent összevetve, azért le a kalappal, mert a kedvencek közt a helye!

A végére eléggé megkedveltem Jessicát, pedig az elején egyáltalán nem volt szimpatikus és nagyjából mindenkivel ez történet. Úgy kezdtem bele a sorozatba, hogy ez annyira nem az én stílusom, az eddigi Marvel sorozatok sem jöttek be túlságosan, de ez jó volt, nagyon is! Ahogy a Daredevil is Tetszik a sötétebb hangulat. Thank you Netflix!!! Szóval most teljesen beszippantott és alig várom a folytatást és a Defenders-t.

Végre. A Jessica Jones hitelesen mutatja be az abúzív párkapcsolatok áldozatait és a PTSD-t, és NEM PRÓBÁLJA romantizálni azt. Ha belegondolok, hogy az a Szürke 50 árnyalata című szemét világsiker tudott lenni, kellett ez már igencsak. Főgonoszunk egy vonzó, intelligens, brit fiatalember. Ezenkívül manipulatív, megszállott, zéró empátiával és bűntudattal rendelkezik, és nincsenek helyes fogalmai az emberi érzelmekről. Kilgrave egy nagy gyerek; a szuperképességén kívül egyáltalán nincsenek eszközei. Senkiben nem képes valódi ragaszkodást, szeretetet ébreszteni maga iránt, így hát nincsenek se barátai, se támogatói, csak a szerencsétlen rabszolgák, akikre ráerőszakolja az akaratát. Természetesen itt is van Szomorú Gyerekkori Háttérsztori, de a sorozat álláspontja egyértelmű: a rossz szülői háttér soha nem lehet mentség az erőszakra. Kilgrave egy visszataszító szemétláda, erőszaktevő, stalker, sorozatgyilkos, és így is van bemutatva. Maga a karakter komplexitásában elmarad Daredevil nemezisétől, Wilson Fisktől, de David Tennant ettől függetlenül nagyszerű munkát végzett; rettegést kelt minden alkalommal amikor megjelenik a képernyőn, ugyanakkor morbidan szórakoztató is. Krysten Ritter is remekül működik főszereplőként – összetett, érdekes és kompetens. Ahogy Matt sem, ő se tipikus Marvel hősfigura, de ez talán nem is baj – a Jessica Jones már csak a slowbuild, a nyomasztó hangulat és a komoly témák miatt sem lesz mindenki kedvenc sorozata. :)
Kontra: a szuperkatona történetszál Simpsonnal nekem NAGYON NEM hiányzott.

Simán tíz csillag lenne ha csak a női vonalat értékelném. Tényleg remek karaktereket hoztak össze akik nem tűsarkúban és tökéletes sminkben ébrednek. Azt is meg merték lépni, hogy nem a tipikus filmbeli női jellemeket vonultatják fel. Még arra is odafigyeltek a készítők, hogy a mérges zene is női énekessel menjen. Igazán dicséretes! David Tennant is hiteles szociopata főgonosznak bizonyult. Totálisan érzéketlen, maximálisan manipulatív és nincs lelkiismerete miközben simán „közülünk való”. Eszik, iszik és öltönyben jár, nem spandex szerkóban maszkkal a fején. Mégis miatta vontam le egy csillagot. Soha nem szabad a gonoszságban meginogni. Még egy csillag levonás azért jár mert szerintem elég lett volna 10 rész. Úgy végig feszesebb, pörgősebb tudott volna maradni a sorozat. De így is tetszett és az irány is nagyon jó, várom a folytatást!

Annyira tetszett ez a sorozat… David Tennantba teljesen beleszerettem :) Moriarty óta nem láttam ennyire érdekes főgonoszt, mint Kilgrave, néha még sajnáltam is… Az biztos, hogy a karakterek és a színészek vitték a hátukon a sorozatot, a Luke Cage-et alakító színész kivételével mind zseniálisan játszottak. A sötét hangulat nagyon tetszett, és az is, mennyire jól kidolgozták a mögöttes drámai tartalmat, nem csak egy szuperhősös akció volt. Lassan indult be, de a harmadik résztől abbahagyhatatlan volt. Talán a hetedik rész tetszett a legjobban, azon belül is a rendőrségi jelenet, és az utolsó két rész. A befejezés nem volt túl csavaros, de nem is rontották el. És azt hiszem, most elkezdem nézni a Doctor Who-t :D

Éljen a feminizmus! Éljenek az erős nők, akik nem hagyják magukat, és nem lehet őket elnyomni!!!!