Daredevil (Marvel) (2015–2018) 83% 194★

Valahogy nem akarnak működni nálam a képregényes sorozatok (oké, annak idején imádtam a Lois és Clark című műremeket, de ezt mai fejjel már simán letagadom)… az alapvető problémám az volt, hogy nem volt húzónév. Semmi baj nem volt a színészekkel, sem a teljesítményükkel, de nekem kell egy bizonyos kattanás, hogy darálás szinten nyúljak a következő epizódhoz. Ez itt nem volt meg, így sajnos kritikusan néztem minden percet és naná, hogy észrevettem a hibákat (amiből volt egy pár). Batman pl. kifejezetten szereti a sötétet, de Daredevilhez képest fényárban úszott. Értem én, hogy a „vakságot” szemléltetni kell valahogy, de ne úgy, hogy nem látok semmit a sorozatból… a hallás érzékenységét pedig kissé túltolták (oké, szuperhős, felfogtam, de nem az űrből jött), arról nem is beszélve, hogy Matt valamikor úgy nyúlt a dolgokhoz, mintha látna. De nem puffogok tovább. Jó sorozat ez, ha nem gondolkodik közben az ember.

Második évad után

Az első évad szinte tökéletes volt, a második évad kicsit hullámzott, többször is azt éreztem, hogy Mattnek baromi nagy adag jószerencsére is szüksége van a pokol konyhájában meglévő képességei mellett. számolnom kellett volna, hogy hányszor halhatott volna meg egyetlen nyisszantással vagy lövéssel
Mind a Megtorló és mind Elektra karaktere jól összerakott, sajnáltam, hogy utóbbiról csak a végjáték folyamán tudtunk meg jelentősebb dolgokat. Karen karaktere az, aki távol áll tőlem, mert bármennyire is keveredik bele szinte mindenbe, tanúja egy csomó dolognak és reagál általában egész jól, valamiért mégsem kerül hozzám közel. Sajnáltam, hogy Clairenek kevés szerep jutott.
A crossovereknek nagyon örültem, remélem ezt a jó szokást továbbra is fent tartja a két sorozatot készítő stáb.
A sorozatnak szerencséje, hogy öreganyámnak szólított hullámhegyen ért véget, mert az utolsó előtti három részben kicsit megijedtem, hogy nehogy egy hullámvölgyben ragadjunk. Szóval most azonnal akarom a folytatást!!!!!!

Összességében tehát a Daredevil egy kiválóan sikerült képregényadaptáció, amelynek ugyan vitathatatlanul az első évada a legjobb és a leginkább jól adagolt narratívával bíró évad, de a többi évad is konzisztensen építi tovább az első évadban lefektetett alapokat, amelyekben a karakterek kidolgozása és motivációja példaértékű, ahogyan a jól adagolt akciószekvenciák is mesteriek, hiszen megmaradtak földhözragadtnak, de mégis izgalmasnak. Kifejezetten üdítő volt végre egy igazán sötét és komor Marvel-sorozatot nézni, amely sokkal inkább hasonlított Batmanre, mintsem az átlagos MCU-valkotásokra, s bár tudom, hogy ez még egy kánonon kívüli alkotás volt, de talán a Disney fél szemmel kikacsinthatna erre az irányra is, ahol a kisemberek próbálják legyőzni Góliátot, mintsem Góliátok harcolnak egymás ellen, a kisembereket eltaposva. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog megtartani a Born Again ebből a sorozatból a karakterek nevén és színészein kívül!

Értékelés: 9/10

Netes sorozathoz képest azt kell mondjam, hogy le a kalappal, bár ennyi részen át egy bűnözőt üldözni, elég szánalmas teljesítmény, (1. évad) ha hősünk gyerekcipőben jár is. A második évad ezzel ellentétben már több érdekességet tartogatott azonban a készítők itt belecsúsztak a zsúfoltság hibájába és hamar előtték az új sztoriban rejlő potenciát, miáltal az új főgonosz lapos lett és az utolsó részek pedig súlyos üresjáratoktól szendvedtek.
A széria eddigi legfőbb pozitívumaiként, a Marvel többi hőseihez mérten komolyabb hangvételt, fejlődő jelmezeket, részletesen bemutatott képregényhű karaktereket, (Fisk, Frank, Matt és Foggy.) illetve a rengeteg easter-egget és az őt más Netflix szériákkal összekötő elemeket lehetne fölhozni, de a látványosan megkoreografált harcjelenetek is az előnyére váltak. A műfaj kedvelőinek kötelező darab!

Számomra ez az abszolút kedvenc a jelenleg futó képregényes sorozatok közül. :)

Egy előkarácsonyi buliban beszélgettünk egy lánnyal arról, hogy a sorozat vagy a film jobb-e? Ő a sorozat mellé rakta le a voksát, én akkor azt mondtam, hogy majdha teljes egészében láttam, akkor nyilatkozok. Most már egyetértek az említett lánnyal, de azért a filmet is védeném néhány ponton.
Olyan szempontból mindenképpen jobb a sorozat Mark Steven Johnson művénél, hogy több idő jut szinte mindenre. Igaz, a filmben is megismerjük Matthew Murdock hátterét, hogy ezzel érthetővé váljanak a képességei és persze a motivációi (miért is lesz önjelölt igazságosztó, azaz vigilante), de a sorozatban a történet előrehaladtával Matthew egy fantasztikusan mélységű karakterré válik, miközben Ben Afleck Daredevilje egy morálisan szimpatikus figura marad csak, aki közben hihetetlenül ügyes hős. Ugyanez mondható el Wilson Fiskről is. A hosszabb időnek köszönhetően Fisk talán Matthewnál is sokkal összetettebb karakterré válik, akit amúgy Vincent D'Onofrio fantasztikusan alakít. Egyrészt betekintést láthatunk abba, hogy miként is rángatja a szálakat Hell's Kitchenben, amitől egy zseni benyomását kelti, másrészt pedig egy érzékeny embert is megismerünk igen komoly traumákkal a háta mögött. Ez a kettősség alig található meg a filmbéli Fiskben, talán csak sejteni lehet róla a bűnözőzseni mivoltját. Mellettük pedig a mellékszereplők is, mint Karen, Foggy és Claire is kibontakozhat.

A hosszabb játékidő nem csak a karaktereknek, de a cselekménynek is jót tett. A Daredevil (2003) filmben is kapunk egy jó kis történetet, de az én ízlésemnek valahogy túlságosan gyorstempójú és zsúfolt volt az 103 percben. Mondhatni, csak egy kis kóstolót kaptunk Matthew világából. Továbbá azt is éreztem a filmnél, hogy nincs a súlya és motivációja a szereplők cselekedeteinek. Ez szerencsére a sorozatban teljesen fordítva van: minden fokozatosan fel van építve, és még ha nem is az elején, de a végén értelmet nyer minden. Ezzel az egész történt megfontolttá és nagyon izgalmassá válik, és persze gondolkodtat is. Mi is fog történni? Majd a következő részben meglátod – mert persze cliffhangerekből sincs hiány.
A bejegyzés vége felé azonban a film javairól is legyen szó, amik először (nekem mindenképpen) hiányoztak a sorozatból. Egyik Matthew látásának vizuális ábrázolása. Habár több, mint íz éves a film, de még mai szemmel is jól néz ki. A sorozatból a legelején nekem valahogy hiányzott ez az ábrázolás, inkább hangokkal érzékeltettek valamit abból, ahogy Matthew látja a világot. Az 1. évad fényében már azt tudom mondani, hogy ez így volt jó, ez az ábrázolás illik az egész Daredevil (2015) nyers világához. Még Elektrát hiányoltam, de talán jobb is, hogy később jön Matthew mellé.

Összességében, igen, a Daredevilből a sorozat a jobb. Remekül felépített karakterek, izgalmas történet és egy nyers, de kiforrott világ: röviden ennyivel jellemezném.

A látványvilág, a dark and gritty feeling kiváló és imádtam Fisket és Wesley-t, no meg Vanessát is. A nevetséges egyedül, hogy a nőknek mennyi szerepe van (díszlet, díszlet, motiváció), és Karen annyira logikátlan és idegesítő, grr. Meg ez kifejezetten maratonra termett sorozat, annyira nem történik benne semmi, hogy ezt ki lehessen bírni heti adagokban.

Legyűrtem az első évadot, és csak egy kérdésem van: Charley Cox folyamatosan rúzsozza száját, vagy csak ebben a sorozatban van így kikenve?
Nem vagyok lenyűgözve a történettől, sem a karakterektől, még úgy sem, hogy nem Ben Affleck játssza a főszereplőt. Valahogy nem arra koncentrál a sorozat, mint azt egy éjszakai álarcos bűnözőverő vak ügyvéd életrajzától elvárnám…

3. évad: Emberek, ez pazar volt. Vannak hibái, de mégis egészen kiváló, az eddigi legjobb a Netflix gondozásában megjelentetett Marvel sorozatok közül.

Ha nem tudnám, hogy a Daredevil a Marvelhez tartozik, azt hittem volna, hogy egy DC sorozatot nézek. Megállás nélkül Batman jutott eszembe a sztori keménysége és sötétsége miatt, de aztán lehet csak én képzeltem bele a hasonlóságokat. Egyébként tetszett az évad, imádtam Foggy és Matt párosát, bár nekem eddig Karen karaktere a legérdekesebb, kíváncsi vagyok, hová lyukad majd ki. A történetvezetés az évad második felében lehetett volna eseménydúsabb, néhol igencsak lelassult a sorozat, ami azért is bosszantó, mert sokszor meg olcsó, ámde hatásos cliffhangerekkel zárták az epizódokat. Ezzel csak az a gondom, hogy egyszerre bosszant és élvezem, úgyhogy még nem tudom, pontosan hol is állok vele.
A történet maga viszont tetszett, főleg az elmélkedés a jóról és a gonoszról. Szeretem az ilyesmit, itt pedig tényleg nem lehetett meghúzni a határvonalat, vagy csak nekem nem volt egyértelmű. Kár, hogy ehhez képest meg Fisk karaktere kukába való, pech, hogy a színész is az agyamra ment, mert így csak Matt lelki vívódása kötött le.