lipotdorka értékelése

Vannak szuperhősök, akik fényűzve repkednek, csicsás jelmezekben mentik az embereket, és vannak olyanok, akik sikátorokban, árnyékok között harcolnak valamiért, miközben harcolnak saját magukkal, a múltjukkal, a saját démonjaikkal. Jelenlegi hősnőnk is az utóbbiba tartozik. Hiába húzta fel a falait, hiába adta az elérhetetlent, a lelke mélyén ő egy hős szendvics volt, és akart is lenni.
Nagyon jó volt, imádtam a noir hangulatát, a zenét, a közeget. Nagyon jól meg volt írva és az operatőri munka nagyon el lett találva. Krysten Ritter-től féltem, hogy esetleg túl nagy falat lesz neki ez az alkoholista, bunkó, PTSD-s főhősnő, de szerintem megállta a helyét.
Kilgrave nagyon kemény és nem átlagos főgonosz volt, a maga módján ő is (mint mindenki) azt akarta, amit nem kaphatott meg, jelen esetben Jessica-t. Tennant Nagyon jól játszott, és az akcentusa.. egész nap hallgatnám ahogy beszél :D
A mellékkarakterek történeteit néha untam, de így állt össze az egész, így volt a helyén a történet. Bár ezt a szuperkatona-gyilkológép szálat kihagyhatták volna. (Meg a sok drámázást Luke körül…)
Akik érdekesebbek voltak számomra, azok talán Trish, Malcolm és Hogarth volt, érdekes, izgalmasan és jól felépített és megírt háttértörténettel.
A történetnél végig meg volt az a feszültség, ami végigkísért minket a Pilotnál, bár nekem az utolsó rész kicsit összecsapottnak és túl kiszámíthatónak tűnt. Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz spoiler.
A sok akció helyett (bár ami volt is benne, nekem kicsit bugyutának tűnt) nagyobb hangsúlyt fektettek a főhős fizikai és lelki megpróbáltatására, ami nekem kifejezetten tetszett.
A sorozat arról szólt igazából, hogy rendkívül erős, öntudatos és kőkemény, mégis gyenge, összetört és sebezhető nő képes-e ismét két lábra állni, és talán egy kicsit jobb emberré is válni közben.