Neoreul Gieokhae (2015–2015) 86% 36★

A vége nem is lehetett volna rosszabb, mert ez az a kategória, amikor tehetetlenül állok előtte, hogy most MI VAN?!? Borzalmas, érzelmileg kikészített.

Nagyon izgalmas és érdekes történetszála van a karakterekből kifolyólag, ami végigvezeti az egész sorozatot, helyenként fel is vidul az ember arca a „vígjáték” vagy romantikus jeleneteknél, de alapvetően a komoly részek dominálnak. Megrázó volt a sok kegyetlenség, ami után nyomoztak a szereplőink.

Nagy kedvencem Seo In Guk, itt is sziporkázott, örültem, hogy másik arcát is láthattam. Park Bo Gum zseniális, be is kedvenceltem, ez az ember lenyűgöző és elképesztő, és ijesztő, mennyi mindent tud művelni az arcával. Nem is ragozom tovább, tessék utánajárni.

A karakterekben van a húzó erő, na meg a jelenet alatti „krimizenében”, ijesztő és nagyon elgondolkodtató. Lee Hyeonnak is nagyon érdekes jelleme van, ami a későbbi részekben annyira nem nyilvánult meg, sajnálatomra.
Cha Ji Ant bírtam, a plakáttal ellentétben neki inkább volt mellékszerepe, mint fő, de erős női karakter, én szerettem, amikor színre lépett.
Lee Joon spoilerról is napokat lehetne beszélni, engem kifejezetten elgondolkodtatott, hogy és mint érzett, mi történt vele múltban, ennek következtében pedig miket tett más emberekkel.

Részletességében ez sem tökéletes, csak hogy néhány példát mondjak: spoiler. Na meg a vége.
Ennek ellenére mély nyomott hagyott bennem a felmerülő gondolatok miatt.
Elnézést, nem tudok rendesen beszélni most, mert úgy érzem, kicsit lefagyott az agyam, rengeteg gondolatom támadt.

Hmm… Voltak elvárásaim ezzel a sorozattal. Részben be is jöttek.
Az alapsztori szerintem elég jó. Szépen lassan bontakozik ki, igaz van mikor inkább egy kicsit laposba megy át. A három pasi egyszerűen remek volt, miattuk érdemes megnézni. Annyira természetesen mozognak az utállak és a kíváncsi vagyok rád pillanatok között, hogy az valami félelmetes. Főhősnőnk volt, de nem igazán értettem, hogy minek. Szerintem teljesen felesleges volt az ő karaktere.
Alapjáraton komoly hangvételű végig, de mégis néha bebiggyesztettek egy-két poént ami nagyon jól állt neki. spoiler
A végét egy kicsit bénán sikerült lezárni. Mintha kifogytak volna az ötletekből. Kapott egy dupla csavart…, ami mégsem lesz jó…, de olyan vég kell neki, hogy mindenki elégedett legyen.

Tanakodtunk magammal, hogy mit írjak, nem akartam ismételni másokat. Azt mindenképpen meg akartam említeni, hogy mennyire jók voltak a gyerekszínészek. A kislány is, de főleg a két kisfiú, imádni való volt mind a kettő! Szerencsére jól oldották meg a végét, és a főszereplő színésznő is csak a sorozat elején volt idegesítő. A három férfiú viszont nagyon jó volt, Bogumival az élen :D
A mellékszereplők közül a rendőrcsapat nagyon jó volt, különösen a Team leader (Lee Chun Hee, olyan aranyos volt, nagyon megszerettem) és a 3%-os Min Sung Wook… szeretem, amikor mellékszerepekben is olyan karaktereket, olyan alakításokat láthatok, amelyek emlékezetesek maradnak, és egy-egy sorozatból nemcsak a főszereplők maradnak meg.
Majdnem elfelejtettem Do Kyung Soot megemlíteni, aki bár csak a sorozat elején szerepelt, de nagyon-nagyon jó volt. Mondjuk miután már láttam pl. A bátyám az agyamra megy c. filmben (aminek nem túl szerencsés szerintem a magyar címe), nem is vártam kevesebben tőle.

Már szemeztem egy ideje ezzel a doramával, végül nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt… Kezdeném elején a negatívummal… Az egyetlen negatívum számomra a lezárás volt. Ki lehetett volna ezt dolgozni szebben. Mert ez a mindenki éli szépen tovább az életét kategória nem igazán jött be…
Ezt leszámítva viszont nagyon élveztem. A romantikus szálat nem tolták túl, de szerintem jobb is volt így. A színészek közül sokan remekeltek. A gyerekszínészek véleményem szerint igen tehetségesek. Park Bo Gum hihetetlenül jól alakította a pszichopata karaktert. Egyik pillanatban még kb. kirázott tőle a hideg, a másik pillanatban meg elolvadt az ember az igazi kisfiús mosolyától. :) A Jang Na Ra által alakított Ji An eleinte néha idegesített, de a későbbieknek megkedveltem. Seo In Guk szokásosan hozta a formáját. Habár eddig főképp „dilis” szerepekben láttam, így jó volt megismerni egy másik színészi oldalát is. D.O. bár nem sokat szerepelt abban a kevés játékidőben is szépet alakított. A kis rendőrcsapat pedig hamar a szívemhez nőtt. Aranyosak voltak ahogy kiálltak egymásért illetve jókat derültem, amikor ugratták egymást.
Érdekes volt picit bepillantást nyerni abba hogyan is lesz valakiből pszichopata, hogyan gondolkodnak, mennyit számít az, hogy milyen környezet veszi őket körül…
Vétek lett volna kihagyni a sorozatot. A befejezést leszámítva élveztem és végig fenntartotta az érdeklődésem.

Jó tanács mindenkinek, egy jó thriller után sose kezdjetek bele egy másodikba…
A történet elején rendesen fogtam a fejem. Az írók próbáltak balance-t találni a thriller és a vígjáték között, hát nem ment. A vígjáték elemeket a nyomozó csapat akarta hozni, de őszintén bevallom még egy ekkora analfabéta csapatot…Engem konkrétan idegesítettek, annyira bénák voltak. Viszont ott volt a négy főszereplőnk, ami visszatartott. Egyszerűen a három férfi zseniális volt és Ji An sem maradt le mögöttük. Aztán valahol a fele környékén megváltozott a hangulat és egyre több lett a pszichológia/krimi/thriller, egyre kevesebb a nyomozó csapat vagy ha voltak is, mintha kicsit kikupálódtak volna és onnantól helyre billent a mérleg nyelve és nagyon tetszett:)
Érdekes és elgondolkodtató, hogy a legtöbb sorozatgyilkos gyilkolási kényszere egy gyerekkori traumára vezethető vissza. Az ember adagolva kapja a múltat és kezdi megérteni ki miért is lett olyan amilyen. Mégis egy ilyen múlt jogossá teszi a gyilkosságokat? Megbocsátható, ha „rossz” embereket ölsz? megmenthető egy ilyen lélek? nehéz kérdések ezek. A végével nem vagyok teljesen kibékülve, merthogy nem-igen volt vége. Talán értettem Min mit választott, de hogy mi lett a másik szereplőnkkel teljes homály. Noh mindegy:)
Karakterek, huhh Lee Hyeon-ra és Ji An-ra sok szót nem pazarolnék, bár Hyeon szépen változott és Seo In Guk nagyon jól játszott, azért nem volt egy „nehéz” karakter. Park Bo Gum viszont jesszus…maga a szerep is nagyon hálás és szép árnyalt karakter, de ez a srác…azok az arc mimikák… amikor duzzogva közli, hogy nem kell segítség, majd az az apró önelégült vigyor, amikor Hyeon mégis segít neki:) már a Tomorrow's Cantabile-ben is nagyon tetszett az alakítása, de itt megmutatta, hogy több is van benne:) Az ember szíve jobban vert a két srácért, mint a szerelmi szálért:D de a pszichopatánk is király volt:) amit ezek hárman az idegek harcában leműveltek..:D
Kinek? hát vígjáték kevés van benne, az is béna:P szerelmi szál gyenge, néhol cuki. Az első felét bemelegítés képp túl kell élni, hogy a második részben a pszichológia és krimi átvegye az uralmat felettünk:) Nem volt ez rossz:)

Az egyik sorozat reklámblokkjában vágtak be pár képkockát ebből a sorozatból de el nem tudom mondani mennyit nyomoztam hogy kiderítsem a címét, még szerencse hogy ilyen „karakteres” színészek a főszereplők. És akkor kaptam agybajt mikor több napi keresgélés után anya benyögte: „oh én láttam már ezt a sorozatot, jó volt, pont neked való ,de ne számíts nagy romantikára…” nah ebben igaza volt!
Lényegében tetszett de azért voltak elég bizarr, érthetetlen, megmagyarázatlan dolgok benne. Tetszett hogy két idősíkon játszódik a sorozat, a múltbéli történésekre épül a történet és nagy csavarintások vannak az eseményeken de ami nem hagyott nyugodni hogy lett spoiler de választ nem kaptam. A Mint alakító Park Bo Gum valami fantasztikusan alakította a spoiler mikor vigyorgott szó szerint kirázott a hideg. (Nem tudom ezek után meg tudnék -e nézni tőle olyan sorozatot amiben pozitív karaktert játszik.) A sorozat elég kemény, nem mindennapi témát boncolgat, és nem csak egy „egyszerű” krimi sorozat hanem a gyilkosok/ pszichopaták „lelkivilágát” boncolgatja.
A befejező rész „egy nagy pofon” volt amitől jó elszédültem és csak pislogtam hogy most mi van?! …