Park Joo-Hyung, az örökbe fogadott koreai kisfiú Olaszországban nevelkedik. Felnőttként ő Vincenzo Cassano, az az ügyvéd, aki a maffia jogi tanácsadója, ügyintézője, tehát consigliere.
Ám egy olasz maffiaháború miatt visszatér Dél-Koreába. A sokat látott és megélt consiglierét… [tovább]
A maffia ügyvédje (Vincenzo) (2021–2021) 99★
85' · dél-koreai · akció, dráma, romantikus, vígjáték, sorozat, krimi, rejtély 15 !
1 évad · 20 rész
Képek 136
Szereposztás
Kedvencelte 69
Várólistára tette 140
Kiemelt értékelések
Szerintem még életemben nem daráltam le ilyen gyorsan egy 20 epizódos (85 perces!) sorozatot, pedig az első rész után azt gondoltam, hogy majd szépen, lassan nézegetem csak, de valljuk be, az csupán egy kis ízelítő volt. Tarolt, tarolt a tvN-Netflix kombó.
Pesszimista vagy realista? Nem is áll messze egymástól a kettő, alapvetően ez a vegyes? szemléletmód jellemzi. Szereplőink végig a bosszúból építkeznek, nyernek reményt, mert az igazságszolgáltatás állandóan elbukni látszik, így saját kezükbe veszik az úgynevezett sorsukat.
„Ha ez egy film lenne, azt hinném, hogy már irreálisan sok árulás történt.” (Elnézést, nem szó szerint idéztem, de ez egyszerűen csak… mindent elmond.)
Brutális és katartikus, és mind hatásos. A zenéket szokás szerint remekül összeválogatták és nagyon jókat írtak hozzá, tudták, hogyan kell megvenni a népet. Nagyszerű színészi játékokkal gazdagodhattunk, mindenki részéről. A forgatókönyv felépítése is nagyon érdekes volt, kataaaartikus, és őszintén nem tudnék belekötni. Teljesen más élmény, ha spoiler. Vincenzo ritkán mutatta meg a humorát, de amikor megtette, akkor nagyot ütött. A párosunk dinamikus és jó volt rájuk nézni, én rettenetesen imádtam ezt a közös munkát, és azt hiszem, kicsit túlzásba estem néhány részértékelésemben, annyiszor leírtam, de akkor is tartom magam a 2021 párosa állításomhoz. A női karakterünket érte némi vád, de én külön szerettem, hogy ilyen állhatatos és hangos. Nehéz, talán közel lehetetlen hozzá hasonló jellem nélkül fennmaradni ebben a szakmában, az nyilván egy másik dolog, hogy tisz-ta di-lis, de valahogy ki kell adnia magából a feszkót. :D
Fenomenálisan vicces, te jó ég, pedig nem gondoltam volna, hogy a maffia témába belefér, de abszolúúút! Inkább vígjáték-krimi kategóriába esik, mint teljes mértékben romantikusba, és mindez nagyon jó arányban oszlott meg. Ugyanakkor a letargikusabb részek mélyek voltak, mégis újra és újra képes volt sírva megröhögtetni.
Leszögezném, hogy nagyon szerettem ezt a sorozatot, vevő vagyok bármikori újranézésre is, de kicsit bizonytalan vagyok ebben a 10 csillagban, mert az üzenete rettenetesen lehangoló és reménytelen a társadalomra nézve. Az igazságszolgáltatás és a törvényhozás kööööözel sem tökéletes, az emberek kapzsisága ezüst tálcán kínálja a korrupció újabb és újabb lehetőségét, és sokan megússzák, sokan. De én akkor sem hiszek abban, spoiler. Közben viszont annyira érthető ez az elkeseredettség! Le merném fogadni, hogy még az is, aki színültig hisz a mai igazságszolgáltatás kifogásolhatatlanságában, megfordult már a fejében az a bizonyos másik út. Nem érne el vele többet? Veszélyes dolog Isten kezét játszani.
Én őszintén tudom ajánlani, remek sorozat brutál humorral, nagyszerű színészekkel, zsenizseni OST-tal és elgondolkodtató véggel. Ja, igen, a Joong Ki-fanok garantáltan ájuldoznak! OlAsZuL bESzÉl!
Ps. A magyar cím, most minden előzőleges haragomat félretéve a magyar Netflix-címek felé IS GÁZ. Én nem tudok olaszul, de apró kutatásom (összvissz volt 1 perc?) során megtudtam, hogy a consigliere szó tanácsadót jelent a maffia körökben, és nem korlátozódik le a szerepe csupán jogi védelemre. Ha viszont Cha Youngra akartak ezzel utalni, akkor sem értem a címadást, mert egyértelműen Vincenzo volt a főszereplő.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Consigliere
https://www.infobloom.com/what-is-a-consigliere.htm
Nem tudom, kik dolgoznak abban a kis szobában, ahol ezeket kiagyalják, de könyörgöm, legalább az angol leírást olvassák el ilyenkor MDL-en. Vagy valami!
Nagyon tetszett, végig izgalmas és fordulatos volt, az első két rész még kicsit furcsa volt, de aztán teljesen beszippantott. Annak ellenére, hogy egy rész 85 perces, nagyon nézeti magát, de azért mentálisan eléggé le tudott szívni, főleg, hogy minden rész gyakorlatilag függővéggel ért véget. Vincenzo nagyon menő volt, a színész eszméletlenül jóképű és meg nem mondanám róla, hogy már elmúlt 25, pedig… Cha Young eléggé idegesítő volt az elején, de aztán hatalmas pofont kapott, ami után sokkal kedvelhetőbbé vált, bár a stílusa azért megmaradt, amivel nem volt bajom, mert bírtam. (az elején kissé túljátszotta, de utána tényleg nagyon bírtam.) Tetszett a párosuk is, hogy nem próbálják megváltoztatni egymást, de mégis észrevétlenül hatottak egymásra. A krimi/thriller rész nagyon izgalmas volt, bár elég sok minden újra és újra ismétlődött benne spoiler, de voltak benne nagyon izgalmas csavarok is, és szerintem alapvetően jól adta vissza, milyen nehéz az „egyszerű” embereknek egy hatalmas korrupt szervezet ellen küzdenie. Bár az nem annyira tetszett, hogy egyik fő tanulsága az volt a sorozatnak, hogy tisztességes úton nem lehet megoldani szinte semmi nagyobb horderejű dolgot. Nem mondom, hogy nincs részben igazuk, csak azért elég szomorú Mégis meglepően sokszor felröhögtem a nézése közben, annak ellenére hogy viszonylag sötét témákkal operál a sorozat. Bírtam a lakókat is, mind őrültek voltak és kissé karikatúrásak, de attól még szerethető egy bagázs lett belőlük a végére. A főgonosz nagyon para volt, szegény öcsikét pedig először rühelltem, aztán sajnáltam, de a végére nagyon megszerettem. Úgy viselkedett Vincenzo mellett, mint egy lelkes kölyökkutya, akivel életében először törődik valaki. spoiler
A magyar cím már megint borzalmas. Sosem kezdtem volna bele a cím alapján, ha nem látom mennyien áradoztak itt róla.
De hagyjuk is ezt a témát mielőtt felidegesítem magam és módszeresen szidom szét a Netflix kdrama címek fordításait… inkább beszéljünk arról, mennyire dögös volt, amikor Vincenzo olaszul beszélt. És mennyire bírtam Inzaghit.
Hát én ezt úgy ahogy volt, imádtam!! Az első két rész után megszoktam a stílust és már nem is zavartak a furcsaságok, azok tették még jobbá a sorozatot! A groteszk és idióta jelenetek (már elnézést :D) tökéletesen ellensúlyozták a komoly, véres és fájdalmas jeleneteket, amelyekből azért nem volt kevés.
Nem szeretném nagyon kielemezgetni a sorozatot, tényleg imádtam, talán még kedvenc is lett. Azért néhány szó a legfontosabbakról.
Nálam a színész gárda vitte a prímet. Egyszerűen minden szerepre megtalálták a tökéletes színészt! Nem is tudok elképzelni ennél jobb castet. Joong Ki-t eddig is imádtam, na de itt totál szerelem lett, ahogy Vincenzo is. Ahhh tudnék ömlengeni róla.
A Cha Young-ot alakító színésznő számomra eddig ismeretlen volt, de ezek után több figyelmet kell fordítanom rá. Engem a karaktere egyáltalán nem zavart, imádom az erős főhősnőket és ezekben a helyzetekben egy lágyszívűbb nő már régen hisztériás rohamot kapott volna.
Aztán a nonplusultra. Ok Taec Yeon. Istenem, hát eddig ebben a szerepben volt a legjobb. Brillírozott. Annyira érezhető volt, hogy élvezni ezt a kihívást. Végre nem egy hősszerelmes szerepe jutott neki! Ahh love!
Az ügyvédnő zseniális volt! Annyira gyűlöltem! :D (És shippeltem OkTaec-kel, sorry:D)
Kwak Dong Yun-nak ez a karaktere hasonló volt ahhoz, amit a Modern Farmerben is játszott és szerintem ez jól áll neki! Szerettem őt is, szerintem kihozta a maximumot ebből a karakterből. spoiler
Akik nélkül fele ilyen jó lett volna a sorozat, azok a bérlők. Egytől egyig oda vagyok mindért! <3
Órákig ecsetelhetném, hogy miért.
És akkor már meg kell dicsérnem a stábot. Mert szerintem a forgatókönyvtől kezdve a látványon, rendezésen, zenéken keresztül minden szuper volt!
Megy a kedvencek közé, na! :)
Így több, mint fél évvel a megnézése után elárulhatom, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Szerintem nemcsak a doramás sorozatok között, hanem úgy általában alig találtam olyan történetet, ami ennyire profin ötvözi az akciót a humorral, s ennyire ízlésesen füszerezi romantikával. Mindent szerettem benne, még akkor is, ha voltak hibái. Vincenzo az egyik kedvenc karakterem lett, s Cha Young is közel került hozzám annak ellenére, hogy eleinte döcögősen indult vele a kapcsolatom.
Sok kedvenc doramát avattam már, de számomra ez a Goblinnal együtt osztozik A kedvenc címen. Nincs is több, amit mondani tudnék, az előttem szólók már mindent elmondtak róla, amit én is gondolok, de egy dolog biztos: hiába a végtelen várólista, ezt is tuti újra fogom nézni.
Már itt az értékelés elején szeretném letudni azokat a dolgokat amik annyira nem tetszettek, mert egyrészt abból jóval kevesebb van, másrészt, csakis azért álltam neki megírni az értékelést, mert ennek a sorozatnak a pozitívumairól nagyon szeretnék beszélni, mert igazán megérdemli!
Szóval amik nem annyira tetszettek:
– Az eleje (1-2 rész) Nagyon fura volt az egész, túl soknak találtam a feleslegesen hosszú menőzős jeleneteket, meg alapból sokszor éreztem, hogy rengeteg jelenetet nyújtanak el iszonyat feleslegesen, véleményem szerint itt még a legtöbb színész sem talált igazán magára a szerepében.
– Nekem semmi problémám nem volt azzal, hogy a krimi – thriller vonal mellett vígjáték is volt a sorozat, meg én alapból szeretem az ázsia humort, de itt még számomra is voltak nagyon erőltetett és gyenge poénok, de ettől függetlenül is tudtam jókat nevetni a sorozat nézése alatt.
– Itt valószínűleg mi is hibásak vagyunk, ugyanis lehet jobban tettük volna ha a tizedik rész után tartunk egy pici szünetet, mert addig imádtuk, és tényleg csak úgy pörögtek a részek, hiába volt majdnem mind másfél órás. Viszont azután a rákövetkező 3-4 rész nekünk kicsit vontatottnak tűnt, és ott már azért éreztük rendesen a részek hosszúságát is.
Na most, hogy a negatívat letudtuk, jöhetnek is a pozitívumok amiből sokkal több lesz.
– Először is a színészek és a karaktereik. Előbb említettem, hogy az elején még a színészek is furcsák voltak nekem, és egyáltalán nem meggyőzőek, viszont van egy pont ahol a történet is vesz egy nagyobb fordulatot, és én onnantól éreztem azt, hogy végre a színészek is kezdenek magukra találni.
Ugye ott van Vincenzo akire én őszintén most nem szeretnék sok szót szánni, és nem azért mert ne szerettem volna, hanem, mert előttem már tényleg mindent elmondtak vele kapcsolatban. Az ő karaktere nagyon más, mint amit eddig doramás főhősöktől megszokhattunk, és azzal én is csak mélyen egyetérteni tudok, hogy ez a változatosság borzasztó üdítő volt. Song Jong Kinek pedig én ezidáig egyáltalán nem voltam túl nagy rajongója, de amit itt lehozott, az tényleg az eddigi legjobbja, legalábbis azok közül amiket én láttam tőle. Tényleg le a kalappal előtte, remekül megformálta Vincenzo karakterét.
Aztán ott van a főhősnőnk Hong Cha Young akit én megmondom őszintén kicsit alulértékeltnek érzek, főleg a magyar véleményeket olvasgatva. Pedig szerintem aki már sok doramán van túl, annak egy olyan női főszereplő mint ez a nő egy igazi áldás. Persze hálisten mostanában egyre jellemzőbbek a doramákban is az erős női karakterek, de nekem eddig megmondom őszintén Hong Cha Young volt a legjobb és leghitelesebb. Azt én is elismerem, hogy az elején valóban eléggé túljátszotta a színésznő, és nem volt annyira egyben, de szerintem ezen elég hamar sikerült változtatnia, és onnantól számomra az egyik legszerethetőbb női karakter lett akivel valaha találkoztam.
Elég kevés a romantika a sorozatban, de nem is igazán hiányzott, mert Vincenzoval mint partnerek is kiemelkedő párost alkottak. Én már most odaadnám nekik az év párosa díjat!
Azért pedig mindig is nagy becsben fogom tartani ezt a sorozatot, hogy TaecYeonak adták spoiler szerepét, ugyanis tudtam én, hogy tudna ez a srác, csak állandóan tök semmilyen szerepeket kapott szegény. Na, de most aztán megmutatta, hogy mit is tud ő valójában, és mit ne mondjak egyáltalán nem csalódtam.
A ház lakói is egy nagyon színes és szórakoztató társaság, ők az új kedvenc „kis” csapatom :)
A sorozatban egyébként rengeteg a jogrendszer iránti kritika, és ezzel kapcsolatban a végén sem próbálják ámitani a nézőt, egyáltalán nem pozitív a mondanivaló végkicsengése, és én ezt nagyon is megtudom érteni. Bár a sorozatban Dél-Koreáról beszélnek, de én magyarként is tudtam vele azonosulni teljes mértékben. Nem azt mondom, hogy az a helyes út amit a sorozatban mutatnak, de azok után amin szereplőink is átmennek érthető, hogy miért így zárták le.
Összességében én nagyon lelkesen ajánlom a sorozatot mindenkinek. Nem tökéletes egyáltalán, de még így is azt tudom mondani minden túlzás nélkül, hogy az egyik legjobb ami valaha elkészült. Mert ez végre valami nagyon más volt, hülye kliséktől tényleg szinte majdnem teljesen mentes, emiatt a két dolog miatt már kedvenc is lett, emellett zseniálisak a színészi játékok, a krimi-thriller vonal mellett – bár a humor itt-ott néha elég döcögős volt- egy nagyon jó vígjáték is szerintem amúgy még a paródia címke is simán mehetne rá néhány jelenet miatt:D, szóval attól sem kell félni, hogy végig sötét és komor hangulatú, mert egyáltalán nem.
Ja és a zenék is fenomenálisak benne!!!!!
Először is: ANNYIRA KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK!!! ♥❤ Ki tudja, meddig tologattam-halogattam volna ezt a sorozatot, ami végül nekem a kedvencek között végezte. ❤
Nagyon örülök, hogy hallgattam Rátok, ezután is így fogok tenni! :DD
Song Joong Ki szintén kedvenc lett – igazából megalapozta A farkasfiú-val, de most nyomtam rá a szívecskére a 4-5. rész környékén. :)) Nagyon szerettem Jeon Yeo Bin-t is (annyira gyönyörű! ♥), a karaktere pedig szerintem zseniális – egyszerre vagány és dilis, bájos és „finoman sötét”; imádtam, ahogy kezelte Vincenzo-t, illetve kb mindent :D Annyira hihetetlenül jól reagált MINDENRE! és tetszett a gondolkodása, bár néha meglepett, milyen jól bírja XDD
A plazabeli összes emberke imádnivaló volt! Ilyen jó kis csapatot ritkán találni – mind karakterileg, mind színészileg egytől-egyig a szívemhez nőttek. :)
Ok Taec Yeon-t nem láttam még, csak a First Seven Kisses-ben, és hát ott senkit nem vettem észre Joon Gi mellett XDD, de zseniális! Brutál jó spoiler volt, imádtam :)) Hasonlóképpen Kwak Dong Yun-t spoiler
Choi Myung Hee-től felállt a hátamon a szőr XDD és mondanám, hogy éreztem némi elégtételt a végén spoiler
Emlegettem a tizenvalahanyadik rész tájékán, hogy most már maffiáskodhatna Vincenzo egy keveset – ezt maradéktalanul megkaptam a sorozat végére – és azért nem bántam (mármint SŐT! Imádtam! :))), mert abszolút kellett, hozzátartozott a karakteréhez.
Nehéz kérdés, hogy egy ilyen korrupt világban mi a helyes… Néha azt hiszem, kellenek (kellenének?) ilyen „hős” figurák, mert nagyon szép lenne, ha az igazság győzhetne, de amíg emberek alkotják és tart(at)ják be, addig ez egy nagyon törékeny igazság… Kicsit Batman-feeling: üldözni kell, mert törvényen kívüli önbíráskodó, de épp ezért olyan embereket is meg tud fékezni, akiket tiszta eszközökkel nem lehetne – ezt látta be Hong Cha Young is. Sajnos ez a mi világunkban is így van…
Na, de ezek már nagyon morális kérdések! :DDD
A sorozat zseniális, ez a lényeg, a humor-izgalom-finom romantika-krimi fantasztikus keveréke, most pedig még hallgatom az OST-t, mert aww, az is zseniális! ❤
Ja, és Song Joong Ki hangja! Na, az egy álom! ♥❤
Első látásra szerelem lett ez a sorozat. Imádtam nézni a főszereplő párosunk játékát. Vincenzo levett a lábamról, amikor olaszul beszélt. Akció, dráma, romantika. Nem tudok rá mást adni mint a maximum csillagot és nem is akarom tovább elemezni. Látni kell. ♡
Nagyon megszerettem ezt a sorozatot és sajnálom, hogy vége lett :( Jó pár karaktert megkedveltem, de olyanok is akadtak, akiket ki nem állhattam. Ezek mellett sok meglepetés is várt, illetve sokszor elérzékenyültem, ami nálam nagy szó, ugyanis nem vagyok egy sírós fajta. Viszont volt bőven nevetés is, mivel a Cassano család bővebben adott is rá okot. Főleg Vincenzo és Hong Cha Young :D Ők lettek a kedvenceim. Megszerettem a párosukat, remek duó voltak. Azonban Vincenzo ♡♡ mindenek előtt. Számos oldalát megmutatta az epizódok alatt, ami még szerethetőbbé tette.
Nálam maximális pontot ér a sorozat minden hibájával együtt. Kedvenc is lett és szerintem elég sokszor újra fogom nézni.
7,5 csillag
Nem volt szerelem első látásra a széria, de még másodikra sem. Igazából már az első két résznél, de főleg a pilot-nál ott akartam hagyni a sorozatot. Azután szerencsére eljött a harmadik epizód, aminek végre sikerült beszippantani és el sem engedett a végéig.
A valósághoz hozzátartozik az is, hogy inkább csak az ígéretes előzetes miatt kezdtem bele, mert sem a felvázolt sztori (ami előbb emlékeztetett egy paródia leírására), sem a színészgárda nem fogott meg önmagában, sőt, egyik másik színész miatt még vonakodtam is a megtekintéstől (khm… Taecyeon… khm). A két bevezető epizód után pedig azt hittem, hogy tényleg csak annyi lesz a sorozat, amennyit ígért a szinopszis: egy jogi paródia egy lökött maffiózóval karöltve, aki a végén jófiú lesz. Hogy mekkorát tévedtem! De menjünk csak sorjában.
A történetben valóban végig megvan a jogi szál, mely a fő események mozgatórúgója, amiből az akció és krimi szál fut ki egyik oldalon. A másik részről egy heist sorozatot kapunk sok-sok vígjáték elemmel megspékelve. Viszont adott, hogy a sorozat fekete komédia, így sok esetben előfordul, hogy a komolyabb szálon is nevetség tárgyává válik jó néhány jelenet és a bennük szereplők. Ebből adódóan a teljes sztorinak furcsa módon nincs egységes atmoszférája, de valahogy a legtöbb esetben képes ezt elég ügyesen balanszban tartani ahhoz, hogy ne legyen zavaró. Körülbelül 65-70%-ról beszélünk, ami egy nagyon jó teljesítmény, és ezzel a részenkénti cselekményt folyamatosan mozgásban is tartják, megelőzve az üres járatokat.Hozzátenném, hogy ez eddig elég összevisszának hathatott, de az összes szál összefut az utolsó pár részre, amelyek közül vannak megkérdőjelezhető döntések, azonban minden mindennek a része és nagyon érdekes, ahogyan összekapcsolják őket.
De mit ér egy jól összerakott történet, ha nincsenek jó szereplők. És itt dúskálunk ezekben. Vegyük példának a két főszereplőt.
Vincenzo, a koreai származású olasz maffiózó, akár lehetne olyan is, mintha a skatulyából húzták volna elő. Intelligens, jóképű, kissé (nagyon) rideg, hatalmat sugárzó gazdag és sármos ügyvéd, aki a szeretteiért bármit megtesz. És itt a bármin van a legnagyobb hangsúly. Ugyanis a sorozat során alacsonyan (mások magasról) hullanak körülötte az emberek, akik valamilyen úton módon keresztbe tettek a célja elérésében, illetve a szeretett személyek védelmében, a lehető legválogatottabb módszerekkel. Olyan halálnemek voltak itt, amin még én is meglepődtem. Nem hittem volna, hogy ilyesmiket látok majd egy 15+-os sorozatban, de úgy látszik szerencsére változnak az idők. Fontos kiemelnem, hogy Vincenzo nem pszichopata! Csupán „szakmáiból” adódóan eltemette mélyen magában a bűntudatát. Ennek hála, nagyon könnyen megtud mindenféle szemrebbenés nélkül téveszteni embereket, hogy ezáltal a számára lehető legoptimálisabb eredménnyel zárhassa le az aktuális ügyét. Ha kell zsarol, fenyeget, illegálisan készít felvételeket, vagy akár gyilkol is. És ezzel a hozzáállásával talán ő a sorozat legfélelmetesebb szereplője. Igen, Vincenzo nem a legjobb ember a világon és ez, még ha csak rejtet módon is, de minden részben sugalmazva van, hol szavakban, hol tettekben. Viszont van a sorozatnak egy olyan sajátossága, hogy ezt a tényt képes elfeledtetni a nézőkkel hosszabb-rövidebb időre. Ugyan eltemette bűntudatát, de a rossz álmokat el nem kerüli, a szűrőjén átment emberekkel végső soron törődik és védelmezi őket, sokat adakozik (spoiler), számára a család szent és sérthetetlen, márpedig a Pláza lakói ide tartoznak, élükön a társával. Ez a komplexitása pedig kiemeli az átlagsallang főszereplők nem túl színes kavalkádjából. spoiler Személy szerint gondban vagyok, amikor arról van szó, hogy ő ténylegesen anti-hős-e. Főleg az utolsó pár rész, de még inkább a lezáró monológ után. Inkább sorolnám gonosztevőnek, aki átmenetileg segít a jóembereken a maga módján, mivel érintetté vált személyesen is.
Másik főszereplőnk, Cha-Young, legalább ennyire érdekesre sikeredett. Első blikkre talán csupán egy irritáló, beképzelt, pökhendi, nagyszájú, kissé flúgos nőnek tűnik, azonban legbelül vannak kétségei saját bánásmódjával kapcsolatban. Egy nagy adag löket pedig el is indítja hozzáállásának változtatásában és abban, hogy a jó oldalon kössön ki. Attól viszont nem kell tartani, hogy teljes egészében megtér. Valóban elkezd a számára fontos emberekkel foglalkozni, a szívén viseli a sorsukat, mindent megtesz értük, de szerencsére megmarad ugyan olyan rámenősnek, pimasznak, mint ezelőtt volt. Ugyanis az ellenfeleivel szemben ez elengedhetetlen. Így továbbra is korrupt, bevet sokféle piszkos módszert. Teljesen mindegy számára, hogy a törvény melyik oldalán áll, a képviselet ugyan olyan marad. Viszont érdekes látni, ahogyan rájön, képes nagyon meglepő dolgokat tenni az igazság nevében (pl.: spoiler). Külön dicsérendő, hogy nem várja el Vincenzo-tól, hogy megváltozzon, úgy segít neki, ahogyan az tenni akarja a dolgokat, ez a hozzáállás pedig nagyon üdítő! Végre! Tudjátok mióta vártam egy ilyen női főszereplőre? Aki nem teszetosza, értelmes, vannak saját gondolatai, ötletei, nem fél bepiszkolni a kezét azért, amiben hisz, nem nyomja el a férfit akit szeret, egyáltalán nem nyálas és nem várja el a segítséget még életveszélyes helyzetekben sem? Nagy kedvencem lett a hölgy, felkerült elég magas helyre a listámon. Egy vérbeli anti-hős a hölgyemény, és ezt büszkén vállalja.
A mellékszereplők nagyon színesek lett. Ugyan a Gunga Pláza bérlői egytől egyig comic relief karakterek, de azoknak nagyszerűek. Mindenféle klisés karaktertípust megtalálunk bennük, és azokat eredményesen ki is figurázzák. A személyes kedvenceim a két buddhista szerzetes, a Tesco-s James Bond, az illegális utaztatók és az olasz séf, aki nem tud olasz kajákat csinálni. De nagyon megkedveltem az egyéb szereplők közül Jang Han-Seo-t is, akinek a legjobb karakterfejlődése volt a sorozatban.
És akkor ott van a három fergeteges főgonosz! Talán a legártalmatlanabb Han Seung-Hyuk, aki hiába próbál nagy halnak kinézni, mindig túl közel kerül ahhoz, hogy felfalják a cápák. A kissé szánalmas pancser azonban tagadhatatlanul a legjózanabbul gondolkodó a hármas fogatból. Másik társa a táncos kedvű Choi Myung-Hee. Egy perc erejéig sem lehetett vele szimpatizálni. Ugyan az elején remek stratéga, viszont a hatalma növekedésével és a főnökénél elfoglalt hely megtartása miatti erőfeszítések a teljesítményén meglátszanak. Undok, undorító, rosszindulatú banya, akit szívből lehet gyűlölni.
És akkor el is érkeztünk a leges legnagyobb kedvencemhez, Jang Han-Seok-hoz. Egy igazi kuriózum az ő karaktere. Sok helyen olvastam a közösségi platformokon, hogy nem tartják elég jónak, főleg Vincenzo-hoz hasonlítva, meg hogy béna, nem ijesztő, az őt játszó színész pedig nem illik hozzá, nem ilyennek kellene lennie a hozzá hasonló főgonoszoknak stb. Én komolyan nem értem ezeket a hozzászólásokat. Mintha nem értelmezték volna azt, amit láttak vagy olvastak a feliratokban. Han-Seok egy klasszikus értelembe vett pszichopata, szinte az összes tünetével együtt. Csupán ebben az esetben nem azt a fajta antiszociális személyiségzavarban szenvedő figurát vették elő, mint amit általában szoktak a krimik esetén filmekben és sorozatokban (nem csak koreaiakban!). Ugyanis ez a karakter minden, csak nem a legélesebb penge a fiókban, amit saját maga be is ismer az egyik epizódban a valódi bemutatkozásánál. És ez lehet nagyon szokatlan a többség számára, mert eddig az volt eladva, hogy a pszichopaták intelligensek, mindenki egy Hannibal Lecter, pedig ez a valóságban sincs így! Üdítő volt látni, hogy egy teljesen átlagos IQ-szinttel rendelkező, kissé mániákus, Ödipusz és isten-komplexusos, önimádó, holdkóros, beképzelt bunkó foglalja el a legfőbb főgonosz helyét ebben a sorozatban, aki csak ritkán félelmetes, de olyankor nagyon! Tud olyan arcokat vágni és hangon beszélni, amitől feláll a szőr az ember hátán. Remekül szórakoztam rajta, még ha ez a történtek függvényében nagyon morbidul is hangzik! Egy kifejezetten jól megírt karakter, akiről ennél többet nem is szeretnék írni a spoilerek miatt.
A széria képi világa kitűnő, látszik hogy nem filléres munka és mindent ténylegesen a produkcióba fektettek. A CGI talán az egyik legjobb, amit eddig koreai sorozatban láttam (elég csak a valójában nem létező Inzaghi-ra gondolni) és a hátterek is csak nagyon minimálisan észrevehetőek. Sok az akciójelenet és azok remekül meg lettek koreografálva, kellőképpen pörgősek és hitelesek voltak, le a kalappal a kaszkadőrök előtt is, mert volt munkájuk rendesen. A zene illett az éppen aktuális hangulathoz, a klasszikusok pedig külön tetszettek, amikkel tovább növelték a sorozat ázsióját. Az utalások nagyon frappánsak voltak a kultikus hollywoodi filmektől kezdve a helyi és nemzetközi popkultúrális kikacsintásokon át a TVN sorozatokig bezárólag. Jól érintett, hogy nincs megszokott szerelmi szál vagy szerelmi háromszög, éppen csak harmatosan van jelen olyan mértékben, hogy az ne vegyen el semmiből. Tetszett, hogy mert komoly lenni bizonyos témákkal kapcsolatban, így a befejezés is egy hatalmas piros pont lett nálam, ami emlékezteti a nézőt, hogy a világ nem rózsaszín cukorfelhő. Kapott fricskát a média, a nézők és azok, akik irányítják a háttérben az egészet, a jogi rendszer, a rendőri munka, minden, amit érintettek a sorozat folyamán. Külön kiemelném, hogy remek színészi játékokat láthatunk a sorozatban, de közülük is abszolút kimagasló számomra spoiler
De hogy ne csak ajnározzam a sorozatot, volt itt bőven negatívum. Azt már említettem, hogy az első két rész nem sikeredett a legjobbra. Sajnos a 20 rész során nem egy olyan epizóddal találkoztam, amin érződik a filler jelleg. Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól rajtuk, azonban kirívóan nem szóltak igazán semmiről, csak húzták az időt, hogy meg legyen a műsoridő. Ezen részek kukázásával pedig igazából semmit nem változott volna a történet, talán még jobban is összefüggött volna. A részek száma mellett a egyes epizódok játékidejét is sokalltam. Megint csak azt tudom mondani, ki tudták tölteni az időt, de sok helyen arcpirító hülyeségek kerültek bele ezzel és ez leginkább a központi történet rovására ment. Ezek voltak azok a pillanatok, amik a történetnél említett kilógó 30-35%-ot tették ki, ahol teljes mértékben nem tudták elcsípni, mit is akarnak kezdeni egyes szituációkkal, azok milyen műfaj szerint mennének és milyen hangulatban. Voltak értelmetlen és egymásból nem következő pillanatok. Példának gondoljuk csak a kezdő képsorokra. Valamint olyanok is előfordultak, hogy egyes dolgokat teljes mértékben elfelejtettek, ami az előzményekben benne voltak (pl.: egyik korai részben utalás volt arra spoiler). Sok helyen kiszámíthatóak és klisések voltak a fordulatok, valamint a történetvezetés és az eddigi „tapasztalatok” előre megadtak bizonyos válaszokat. De ami a leginkább fájt az az, hogy nem feltétlenül illett a humor ehhez a történethez (és jó néhány helyen nem is működött megfelelően, gagyik voltak a poénok, vagy csak simán nem voltak viccesek). Sokkal jobban tetszett az egész, amikor komolyan vette magát és mert sötét tónusú, borongós lenni. Nagyon sajnálom, hogy nem egy igazi akció-krimit kaptam, de ez már úgyis mindegy. Ez van, ezt kell szeretni, és én szerettem is, gyorsan bekerült a kedvenceim közé.
Összességében nagyon élveztem a sorozatot minden negatívumával együtt. Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az Ocean's Eleven filmeket, a Keresztapa trilógiát, a Mission:Impossible filmeket és a méltatlanul elfeledett Eltakarítónőt. Ez a sorozat remek kombinációja ezen daraboknak, így azoknak is tudom ajánlni, akik egyébként nem rajonganak a koreai sorozatokért. Van benne minden: krimi, akció, rablás, vígjáték, tényleg csak egy csipetnyi romantika. Viszont előre szólok, hogy nem véletlenül kapott 16+-os besorolást a Netflix-en. Vannak nagyon meredek pillanatok a 20 rész folyamán, amik miatt néhol meg kell erősíteni az embernek magát lelkiekben és bizony a vérrel sem spóroltak.
Népszerű idézetek
Ha egyedül mész, gyorsan odaérsz. De ha együtt megyünk, messzire érünk.
Ha mocsárba kerülsz: juss ki belőle, mielőtt a fenekére süllyednél!
Vincenzo: Tudod, mit mondanak, mikor válik valaki gonosszá? Mikor már többé nem szégyelli magát. És te átléptél ezen a határon.
Vincenzo: A maffiacsaládok egyik mottója: „A legerősebb ütés hátulról érkezik.”
Vincenzo: Ha kihasználom az árulást mások családjában, végül a saját családom árulhat el engem.
Vincenzo: A törvény olyan, mint a pókháló. Korlátozott a tartóssága. Az erős darazsak kiszakítják és elrepülnek, de a gyenge legyek holtan végzik a pókhálóban.