David Lynch amerikai

Épp a napokban kezdtem el nézni az új Twin Peaks-et, mivel a korábbi sorozatot még gyerekkoromban (titkon) láttam, egyértelmű volt, hogy nagyon „várós”. A szüleim nem engedtek közel a TV-hez, mikor esténként ők is azon borzongtak és tűnődtek, hogy vajon kicsoda Cooper ügynök.
Nagyon egyszerűen, szerintem David Lynch-et igazán csak maga David Lynch érti teljességében, de ebben sem vagyok 100%-ig biztos. És ennek a meg nem értéssel vegyes kíváncsiságnak van egy bája, ami nálam a Lynch-effekt nevet viseli. Maga a fickó ránézésre is egy jelenség. Pont olyan, hogy az ember némi távolságtartással vegyes, végtelen kíváncsiságot érez iránta. Van ott benne valami, amit én is ismerni, tudni és főként érteni akarok, de minden próbálkozásom eleve kudarcra van ítélve. Annyira más, annyira másik dimenzió, annyira szürreális. A vásznak szinte magába húznak, fojtogatnak, amit ő kreál, képei annyira veszélyesen magával ragadóak, hogy az ember néhol arra eszmél, hogy végképp beszippantotta valami hagymázas őrület. Annyira nehéz egy-egy Lynch sztoriból kiszállni, kiszakadni, hogy már azt is meg merném kockáztatni, hogy ez valamely hipnotikus-drog az agy számára.
David Lynch számomra mindig egy tiszteletreméltó idegen lesz, aki elérhetetlen, másmilyen, nem evilági, és az én kretén agyamnak felfoghatatlan talány, de ettől még hatalmas rajongója és imádója vagyok. Elengedtem már azon próbálkozásaimat, hogy megértsem. Meggyőződésem, hogy nem kell teljesen érteni. Annak is örülök, ha el-elkaphatok egy látványt, képet, mondatot, ami közben mosolyogva gondolom: ez az, ez átjött, közben pedig nem is veszem észre, hogy mekkora téveszme az érzés, amikor Lynch ismét túljárt az eszemen, de a szemem kalickába zárta. :)

Imádom!!!!!

Fantasztikus elme. Furcsa, különös és izgalmas a látásmódja, alkotásai közel sem hétköznapiak, olykor borzongatóak, szürrealisták. Imádom.

VICE életmű-összefoglaló

https://www.youtube.com/watch…