Dűne (1984) 68% 160★

Messze nem tökéletes film, az igaz, de jelen pillanatban a legjobb Dűne adaptáció, ami elérhető – csak remélni merem, hogy Villeneuve alkotása túlszárnyalja majd. Látszik rajta a kor és a költségvetés esetenkénti problémái is, sok effekt elég csúnyán öregedett (elsősorban a pajzsokra célzok), viszont az alapanyag nagyfokú tisztelete, rengeteg kreativitás, és úgy általában egy értő és szeretetteljes hozzáállás árad az egész filmből, ami nagyon élvezhetővé teszi.
Rendkívül jó a casting. Kyle MacLachlan ugyan kissé túlkoros a szerepre, egyértelműen inkább egy fiatalfelnőtt, és nem egy kamasz Pault jelenít meg (ami néha eredményez botlásokat a forgatókönyvben, például amikor az egyik Harkonnen katona „kis szarosnak” nevezi, felszaladt a szemöldököm, mert ennyire nem volt kölyök a karakter), de azt zseniálisan hozza. Szépen követhető, ahogy az első jelenetekben még egy okos, talpraesett, de azért szerető családban, biztonságban nevelkedett fiút látunk, aki kikerül a világba, felébrednek a képességei, átéli a veszteségeket, és fokozatosan könyörtelen, fanatikusan körülrajongott vezér, és hűvös stratéga lesz belőle, aki már csak mélyen mert vívódni. Francesca Annis tökéletes Jessica, ismételten, egy nagyon magas szintet kell majd megugrania Rebecca Fergusonnak, mert ez a nő gyönyörű, méltóságteljes, tökéletesen eltalálja az egyensúlyt a szerelmes, az anya és a nagyhatalmú „boszorkány” és papnő szerepe között. Stingre gyakorlatilag ráöntötték Feyd szerepét, elég vonzó, de kellően őrült, kevés jelenetben is tökéletes kontrasztot alkot Kyle MacLachlan Pauljával – nem tudom, ki veszi át tőle ezt a karaktert az új verzió második felvonásában, de nehéz dolga lesz. Virginia Madsen Irulanját szintén imádom, még abban a kevés jelenetben is, amit kapott – látszik rajta, hogy hercegnő, és hogy egy rendkívül intelligens és karizmatikus nő… nagyon éles a kontraszt Julie Cox-szal a 2000-es verzióban.
Talán a casting egyedüli gyengepontjának tartom Sean Young Chaniját… nem rossz, de kicsit jelentéktelen. Valószínűleg több időt is kellett volna adni neki, hogy kibontakozhasson a szerelme a főhőssel, a vagánysága, a harcos oldala… de Jessica és Leto között megvolt a kémia egyetlen szerelmi jelenettel, az ő párosuk pedig valahogy élettelen lett, pedig nagyon fontos.
A látványvilág, a megkopott effekteken, például a pajzsokon kívül mai szemmel is rendkívül élvezhető. A sivatagi képek gyönyörűek, az épületek monumentálisak és egyediek, a homokférgek fenyegetőek, a fűszer okozta látomások kellően abszurdak. Noha a távoli jövőben játszódik a történet, mégis egyszerre érezni a science fiction futurisztikus stílusát, és valami steampunkos, sőt, szinte már történelmi filmre hajazó kopottságot, ami tökéletesen idézi a Dűne „gondolkodó gépek nélküli”, nagyon is emberi világát. A jelmezek, a cirkoruhák, a Bene Gesserit abaköpenyei mind nagyon jól sikerültek, és külön tisztelet a szemekért: tudom, hogy amikor ez a film készült, még kockáról kockára kellett beszínezni őket. Egyedül a sardaukarok szkafanderjei sikerültek kicsit szerencsétlenre, illetve a topterekben nincs sok aerodinamika (a filmből készült játék verziója sokkal jobb lett, pixelgrafika ide vagy oda) – valamint, ez csak személyes vélemény, de a Harkonnenek jelenetei nekem kicsit túl undorítóra sikerültek néhol. Tudom, hogy a báró egy szadista féreg, ez bőven kiderült a regényből is, de ott sokszor inkább mellőztük, hogy konkrétan meg kelljen mutatni, mit csinált… ezt a film is megtehette volna.
A zene szintén emlékezetes, több nagy kedvencem is van az OST-ből, tökéletesen idézi a regényt. Bátran merem ajánlani, akár egy újranézésre is, mielőtt érkezik az új verzió.
Régebbi kritikám a filmről: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/04/regi-emlekek-d…

Jesszumpepi, ez a film, én nem tudom, mire számítottam, de nem erre az tuti… Már az első 5 perc után, azt hittem kitépem az összes hajszálam, vagy bele őszülök, mire ennek vége lesz… Kezdve azzal, hogy olvastam a könyvet, és köszönöm, abból se kérek többet. XD Az új Dűnét is láttam már, az sokkal jobban tetszett, mint ez, a könyvvel együtt véve. Nem akartam abbahagyni, én mazochista, tovább néztem, hogy legközelebb ne kelljen újra kezdenem, ha véletlen újra belefutok a filmbe valahol, és inkább megnéztem a HBO MAX-en, pedig anya is mondta, keressek inkább mást, de mégsem tettem. A sztorit már ismerve, érdekesnek érdekes, de a kivitelezés, a koncepció… A szereplők se rosszak, bár egyik se győzött meg, hogy ők azok a karakterek, akik a könyvben is vannak.

Ezek után muszáj elolvasnom az egész sorozatot! Kár, hogy nem aratott akkora sikert…

Valamikor a messzi multban mar lattam, de igy ujranezve kiderult h kb semmire nem emlekeztem, kvazi uj filmnezesnek mondanam.
Az adott korban lehet hogy ez egy jo film volt, de mostani szemmel szamtalan sebbol verzik. Lynch-et tudom sokan istenitik, de szerintem ez a rendezes nem sikerult, nagyon felszabdalt, sokszor csak jelenetek halmaza. A szineszi alakitasok is nagyon muviek, persze akkoriban mas volt az elkepzeles a szineszkedesrol.
Mint film szerintem nem jol sikerult, de oriasi pontencial van benne, nagyon varom az uj filmet, jot fog tenni neki a modernizalas.

A könyvet nem olvastam, viszont úgy voltam vele, a filmet csak megnézem már, mert nagyon érdekelt milyen. Milyen lehet az a film, amit az esetek nagy részében lehúznak, melynek elkészülte nem volt épp leányálom és amiből kijöhetne egy bővebb, rendezői változat. A Dűne szerepel a 101 sci-fi film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is, így már tényleg muszáj voltam megnézni :D
Pozitívan csalódtam. Persze, érezni, hogy ez a film nincs kész, hisz egyrészt az effektek egy része piszok csúnya (de a látványról majd még később), másrészt a vágásnál feltűnő, hogy sok minden landolhatott a kukában, így elég egyenetlen a film cselekményének beosztása. Viszont a Dűnének ezek ellenére rengeteg erénye van. Egyrészt nekem baromira tetszett, hogy nem akarták a sztorit egy nagy csihi-puhiba elvinni, hogy egy Star Wars másolat legyen (mondjuk az vicces, hogy Lucas meg alapból a Dűnéből merített dolgokat :D), hanem egy komoly hangvételű, elgondolkodtatóbb, de mégis kalandos film legyen. A hangulata nagyon érdekes, és ehhez nagyban hozzájárul a látványtervezés és a zene. A film látványtervezése előtt le a kalappal, ugyanis az épületek, ruhák, fegyverek, űrhajók nagyon jól néznek ki. Magukkal az effektekkel viszont vannak gondok. Néha annyira nevetségesen vannak odamontírozva dolgok, hogy az ember elsírná magát. Viszont sokszor meg tényleg hihetetlenül jól néznek ki a makettek, effektek.
A zene pedig, wow. A Toto együttes kitett magáért. A főcímet kismilliószor meghallgattam. Nagyon stílusos lett, de az egész film soundtrackje kiváló.
A színészek egytől egyig nagyszerűen alakítanak, ezért is sajnálatos, hogy rengeteg anyagot kivágtak, pedig elvileg nem egy karakternek volt még legalább 10 percnyi játékideje.
A történet annak ellenére, hogy piszkosul elkezd kapkodni egy idő után, engem lekötött, érdekes volt.
Nem tökéletes film tehát a Dűne, viszont egy nagyon alulértékelt darab, amiből én szívesen megnéznék egy Lynch által újravágott verziót.

Bár a Dűne az egyik legvitatottabb sci-fi/Lynch film/Herbert feldolgozás/FILM, de zeneileg és képileg teljesen elragadó alkotás, és az ember képessé válik a nehezen követhető cselekményt teljesen figyelmen kívül hagyni. „egy két órás előzetes, egy soha el nem készült 12 órás filmnek”.

Gyerekként láttam ezt a filmet már, de őszintén szólva csak a sok csillagszemű juhászra emlékeztem belőle.
Ezen felül régi nagy adósságom, hogy még nem olvastam a Dűnét. Egyszer elkezdtem, de annyira nem értettem belőle semmit, annyira nyögvenyelős volt, hogy inkább félretettem, és azóta sem próbálkoztam vele újra.
Igazából a film sem képes teljesen tisztázni a történetet, egy kissé homályosak számomra a motivációk. Hülyén hangzik, hogy élveztem a filmet, amiből csomó mindent nem értek, de így van.
A színészi gárda fantasztikus, csak dicsérni tudom őket. (bár tény, hogy a Harkonnenek inkább ripacskodtak, ők idegesítőek)
Az egész film látványában és hangulatában annyira magával ragadó, hogy a képernyő elé ragasztja az embert, és nem engedi.
A zene csodálatos, külön puszi érte a Totonak.

Sokak számára elvont lehet ez a film és nehezen emészthető, de az általam eddig megismertek közül ez a leginkább nézhető Lynch-film. De a keze nyoma azért itt is egyértelműen felfedezhető.
Most, hogy újranéztem, megerősített, hogy csak el kéne olvasni…

Nem olvastam a könyveket, egyelőre annyira nincsenek is tervben, de az újabb előtt mindenképpen megakartam nézni a régebbit is.
Sajnos én nagyon untam a nagy részét…. Míg az eleje csigalassúsággal totyogott, a kis támadás után viszont pont, hogy nagyon összecsapott lett, kb 30 percben lelett rendezve egy olyan dolog ami egy filmet is kitehetett volna. (az egész spoiler stb) Pedig azért voltak itt érdekesebb dolgok, jó kis alapszituációk, de nem igazán sikerült jól tálalni őket. Nem éreztem nagyon azt, hogy érdekelnek engem a karakterek, ki marad életben a végére.
Megvan azért a kis remek régi hangulata, a zenével meg a színészekkel sem volt sok problémám, de ez sajnos csak ennyit hozott számomra.

Nagyon korrekt adaptáció, nem tökéletes, de szuper, főleg ahhoz képest, hogy már 35 éves.A képi világa különösen tetszett, nagyon szép, kicsit művészfilmekre hajazó,elvont. A könyv hangulatát nagyon eltalálták, egyedül Chani lógott ki a sorból, illetve Alia ugyanolyan cuki, de közben ijesztő volt, a beszédét viszont elég creepy módon oldották meg.
Egyébként a fűszerből nekem is kéne, hogy megtudjam előre a vizsgaeredményeimet szeptembertől.
Jöhet a minisorozat.

Egy normális vágással még ennyi idő után is lehetne klasszikus….