Jodorowsky's Dune (2013) 84% 20★

Ez az ember nem normális. De tekintve, hogy a regény maga sem az, és épp ez teszi zseniálissá, hajlandó lettem volna nagyon sokat fizetni azért, hogy végignézhessem ezt a Dűnét…

Maga a dokumentum film nem volt érdekes, inkább egy alkalom volt ahol Jodorowsky jól kibeszélhette magából a bánatát. Viszont fantasztikus volt látni micsoda kompániát verbuvált össze, egészen elképesztő, a rajzokat, az előkészületeket, ezeket még órákon át tudtam volna nézni. Jó volt kicsit fantáziálni róla mi lett volna ha … Az biztos hogy az Incal-t be fogom szerezni, egyszerűen látnom kell.

A legjobb dokumentumfilm amit életemben láttam.
Nem csak azért, mert egy legendás filmrendező egy legendás sci-fi könyvből akart filmet készíteni, hanem mert mindezt közel kilencven percben zseniálisan mutatja be a film. Tökéletes ritmussal és anyagokkal, a megfelelő emberek megszólaltatásával mindent elmond az el nem készült filmadaptációról, de Jodorowsky karizmatikus figurájának köszönhetően a projekt egész szellemiségét átadja. Bár sosem készült el ez a Dűne, mégis a film végére olyan, mintha mi magunk végigültük volna Jodorowsky féktelen sci-fi látomását.
http://sfmag.hu/2014/01/06/jodorowskys-dune/

A megvalósult filmeknél csak a meg nem valósultak az érdekesebbek. Persze ne feledjük, minden megvalósult film egyúttal magába foglal számtalan meg nem valósultat. Olyan ez, mint az élet, ha kissé léhán akarok fogalmazni.
Jodorowsky legendás filmterve eleve túl volt koncipiálva vagy gondolva. Annyira megalomán és vad volt, hogy gyakorlatilag biztosra lehetett venni, nem lehet megcsinálni, nem fognak rá pénzt adni. Pedig elképesztő stábot verbuvált össze, és az előmunkálatok előrehaladottak voltak. A filmben látjuk Moebius és Giger vázlatait, rajzait, csodálatosak, és a teljesen kompakt storyboardba is betekintést nyerhetünk. Mindebből kiviláglik, hogy itt nagyon is jogos a cím: Jodorowsky Dűnéje. Frank Herbert remekművét a maga módján adaptálta volna. Ahogy ő mondja: megerőszakolta Herbertet, akár a házasságban, le kell szaggatni a ruhát a mennyecskéről és meg kell erőszakolni, abból születik a gyerek. Jó, nyilván ezt azért ne szó szerint értsük, de az adaptálás kapcsán egyetérthetünk, legalábbis továbbgondolhatjuk Jodorowsky elképzelését. A legviccesebb az, hogy úgy választotta ki pont a Dűnét, hogy nem is olvasta, ahogy a stáb több tagjáról is kiderül, hogy kezükbe sem vették a könyvet.
Maga a dokumentumfilm élvezetes, jól sikerült, de kétlem, hogy sokáig fogunk emlékezni rá, ahhoz azért nincs benne elég kraft és gondolat.