Veszett a világ (1990) 71% 89★

Hogy a francba nyert díjat ez a film? Egyszer megnézhető, de nem egy nagy szám. Elismerem, hogy mínusszal indult nálam Nicolas Cage miatt, nem tudom elviselni azt az ürgét… Szerintem gyenge thrillernek, inkább a vígjáték vonal az erős, de lehet, azért érzem így, mert Sailor és Lula karaktere erősen túl van játszva (gondolom, nem véletlenül). Számomra inkább voltak idegesítőek, mint viccesek.
Az emberi kapcsolatok elég érdekesek amúgy benne, Lynch hozza a formáját.
DE! Willem Dafoe egy ISTEN!!! Nincs túl nagy szerepe, de az baromi jó! :)

Ezt a filmet az teszi számomra emlékezetessé, hogy éjszakai moziban láttam 2 skizofréniás fiúval (fivérek), akik végig kommentálták. Nélkülük egy mukkot sem értettem volna belőle, és a közönség is díjazta a beszólásaikat. Rémes és lenyűgöző élmény volt.

Rendezte David Lynch…és ezért 6-os! :D:D:D
Amúgy felejthető film, amiben azért meg-megnyilvánulnak Lynch fogásai, egyedi megoldásai, de kevés, a történet kissé lapos, Nicholas Cage meg sosem volt nagy kedvenc…sőt..
Azért el lehet nézegetni ezt a kattanást tökmag, bár a világ tényleg (el)veszett.

„Veszett ez az egész világ, és benne mi, veszett kutyák.”
Amennyire tetszett a Straight story esetében, hogy Lynch mellőzte a műveire jellemző szürrealizmust, addig jelen filmjénél, a Veszett a világ épp az elborultságával nyűgözött le. Mindkét Lynch-film esetében egy road movie-ról beszélhetünk, de teljesen más megközelítéssel.
A Veszett a világ történetének középpontjában Sailor Ripley és Lula szerelme áll, akik miután a férfi kiszabadult a börtönből, menekülőre fogják a dolgot. Lula édesanyja, Marietta a nyomukba küld egy bérgyilkost és egy magánnyomozót. Ebből pedig egy érdekes hajsza fog kialakulni, s az útjuk során a főszereplők számos furábbnál furább alakkal találkozik….
Azt elismerem, hogy Lynch művét az akciójelenetek ellenére sem lehet a világ legizgalmasabb filmjének titulálni, ám a rendező művészete, valamint stílusjegyei remekül kiérződnek a kész filmen. Egyedi megközelítésű adaptációja el is nyerte a kritikusok tetszését (lásd Arany Pálma), s meg kell hagyni, remekül bánik a színészeivel: Laura Dern és Nicolas Cage párosa elképesztő, egyértelműen ez a duó a film motorja. Mellettük még érdemes kiemelni Diane Laddet, Lula igencsak furcsa anyját, aki az elborultság széles skáláját prezentálja a bő két órás játékidőben. De még rajtuk is túltesz Willem Dafoe, Bobby Peru szerepében. A fickó felbukkanására több mint egy órát kell várni, s alig szerepel a filmben fél órát, de minden egyes jelenetében ott a feszültség, s mindaz, amiért szeretjük Willem Dafoe-t. A színészi játékon túl érdemes kitérni a film popkult utalásaira (elsősorban az Óz, a nagy varázslóra), amely az összképnek egy érdekes színezetet ad. Talán ez a párhuzam nem is véletlen: Sailor és Lula egész útjuk a sárga köves úton tart Smaragdváros felé (csak ez az út és a Smaragdváros sokkal sivárabb nyomorúságosabb, mint Dorothy és Totó kalandja).
Azt nem tudom, milyen Barry Gifford regénye, de az biztos, hogy David Lynch egy különleges atmoszférájú, sajátos produkciót varázsolt belőle, nagyszerű színészi játékkal, hatásos zenével és természetesen az egyedi kézjegyeivel. Aki hozzám hasonlóan szereti az ilyen típusú filmeket, nem érdemes kihagyni a Veszett a világot sem.

Nicholas Cage egy jó filmben, ez is újdonság volt. Romantikus vígjáték. Lynch-módra.

Egyes filmeknél, minél többször látom, annál kevésbé tetszik. Lehet a korral jár.. Tíz éve még tíz pontosra értékeltem, utána láttam talán rá négy évre, meg most. Vannak benne nagyon emlékezetes jelenetek, a színészek alakítása miatt, ami az eltelt évek alatt néha néha be villant. Tehát nem egy unalmas, egyszer nézhető filmről van szó. Viszont helyenként már inkább komikusnak éreztem, a szó negatív értelmében. Azért nyolcasnál rosszabbat most se adok rá, de ebben benne van a jó indulatom is.