Kontroll (2003) 82% 434★

Új év, új értékelés a Kontrollnak. Mit tudom én miért, véletlenül megint elkaptam a tv-ben éjjel, és megint izgalmas volt. Megint megláttam benne valami jelentést, valamit, ami a saját problémám is. Aztán megbékéltem a szerephez megfelelően bamba Csányival. Aztán levontam a következtetést, hogy mennyivel más ma a metró. Aztán elaludtam, mint a narkolepsziás Muki, mert már nagyon késő volt. Ma meg felvittem egy csillaggal az értékelést.
Soká voltam szkeptikus a kontrollal, de most az egyik legzseniálisabb magyar filmnek tartom. Ajánlom mindenkinek, aki megrekedve érzi magát az életben, és annak is, aki éppen nem.

Nagyin jó volt. Izgalmas és persze vicces is! :D És nagyon magyar. Komolyan én ezt nagyon imádtam benne. Én nagyon ritkán metrózom kb soha, az én városban nincs. De párszor már metróztam és kb ilyen, régebben persze, most már egy kicsit másabb!
Nagy arcok voltak benne, Béla bácsi, Professzor, Muki, Tibi, Bulcsú. Mindenki nagyon jó, jól eltalálták a színészeket.
A zenék is frankók.
Egy valami nem tetszett a vége. Nem tudom kicsit olyan lezáratlan. De ezt leszámíta rohadt jó! :D :D
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Ez is számomra egy klasszik kedvenc film. Ami ráadásul magyar. Minden ízében magyar.
Az emberek olyanok akikkel napi szinten találkozunk. Olyan igazi nagyonmagyarok. (Értsd: frusztráltak, fáradtak, idegesítőek, különcök, bunkók, régi kedves(?) ismerősök…)
A metró nekem nem a(z) (napi) életem része, hisz nálunk nincs Szegeden.
Viszont most az újranézés előtt volt „szerencsém” metrózni BPesten és Prágában. Éreztem hogy meg kell nézzem.

Én alapvetően klausztrofóbiás és tériszonyos vagyok. A metró egy kínzással ért fel. És hiába 14 évvel ezelőtt lett forgatva ez a film, még mindig olyan nyomasztó érzés nézni. Mintha ott lent lennék én is. Ma már azért nem annyira koszos az egész mint a filmben, de az a qrva hosszúmagas mozgólépcső… Gyűlölöm! :D

Még jó párszor újra fogom nézni. Főleg egy ilyen metrózásgatás után. Igényem van rá.

Nagyon régen láttam már, és ahogy akkor is, úgy most is megülte a gyomromat a depresszív, kilátástalan metróhangulat; hajnalban járok dolgozni az első metróval, és éjszaka is gyakran jártam haza az utolsóval, így ez a világ számomra csak a térdimenzióban zárt, amúgy nem ismeretlen atmoszférát lélegzek be.
Tipikusan az a film, amiről vagy regényt lehet írni, vagy röviden értekezni, mert annyi rejtett csavar és szimbolika van benne, hogy mindegyik vágás megérne egy mély pszichológiai és szociális-társadalmi elemzést; de én inkább az előbbit választom, a komor, sötét lélekhangulat miatt csupán egyetlen gondolatra, aztán hagyom ülepedni a filmet, mert mély gyökeret vetett.
spoiler
De jó lesz hétfőn újra metróra szállni, ezekkel a meggyötört érzelememlékekkel! Apropó… Bulcsú lelkét, ahogy rongyolja a kilátástalan élet, úgy rongyolják a testét is a végtelen verések. Hát így tessék nézni ezt a filmet, mélyre túrni, az aljára látni, összekötni, kicsomózni, szétfeszíteni minden apró jelenetet.

Elég rég láttam már ezt a filmet, inkább az rémlett belőle, hogy nagyon vicces és ötletes. Nos a mostani újranézés után meg kell állapítanom, hogy nehezen találnék olyan filmet ami egyszerre ennyire magyar és mégis ennyire nem az.

Most sokkal inkább a hangulatok, a fények, a csodásan megírt zene és a hihetetlenül szépen és kreatívan használt budapesti metró, mint háttér tetszett benne. A szereplők is egytől egyig nagyon jól játszottak, Csányi Sándor nyugodtan megmaradhatott volna az ilyen művészibb jellegű filmeknél, mert ez sokkal jobban áll neki, mint bármi amit utána alakított. A humor megfelelő helyen és megfelelő mértékben volt adagolva, pont csak annyira, hogy amúgy ennek hatására döbbenjünk rá, hogy mennyire többről is van itt szó. Ezt a filmet tartom az egyik legeredetibb és legelgondolkodtatóbb magyar alkotásnak.

A megjelenése óta a legjobb magyar film. Az utánozhatatlan, komor hangulat, amit a már kifutó szerelvények és azóta többnyire felújított állomások, az akkoriban még nagyrészt ismeretlen színészekből álló, mégis nagyszerű szereposztás, a helyenként elvont látványvilág, egy csipetnyi könnyed humor és művészi rendezés tett oly érdekessé ebben az egyhangú hazai felhozatalban.

pont annyira elvont, pont annyira vicces és pont annyira trágár, hogy az számomra még pont szerethető.
egyetlen dolog zavar benne, hogy ebben a filmben senki nem törli meg az arcát. kechup, vér, borotvahab, liszt… tök mindegy, marad! engem zavar. :)

Ez az a film, amit a legtöbbet idézünk. Különösen az „Asszed, nincs rá della?!” és a „tic-ket, tic-ket”, ami kb. hetente feljön. Különösen, amikor hazamegyek, és az arcomba kapom az ellenőröket minden egyes megállóban, akkor gondolok sokat rá.
És 2008-ban megtaláltuk piszkos kis észak-kanadai bányászvárosunk (azóta tönkrement) Blockbusterében, a helyiek kedvéért angol felirattal, és a három magyar arc ugyanúgy gurult a földön a röhögéstől, mint a kanadaiak, csak mi együtt mondtuk a szöveget a filmmel. Az Országimázs Központ fizethetett volna nekünk valami kis tiszteletdíjat, bejött.

Ezt nem kell ragozni, meg kell nézni.

Úgy 95 %-ban utálom a magyar filmeket. Ez beletartozik a kivételes 5%-ba. :)
-1 csillag Csányi béna játéka miatt, egyébként szuper film, nagyon jók a karakterek, a dumák, a szituációk. Nem is tudom, hogy a jegyellenőrzős hosszú jelentsor-e a kedvencem a bolond utasokkal vagy az ellenőrök pszichológiai vizsgálata. :D