Mulholland Drive – A sötétség útja (2001) 74% 126★

Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mit néztem és miért. Én általában szeretem a szürrealista, elvont és érthetetlen filmeket, de ez nekem sok volt. Ráadásul halálra untam.

Most akkó' mi van? Mikor már azt hiszed vágod a sztorit, Lynch csavar még egyet, szóval fel kell kötni hozzá a gatyát. Voltaképpen most sem igazán tudom, hogy miről szól a film.

update: 2021. november
Nos, szerintem összeállt a kép, legalábbis nagyjából. Pár dolog még nem tiszta, de nem is feltétlenül kell, pláne egy Lynch filmnél.

Az, hogy ez valami óriási jelentést hordozó film, aminek nagyon rejtett mondanivalója van, nem is kérdéses. A film sikere bizonyítja, hogy én vagyok hülye hozzá, vagy csak nem figyeltem eléggé, ez is tiszta sor. De momentán én az egésszel kapcsolatban csak annyit érzek, hogy közel két és fél órát pazaroltam erre a filmre, ahelyett, hogy valami értelmesebbet néztem volna.
Majd egyszer ha nagyon nem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel és már minden olyan filmet láttam, ami érdekelhet, lehet, hogy újra megnézem, hogy megfejthessem, de ez azt gondolom, hogy nem mostanában lesz. Az a pár csillag, azért a pár jó jelenetért jár.

Talán él valahol egy aghori szerzetes fejű lény, aki eldönti, hogy élned kell-e vagy halnod. Talán valaki mindig figyel téged a gomolygó köd mögül, aki előbukkan a rejtélyes alkonyokon…A kérdés csak az, hogy neked mi a szereped ebben a világban…Lehetsz jó vagy gonosz, a vége mindig ugyanaz…Előbb vagy utóbb, de elborít majd a teljes sötétség……

Mint amikor egy rendező fejében egyszerre ott van Bunuel (pl. A vágy titokzatos tárgya) és Polanski (pl. a Rosemary gyermeke). Még a Betty Blue is bejött – azt is milyen régen láttam! És még egy kis Tarnatino (Ponyvaregény). Nem összerázva, nem összekutyulva, hanem inkább blokkokban. És az egészből kijön Lynch, a maga nyomasztó, és erotikus világával, ahogy azt egy színésznő agyába elképzeli. Ma 2020 március 27. van, na, mi lehet az Eszenyi Enikő fejében?

Nyomasztó, sötét és egyedi film. Talán egy be nem váltott álmokkal felvértezett színész tehetség bukása. Vagy egy gonosz erő általi pokoljárás. A valóság és az illúzió közötti vékony határmezsgye, ahol a doboz és a különös sikátorbéli alak határozza meg egyesek érvényesülését. A zenekar nem játszik, ez csak illúzió. A kulcs a kezedben, vajon jól döntesz-e, ha belépsz-e baljós világba? David Lynch maradandó, libabőrös, sokáig kísértő filmet alkotott.

Ha kiveszem a cselekményt a képből (amivel általában meggyűlik az emberek baja) és pusztán az élményt kéne értékelnem, akkor ez a film nem nagy szám. Egyedül a két főszereplő lányt tudom kiemelni, akik nagyon ügyesen játszottak. De ezen kívül a film nem látványos, nem szórakoztató, nem kimagasló zeneileg és sehogyan sem.
A narratíva viszont már érdekesebb és elsősorban arra kényszerül a néző, hogy folyamatosan rejtvényeket fejtsen. Ahogy gondolkoztam rajta, rájöttem, hogy láttam már egy filmet, aminek a forgatókönyve kísértetiesen hasonlít erre, legalábbis a főbb pontokon. Ez a Perfect Blue (1997) , ahol a film első fele még ugyanúgy könnyebben követhető, bár a végső megoldást még nem ismerjük. Aztán a második felében mindkét film bekeményít és folyamatosan csavar egyet, így csak kapkodjuk a fejünket, hogy most mi van? Ki a jó, a rossz? Ki is az áldozat? Ki a felelős? Ki mozgatja a szálakat? Most mégis kinek az oldalára kéne állni? És ahogy a Perfect Blue végén, itt is kialakult egy válasz a fejemben, hogy mi is történhetett, azért a PB esetében valamivel magabiztosabb voltam. Utánanéztem elemzéseknek és még egy listát is találtam, amit maga Lynch állított össze a filmhez segítségül. Eszerint az elképzelésem átfedésben van máséval, bár közel sem mindent tudtam megfejteni.
Összességében azt tudom mondani, hogy én ehelyett sokkal inkább a Perfect Blue (1997) ajánlom, mert színvonalasabb, hatásosabb. Ütősebbek a csavarok, nagyobb a feszültség és a sok agyalás után a sikerélmény is nagyobb, mert bár ott sem feltétlenül lesz egyértelmű, hogy megfejtettük az egyetlen lehetséges narratívát, de biztosan úgy érezzük majd, hogy közelebb kerültünk hozzá.

Titok ez a film.

Ezt a filmet egy kollegám ajánlatára néztem meg először.
Egy olyan kollégám ajánlotta, akit nagyon okosnak tartottam, és bár igen távol esett egymástól az izlésünk, mégis vagy talán éppen ezért rengeteget beszélgettünk többségében ezek a beszélgetések inkább szelid viták voltak mindenféléről – többek közt filmekről is. De volt sok más témánk is egyébként – lévén én ateista, ő pedig reformátusból „kitért” magyar-muszlim, a vallási kérdések is rendszeresen terítéken voltak. Most, hogy nyugdíjas lettem, ezek a kis szócsaták hiányoznak talán a legjobban :)
No de visszatérve a filmre: szóval igazából annyira szerettem volna megérteni, mi is történik…de az istennek se sikerült…
Miután megnéztem, rengeteg filmes fórumon olvasgattam róla, és van egy-két gondolat, ami közel lehet a rendező szándékához…nem tudom. Pl. hogy a főcím alatt spoiler …nem tudom… Persze Linchtől ez is kitelik. =D
Most, hogy jött ez a kihívás (Sorozatok és filmek amiket mások ajánlottak), egyből ez jutott az eszembe – úgyis szándékomban volt még egy esélyt adni neki… De most sem lettem sokkal okosabb.
Ez már így marad legfeljebb hülyén halok meg …

Az egyik legtúlértékeltebb film amit valaha láttam. Hihetetlen, hogy ezt a filmet választották a 21. század egyik legnagyobb filmjének.