Elemi ösztön (1992) 139

Basic Instinct
127' · francia, amerikai, angol · dráma, thriller 16

0 díj · 3 jelölés

A San Fransisco-i night club tulajdonosát, Johnny Boz-t holtan találják az ágyában. Nick Curran nyomozó kapja meg az ügyet, aki ugyan ma már teljesen tiszta, de múltjában nagy szerepet kapott az alkohol és a kábítószer. Az első számú gyanúsított Catherine Tramell, a titokzatos és kihívó… [tovább]

angol

Képek 10

Szereposztás

Michael DouglasNick Curran
Sharon StoneCatherine Tramell
George DzundzaGus
Jeanne TripplehornDr. Beth Garner
Leilani SarelleRoxy
Denis ArndtLieutenant Walker
Bruce A. YoungAndrews
Chelcie RossCaptain Talcott
Dorothy MaloneHazel Dobkins
Wayne KnightJohn Correli

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 13

Várólistára tette 83


Kiemelt értékelések

Pistee66 

Talán az egyik legjobb valaha készült erotikus krimi, melyben ismert színészek nagyon merész szex jelenetekben mutatják meg mire is képesek, ha egy olyan szenvedélyes rendező, mint Paul Verhoeven irányítja a dolgokat. Természetesen erre szükség volt egy tökéletes forgatókönyvre, egy szuper zeneszerzőre, operatőrre és persze a rendező instrukcióira vevő színészgárdára is.
Joe Eszterhas írta a könyvet, ami egy igazi mestermű; logikus, izgalmas, érdekes és legfőképpen azért emlékezetes, mert a film fordulatait nem sejtjük előre és ezek a fordulatok nem esnek túlzásokba mely által a film csak egy nagy katyvasz lenne, mint láttuk egyéb film esetében, ahol nem tudták, hogy a kevesebb néha több.
A színészek is nagyon hihetően alakítják a szerepeiket. Douglasről elhisszük, hogy képes mindarra, amit a filmben csinál. Természetesen ez Sharon Stonera is igaz, nem véletlenül hozta meg számára az igazi hírnevet ez a film.
Manapság így biztos nem forgatnák le, mert a stúdiók nem vevők az ilyen merész filmekre, tehát köszönet a Carolconak is, amiért bevállalták és elkészítették.
Szerintem ezt az alkotást látni kell!

A második résztől mindenki óvakodjon, aki nem akar borzalmas filmet látni!

lilla_csanyi

A maga idejében bizonyára botrányos és fülledten erotikus volt. Szó se róla, Sharon Stone hatalmasat alakít benne, gyakorlatilag egyedül elviszi a hátán a filmet. Minden más, ami nem Sharon Stone, viszont vagy érdektelen, vagy gagyi benne. A rendőrök közötti párbeszédektől, és a "kemény nyomozás"tól például a hideg futkosott a hátamon. És Michael Douglastől is. Nem hiszem, hogy a rendőrségnél megtűrnének egy ennyire féktelen, nyers és agresszív embert, hacsak nem valami csókos.

Ciccnyog

Nyilván látni akartam tiniként, akkor ez volt a menő, #nem a szürke.# Mai szemmel már nem akkora eresztés, de még így is élvezhető, sikerét főleg ama bizonyos kultikus jelenetnek köszönheti, mikor is Stone kisasszonyt kihallgatják. Filmrajongóknak és az erotikus filmek kedvelőinek várólistára való!

blianhun 

Egy fekete és egy fehér Lotus Esprit. Kevés menőbb dolog volt ennél 92-ben.
Egyéb látványosságokról nem is beszélve… :)

Ascyra 

Van olyan X gererációs filmnéző, aki ezt a filmet nem látta és nem tudja pontosan, szinte minden jelenetét tekintve, hogy mi történik benne? Ez azért van, mert Sharon Stone egy szexi istennő, (akinek mondatait igyekeztem szinte kivétel nélkül bemagolni és néhol alkalmazni a való életben is :D), és Michael Douglas pedig olyan fickó, akivel szívesen … csevegnénk. Nagyon jó páros, és ez végig érezhető! Nemcsak a sztori, de az akkoriban nagyon divatos pszichokavarc filmek közül kiemelkedő a téma, amit nagyon jól sikerült izgi és buja thrillerré kovácsolni. A legtöbbször nézett filmem. Imádom :)

kiruu 

Igazából, nem volt rossz. Jó sem, de érdekes volt.

Kevin_Krall

Na igen, a film, amely miatt mindenképpen be akartam szerezni Joe Eszterhas életrajzi könyvét. Mert mitől jó ez a film, de úgy tényleg? A forgatókönyv miatt.
A rendezői munka a kitűnő hangulat ellenére néhol hatásvadász, a karaktereket és a színészi munkákat nem mondanám különösebben kimagaslónak.
Viszont! Ha vannak filmek, amelyek tökéletesen visszaadják a kilencvenes évek hangulatát, na ez az alkotás biztosan közöttük van. Annyira bele van égetve valamiért -számomra-, hogyha nem lennék filmrajongó, valószínűleg akkor is meg tudnám tippelni az elkészültének az évszámát. Az öltözékek, a helyszínek, a zenei aláfestések csak úgy lüktetnek ebből a filmből – ezúton is elismerésem Goldsmithnek, akitől ez a második kedvencem az Ómen főcímzenéje után.
Szóval, forgatókönyv: Szinte már pofátlanul a legalapvetőbb elemekre építkezik, egy nyomozás menete, a kihallgatás, maguk a nyomozók csakis a tipikus archetípusokból vannak összerakva, Sharon Stone pedig egy újragondolt femme fatale a harmincas-negyvenes évekből, csupa bevállalós megnyilvánulásokkal mint szavakban, mint cselekvésekben.
Ennek ellenére nagyon sodró lendületet ad, hogy ennél nem is akar többnek látszani, nagyokat gondolni, okosabbnak feltüntetni magát – sok esetben ezek miatt nem sikerültek/sikerülnek ezek a típusú alkotások. A másik pedig, amit már tudunk: alapból hatalmasat dob a két főbb karakter között kialakuló testi vágy, mert így könnyedén tudunk hullámvasútazni ebben az egyébként rendkívül egyenes történetben. Van humor, feszültség, és rendkívül okos, fordulatos, karakteres dialógusok! És persze: tudjuk jól, milyen jelenetek miatt ültünk le ez elé a film elé, és igen. Ezek a jelenetek nagyon jól vannak felépítve, kidolgozva, minden szaxofonszó ellenére, ez a film vadabb, bevállalósabb, dögösebb, mint társai, nem kínos, és ez nagy szó. Nem úgy, mint esetleg a közelmúltban lejátszódott, nagy hypeot generáló… tudjuk jól, melyik filmtrilógia.
Verhoven ugyan nem volt meggyőződve arról eleinte, hogy az eredetileg három hét alatt megírt forgatókönyv biztosan jó lesz e, de végül rá kellett döbbenjen, hogy az egyszerűségével tud a legnagyobbat ütni ez a film, mert közben rendkívül stílusos, és leforgatva valami igazán ütős dolgot lehet kihozni belőle. Miért más ez a film? Mert működik a kémia egy alapvetően krimi-thriller filmben, és ezt a vegyítést nem sikerült azóta sem felülmúlni, sem megismételni. A szövegek és a cselekményszál végig működőképes, mert habár a karaktereket már külön-külön más filmekben már láttuk, itt az együttműködésük végig figyelemmel tud tartani. Kis apróság: itt még a szúrófegyvert is sikerült végre egy kés helyett valami különlegesebb és egyedülállóbb formába csomagolni. Jégvágó=Elemi ösztön.
Ugyan a rendezői munkája tényleg nagyon pontos és hangulatos – ezért én a Csillagközi inváziót köszönöm neki a legjobban, itt inkább tényleg az alapanyag volt nagyon kidolgozott.
Műfaji filmként kimagasló, az a fajta kommersz anyag, amelyet bármikor meg tudok tekinteni – mert nagyon alap dolgokból tud kihozni valami igazán maradandót.

Mr_Catharsis91 

Ez a film nagyon okosnak tettette magát, pedig valójában….nem volt annyira az. A hype-ot értettem én a macska-egér játék miatt, meg azért a híres jelent miatt, amit nagyon megmosolyogtam, mert beugrottak a paródiák de a film annyira nem jött be.
Tripplehorn-t meg bármikor bárhonnan előbb hazavittem volna, mint Stone-t, de ez már csak ízlés kérdése. :)


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján