Elemi ösztön (Elemi ösztön 1.) (1992) 76% 200★

Én azt hiszem, hogy ez volt az első igazi olyan thriller, amit láttam, még nagyon fiatalon, talán épp a felnőttkorom küszöbén. És állítom, hogy ez a film az, ami miatt ennyire beleszerettem a filmek világába, ennyire meg tudok kedvelni és egyúttal utálni is színészeket. Sharon Stone nekem istennő, mindig is az marad, még akkor is, ha nem a színészi teljesítménye miatt szeretem annyira. Az az elegy, amit ő átad a filmbeli alakítása nyomán, egyszerűen nem megfogható, nem leképezhető; egy test, egy hang, egy stílus, egy igazi látomás. Goldsmith zenéje igazi alapja annak a miazmás, olykor furcsa noir-életérzésnek, amit a film nézése közben az ember érez, ha odafigyel. Keserédes, megrendítő, aljas és egészen elhagyatott érzés. Magányosan érdemes szerintem nézni, (még sosem néztem társasággal), mert akkor jön át az a magány, amit a főszereplő maga is csodálatos módon áthoz a filmen. Sőt, ha már itt tartunk, mind a két főszereplő átadja az érzést. Két elveszett, korántsem feddhetetlen karakter, akik aztán véres szerelemben találják meg egymást és talán a magányból és a féktelen életből való kiutat.
Curran és Trammel abnormális szerelme az, ami tulajdonképpen ennyire jó ebben a filmben: történnek körülöttük dolgok, amelyekre nyilván reagálnak, de a sok borzalom ellenére, igazi szövetségesekké növik ki magukat. Nem vagyok annyira filmértő, hogy átlássam, hogy ez megint Eszterhas remekbe szabott történetírásának vagy a két színésznek köszönhető, mindazonáltal azt gondolom, hogy ez a film egy remek csapatmunka eredménye.
Trammel nekem sok szempontból igazi példaképpé nőtte ki magát: független, tanult, és jól viseli a magányt, valamint megállja a helyét egy férfiak uralta világban, amely folyamatosan megpróbálja kikezdeni. Az egyik legjobb filmes karakternek tartom, hosszú idő óta.
Annak, aki esetleg még nem látta ezt a filmet, annak szívből ajánlom, mert szerintem ott a helye a legjobb ’90-es filmek listáján. Minden tekintetben nálam 10/10.
Szereplők, könyv, rendezés, zene, hangulat, látvány, sztori… minden. Akkor is ha elfogult vagyok, ehelyütt ezt vállalom.

Talán az egyik legjobb valaha készült erotikus krimi, melyben ismert színészek nagyon merész szex jelenetekben mutatják meg mire is képesek, ha egy olyan szenvedélyes rendező, mint Paul Verhoeven irányítja a dolgokat. Természetesen erre szükség volt egy tökéletes forgatókönyvre, egy szuper zeneszerzőre, operatőrre és persze a rendező instrukcióira vevő színészgárdára is.
Joe Eszterhas írta a könyvet, ami egy igazi mestermű; logikus, izgalmas, érdekes és legfőképpen azért emlékezetes, mert a film fordulatait nem sejtjük előre és ezek a fordulatok nem esnek túlzásokba mely által a film csak egy nagy katyvasz lenne, mint láttuk egyéb film esetében, ahol nem tudták, hogy a kevesebb néha több.
A színészek is nagyon hihetően alakítják a szerepeiket. Douglasről elhisszük, hogy képes mindarra, amit a filmben csinál. Természetesen ez Sharon Stonera is igaz, nem véletlenül hozta meg számára az igazi hírnevet ez a film.
Manapság így biztos nem forgatnák le, mert a stúdiók nem vevők az ilyen merész filmekre, tehát köszönet a Carolconak is, amiért bevállalták és elkészítették.
Szerintem ezt az alkotást látni kell!

A második résztől mindenki óvakodjon, aki nem akar borzalmas filmet látni!

A maga idejében bizonyára botrányos és fülledten erotikus volt. Szó se róla, Sharon Stone hatalmasat alakít benne, gyakorlatilag egyedül elviszi a hátán a filmet. Minden más, ami nem Sharon Stone, viszont vagy érdektelen, vagy gagyi benne. A rendőrök közötti párbeszédektől, és a "kemény nyomozás"tól például a hideg futkosott a hátamon. És Michael Douglastől is. Nem hiszem, hogy a rendőrségnél megtűrnének egy ennyire féktelen, nyers és agresszív embert, hacsak nem valami csókos.

Tizenéves korom tiltott gyümölcse, idővel megnézhettem és a kedvencemmé vált, még DVD-n is megvettem, sőt a második részt is. Az első épp most lesz 30 éves és megunhatatlan. Öt év után néztem meg, amelyben a szereplők szerint benne az évszázad d****a. spoiler

Nyilván látni akartam tiniként, akkor ez volt a menő, #nem a szürke.# Mai szemmel már nem akkora eresztés, de még így is élvezhető, sikerét főleg ama bizonyos kultikus jelenetnek köszönheti, mikor is Stone kisasszonyt kihallgatják. Filmrajongóknak és az erotikus filmek kedvelőinek várólistára való!

Egy fekete és egy fehér Lotus Esprit. Kevés menőbb dolog volt ennél 92-ben.
Egyéb látványosságokról nem is beszélve… :)

Ez a film nagyon okosnak tettette magát, pedig valójában….nem volt annyira az. A hype-ot értettem én a macska-egér játék miatt, meg azért a híres jelent miatt, amit nagyon megmosolyogtam, mert beugrottak a paródiák de a film annyira nem jött be.
Tripplehorn-t meg bármikor bárhonnan előbb hazavittem volna, mint Stone-t, de ez már csak ízlés kérdése. :)

Igazából, nem volt rossz. Jó sem, de érdekes volt.

Ez nagyon beteg!

A maga idejében hatalmas film volt.