Kánikulai délután (1975) 95

Dog Day Afternoon
125' · amerikai · dráma, életrajzi, thriller, krimi 16

6 díj · 17 jelölés

1972. augusztus 22-én három férfi behatol egy New York-i bankba, de pár percesre tervezett „munkájuk” látványos túszdrámává fajul. Ráadásul a remélt zsákmányból sem lesz semmi: mindössze 1100 dollár van a trezorban. Az egyik bankrabló idejében meglép, a tapasztalatlan Sonny bent reked a… [tovább]

angol

Képek 4

Szereposztás

Al PacinoSonny Wortzik
John CazaleSal
Charles DurningEugene Moretti
James BroderickSheldon
Penelope AllenSylvia
Sully BoyarMulvaney
Carol KaneJenny
Susan PeretzAngie
Chris SarandonLeona
Lance HenriksenMurphy

További szereplők

Kedvencelte 12

Várólistára tette 78


Kiemelt értékelések

Andaxin 

Annyiból 7 csillag, hogy rákerestem az „igazi” sztorira, és a találatok spoiler alapján a film csak 30%-ban fedi a valóságot.
Lumet viszont zseniálisan színezi össze a rendszert az elemeivel, fokról fokra. Például először megjelennek a bank előtt a Sonny-szimpatizánsok, akik csak addig szimpatizánsai a csávónak, amíg spoiler
Ciki, de elsőre csak karcolgatott, hogy honnan olyan ismerős Sal arca, és a tudáshoz rá kellett nyomnom John Cazale nevére, mert még a nevéből sem esett le, hogy ő volt Fredo. (Cazale egyébként nagyon fiatalon, 42 évesen halt meg tüdőrák miatt. Érdemes Cazale wikipédiás oldalát elolvasni, amiből megtudható, hogy mekkora odaadással volt mellette az akkori párja (Meryl Streep) és a filmes partnerei is, akivel éppen forgatott.)

Serge_and_Boots 

Al Pacino az egyik nagy és kínos vakfoltom, mégsem fordult még elő, hogy csalódtam volna fiatalkori filmjeiben. A Kánikulai délután ráadásként a teljes ismeretlenség homályából lépett elém egy nagyon szépnek és igényesnek kinéző magyar Blu Ray kiadvány formájában, adtam hát neki egy esélyt, nagyon lelkes voltam vele kapcsolatban.

Optimizmusomat a film visszaigazolta, noha szigorúan cselekményében és annak ábrázolásában nem villantott nagyot. Van egy nagyon érdekes vígjátékszerű attitűdje, amire például a csomagolás hátoldalán lévő rövid leírás is rá akar játszani. Bankrablás ez olyasformán, ahogy azt filmnézőként nem nagyon tudnánk elképzelni, de ahogy a való életben az jó eséllyel zajlana még egy olyan kemény helyen is, mint a hetvenes évek New Yorkja. Hogy mást ne mondjuk, spoiler.
A spoilerség határán ingadozó Leon-szál itt az igazi nagy dobás, egy igazán megdöbbentő fordulat, amin ma már nem húzzuk fel a szemöldökünket (hacsak nem azon, hogy egy közel ötven éves filmben ilyesmivel találkozunk), de a film megjelenésének idejében megbotránkoztató, tabudöntögető, és az egész alaphelyzet miatt mégis bevállalható lehetett. Sokat segíthetett a történet korabeli „emészthetőségén”, hogy a homoszexuális főhős valójában antihős volt, abból is az a fajta, akinek semmi sem sikerül, és viselkedése alapján sem igényelte a néző vele történő azonosulását. Fájdalmas és tanulságos továbbá a tömeg – mint a korabeli amerikai film egyik legendás és állandó statisztája, sőt, mellékszereplője – rá adott reakciója: Sonny, az esetlen bankrabló először sztár lesz, a nagy ellenállás aktuális egydélutáni ikonja, majd köznevetség, közmegvetés, közutálat tárgya. Ilyen lehet az amerikai 15 perces hírnév, kiszipolyozza és minden érzelmi véglet mocskában alaposan megforgatja elszenvedőjét…
A filmet azonban végeredményben mégiscsak Pacino viszi a hátán, akinek a nagysága akkor mutatkozik meg igazán, ha odatesszük Sonny figuráját valamelyik másik korabeli Pacino-karakter mellé. A magyar szinkronszínészek látványosan küzdöttek is azzal, hogy reprodukálják a homoszexuális Sonny hanghordozását: a Blu Rayre nyomott változatban szerintem a régi, még vágott filmre készült szinkront egészíti ki egy új hangsáv, Pacino hangja pedig néha mondatról mondatra megváltozik, ami természetesen zavaró, ugyanakkor érdekes is, mert a különböző próbálkozások egészen másféle árnyalatot adnak a figurának.

A Kánikulai délután okos és intelligens film, kedvelhető, felvillant egy végtelenül toleráns humanista élt, és korát meghazudtolva sokkal természetesebb formában értekezik a homoszexualitásról, mint egyes modern darabok. Ezzel együtt szerintem nem villant elég katarzist ahhoz, hogy a legfontosabb klasszikusok közé kerülhessen. Pacino híveinek viszont így is kötelező darab!

szaszhunor90i22

Al Pacino zseniális volt mint mindig az, hogy nem ő kapta az oscart ebben az évben nem az ő hibája.

fayakezdet 

Mindig is szerettem a bankrablós filmeket.. és most hogy ezt láttam, ez lett a kedvencem. Egyetlen negatívum, hogy ezt másfél órába is meglehetett volna csinálni, két óra helyett, ezt leszámítva remek alkotás. Al Pacino pedig kiváló színész.

Zakuro 

Alkalomhoz illő film – rohadt meleg van ma is…
Amúgy nem volt rossz; amikor megtudtam, hogy Al Pacino és John Cazale játszik benne, tudtam, hogy meg kell néznem. Nem is okozott csalódást (ez a két színész semmi esetre sem), csak szerintem túl hosszú volt, és bármennyire szégyellem is, időnként azon kaptam magam, hogy nem a filmre figyelek. Sok volt az üresjárat.
Egyébként tetszett a merészsége; akkoriban egy ilyen témájú filmet bemutatni… Nem semmi, még ha igaz történeten alapul is (még ha állítólag sok is az eltérés).
John Cazale karakterénél az zavart, hogy kissé infantilisnak hatott a karakter; mint utóbb megtudtam, a valódi Sal a rabláskor mindössze 18 éves volt – azért ez sok mindent megmagyarázott; csak, ami egy 18 évesnél a korból jövőnek és természetesnek hat, addig az egy felnőtt, harmincas férfinál már inkább kellemetlennek és kínosnak spoiler
A kedvenc jelenetem egyébként az volt, amikor Sonny és Leon telefonon beszélgetnek.
Mindent összevetve tetszett, Al Pacino és John Cazale is fantasztikus volt spoiler


Népszerű idézetek

rocketdog

Sylvia: Maga nem dohányzik?
Sal: Nem.
Sylvia: Miért nem?
Sal: Mert félek a ráktól.
Sylvia: Na add azt a cigarettát!
Sal: Felőlem rágyújthat. De azért jobban is vigyázhatna a testére.
Sylvia: A testemre? Ugyan miért?
Sal: Mert a test az Úr temploma.

Carmilla 

Sonny: Én meg azt szeretném, ha valaki kinyír, azért nyírjon ki, mert utál, nem azért, mert ez a dolga…


Hasonló filmek címkék alapján