Serge_and_Boots  

… hogy a Lukács Sanyi nem nagyon jól lát…?

A minap a konyhában egy 2003-as Heti Hetes epizódot dobott be háttérzajnak a Youtube, aminek az elején viszonylag sokáig zajlik a sztorizgatás arról, hogy Lukács Sándor, a magyar Alain Delon bizony nem lát túl jól.
Az első történetet Verebes István süti el. Ő a Caligula helytartója című darabban játszott együtt Lukáccsal, amikor egy jelenetben a két színésznek egymás felé kellett indulnia a színpadon, hogy összeölelkezve köszöntsék egymást – természetesen szemüveg nélkül. Verebes diszkrét sejtetéssel úgy vágja rövidre az anekdotát: Az első jelmezes próbán nem sikerült!
Szolid nevetgélés és taps után Kern veszi magához a szót, ő a Ragyogj, ragyogj, csillagom! című darabról mesél, mely veretes szovjet műként nem különösebben mozgatta meg a közönséget a maga idejében (könyvként is olvasható, én régen megtettem, de egy szóra sem emlékszem belőle…).
Kern a díszletváltások közötti sötétből és csendből idézi egy rövid párbeszédjét Lukáccsal:
Lukács: Hallod, milyen jó csendes feszültség van, szinte egy gombostűt nem lehet leejteni…
Kern: Azért, Sanyi, mert nincs itt senki.
Ezután Verebes köt át, szerinte Lukács bármilyen eseményen is van, mindig nagy kedvvel köszönget mindenkinek, de nem azért, mert mindenkit ismer, hanem nem tudja, kiket lát…
Végül Hernádi idéz fel egy esetet, amikor a Vígszínház oldalában állva egy autó véletlenül felhajtott melléjük a járdára. A benne ülőket Lukács ugyancsak derűsen, nagy kedvvel köszöntötte: „Szervusztok!”

Hallgatva persze jobb élmény, úgyhogy akit érdekel, körülbelül a 8. perctől élvezheti ezeket: https://www.youtube.com/watch…